Világvége

Vers az életről és kérdéseiről.

Reklámok

A kilátás

Egy Pilis-Visegrádi-hegységben tett túra ihlette vers a természetről.

A vitézek

Egyszer valamikor, nem is oly régen, Egy kicsiny eldugott, szép településen, A terület ura álmodott egy nagyot, Vitéz versenyt hírdetett meg legott. Eljutott a híre ide, A nagy városnak szivibe. Mondom is a páromnak, Te! Elkéne menni most ide! Nem úgy van az! - mondja nékem, Messzi táj az, én úgy vélem. Gondold meg jól... Bővebben →

2015.06.22 – A sóúton

Hosszú és mély az út pora, Köves ágyon itt volt a só ideiglenes otthona. Nem járnak már rajta szekerek, S betyárok sincsenek, Mégis tapossák néma talpak, Lépdelnek sorban, szorgosan nyargalnak. Túrázók lepik el a hajdani sóutat, Hátizsákjukban só nincs, az egyenes mutat utat. Meglátni egy buckát, vagy egy kósza őzet, A gólyát és a nyulat,... Bővebben →

A Nap

Fejem felett az ég kékje oly messzi mereng. Csoda és világos az egész, oly sugarakban jön a forróság. Vajon mi baja ezeknek? Kérdezi e kicsiny csillag, Mi nekünk meleget ad. Eddig úgy fáztatok, most meg baj, hogy ragyogok? Semmi sem jó nektek, Pedig én csak megölellek, Tehetek én róla, Hogy ölelésem forró, S UV-s a... Bővebben →

Mi is vagyok?

Az égből áradó szikra, Sebesen hullik le a porba. Apró szúrás, kicsi lándzsa, Tűzdárdával tetoválva. Keresztül töri a burkot, Így képezvén egy kis foltot. Belőle nő, mint egy tű, S nem tudja még, hogy gyönyörű. Mert még nem most. Várnia kell. Amíg a tűnek lába kel. A közepén korong feszül, S sugárzásra kényszerül. Így leszen... Bővebben →

Éjszakai piknik

Felettem a csillagok, alattunk a föld ragyog. Átkarol és rám mosolyog A világ közbe forog, forog. Ülünk csak úgy némán, csendben lassan nézz rám. Rám borul egy hajfonat, Nekem örök pillanat. Előttem egy út, mögöttem az ajtó, A kulcsot átnyújtom, S csak a jövőt látom. Ülünk a világ szélén, Egy szél fúj, s a végén,... Bővebben →

A Lélek

Bolyongó, fényes felleg, Tudatlan ártatlan lélek. Keresi magának a testet, Melyet elfoglalva lesz az élet. Folyamatos körforgásba kerül, Szurokként kerül rá a tapasztalat, Füst gomolyog körülötte, Átkot szórva rá a rossz akarat. Újra és és újra Másik életet játszik a lélek. Sötétedik a felhő, Eljön egyszer a végítélet. Rosszat átélni, könnyen lehet, Tapasztalatot szerezni kellhet.... Bővebben →

Téli erdő

Éjszaka van, süvít a szél, A fák nyőgnek, Az erdő mesél. Világít a hóban, minden megfagyott, A világ úgy érzed elhagyott. Reccsen egy ág, besüppedt a talaj, A hideg a húsodba vág, Egy karom megmar. Fény gyúl távolban, megnyitja az utat, Jégvirágba borultan, káprázik a múltad. Puha hóban taposva, Az ég magasan áll, És e... Bővebben →

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑