Vándor

Vajon, hogy hívnak és tartoztál-e valakihez? Nem tudom már meg, de hiába is próbáltam mondani neked, hogy menj haza, neked itt volt az otthonod: az egész világ. Örülök, hogy részese lehettem kicsit a kedveségednek és a játékosságodnak. Nem vihetlek haza, a panel nem a te világod, remélem megtalálod azt a helyet, ahová tartoznod kell, mert megérdemled, jó volt látni, ahogy megkergeted a vadakat és játékosan könnyeden értél utol követtél vagy épp előttem haladtál. Utunk és sorsunk kicsit eggyé vált.
Ez a kutyus így vagy úgy, de mindig rámtalált, és követett, vagy előttem járt, egy idő után már utitársának tekintet. Gömörszőlős és Jósfavő között haladtunk együtt az Országos Kék Túra mentén, Jósvafőn én buszra szálltam, ő várt még a buszállomáson, jött volna velem tovább, remélem jól vagy és megtalálod az otthonod ebben a világba. Mi más, mint egy vers jutott eszembe.
SAMSUNG CAMERA PICTURES
Mikor megszülettem nem is láttam, s ettem,
boldog kis családban éltem az életem.
Amíg kicsi voltam szeretgettek engem,
dédelgetet meleg kéz, sen kellett kimennem.
Húzta fülem és a farkam a kis gazdám gyakran,
de nem bántam én, ha simogatást kaptam.
Tudtam akkor, hogy ennél szebb az élet már nem lehet,
voltak labdák, pajtások emberek.
Ahogy telt az idő úgy nőttem én is fel,
s egyre kevésbé kellettem, mint játékszer.
Aztán örültem, ha épp kutyába vettek,
és egy marék csontot elémbe vetettek.
Aztán egyszer utaztunk, sokat és oly messze,
nem tudtam, hogy mi vár, és ot volt a mesgye.
Az a sok illat és játszani való,
oly varázs volt, s csudajó.
Alig néztem jobbra s ők tovább álltak,
egyedül maradtam, illatnak, virágnak.
Sok éve volt ez már, s azóta tudom,
jó sorsom volt nékem, s néha visszasírom.
Nem mardos már csak néha, ez a fájó emlék.
Mit az emberek tettek belém oly rég.
Szeretve lenni jó volt és én is úgy szerettem,
farkam ringott sűrűn és puszit is ejtettem.
Végy észre vándor! Itt vagyok.
Játszok veled, ha akarod.
Megmutatom, amit tudok.
Odamegyek, ha engeded,
s csak egy simogatást, de kérhetek?
Cserébe én puszit adok neked.
Engedd meg, hogy kövesselek!
S végre rám ne követ vessenek!
Erdőt mezőt én ismerem,
igazi játszóház az én nekem.
Hagy mutassam meg neked vándor,
ki erdő illatú az út porától.
Kotróggy! Takarodj! Menj haza! Ismerős szavak,
de a reménykedő szívre mit sem hathatnak.
Érzem én, hogy te valóban ki vagy.
Csak egy kis szeretetet, kis odafigyelést adj nékem,
Hogy vissza-visszatérjen a régi szép elmlékem.
Jó veled az úton, látod, hogy mosolygok?
Nem tudsz ám lerázni, érzem jól a szagod.
Tudom bár jól, hogy az út egyszer véget ér,
de addig is a magányos szív hisz és remél.
A vágy még feléled bennem néha erősen,
hogy otthont meleget és szeretetet találjak.
Vége legyen ennek az egész huzavonaának.
S megsimogassanak végre kedvesen.
Engedd meg, hogy csak egy picit érezzem, hogy hozzád tartozom,
nem kérem a sonkát az asztalon.
Adj nekem esélyt vándor, mosolyogj rám és én rád mosolygok,
Míg nem vagyok egyedül addig vagyok boldog.
Meghallom, ha hívsz, de már nehezen bízom,
ütés verés volt elég rossz jussom.
Hogyha éhes lennék, elfogadnám étked,
de tudd meg, hogy nem ezért követlek téged.
Csak egy kis szeretetet és egy pár jó szót remélek.
S ha szólsz én ugrom rögvest oda,
menjünk ki a világból, ahol nincs éhég, s a sors sem mostoha.

2018.04.06

Advertisements

Egy ember

Mondd, ki vagy te? A mártír talán,
Aki meg hal másért egy bitófán?
Te vagy a hóhér ki lesújt,
S nem marad más neked csak a múlt?

Te vagy tán a hős, ki megment a bajból,
Fehér lován mindig harcol?
A bohóc vagy, kin nevetnek.
Kit nyilvánosan megvetnek?

Lehet, hogy te vagy a holt,
Kiről azt mondják szép élete volt.
De az is lehet te vagy az igaz,
Ki minden hamisságot igába hajaz.

Tán fontosabb kérdés, hogy én ki vagyok?
Egy költő, ki egy verset faragott?
Nem vagyok én egy sem. Mégis minden vagyok,
Mert egyszerűen én csak egy ember vagyok.

(2017.04.11)

Az úton

Hogy mi visz tova?
Nem tudom, talán az út pora.
Az élet lehet velem mostoha,
Mégse gondolom meg magam soha.

Tovább az úton, amíg bírom,
S addig is a történetet tovább írom.
A busszal más talán messzebbre jut,
De az én utam a gyalogút.

Lehet van itt sok akadály,
Legyőzni mind! Ez a szabály.
Bármi és bárki állja,
Én megyek az irányba.

Nem tudom, hogy jó e az út.
És nem egy sikátorhoz fut.
Inkább helyes legyen, s érezd,
Mikor kell hogy kissé fékezz.

De egyet ne felejts el soha,
Ne tégedet vigyenek tova!
Járd a saját utat barát,
S sepert le az utad porát.

(Valamelyik túra közben 2016-2017)

2017.05.06 – Invesztitúra

 

SAM_5635.JPG

Mátyás aranyforintjához hasonlít leginkább a kapott díjazás

A bokaficam utám 5 héttel először voltam újra a Pilisben. Bevallom féltem is, mi lesz, ha megint teszek egy rossz lépést? Erre a hétvégére ezen a szombaton több túra volt, ami szép. Az Őrséget csak ajánlani tudom, viszont most nem akartam sokat utazni. Ugyanezért maradt el és már évek óta szemezgetek vele a Magnezit túra is.

 

Invesztitúra.PNG

Kalandos egy túraútvonal, uyanakkor nagyon jó!

 

Viszont találtam egy nagyon érdekes nevű túrát: Invesztitúra a Pilisben. Visegrádról indul, Esztergomban a cél. A köztes pontok és a szintemelkedés azt bizonyította, hogy nem is egy egyszerű az útvonala az 52 kilóméterre pedig az 50-re igaz 12 órás szintidőt adtak.

A Rajt egyértelmű volt, kicsit talán a nevezés ment egyedül lassan, de azt a 20 percet ki lehet várni. Az út mindjárt úgy indul, hogy a Salamon-torony felöl a Kék kereszt – kék rom jelzésem küdtüj fel magunka fellegvárba. Ez a kellemes kis kaptató mindenkit felébreszt. Engem biztos.

A legjobb az volt, hogy felérve majd rögtön mész is le. Szóval scak tiszteletedet teszed.

Az első benyomások fontosak a túrán olyan szép itinert és minőségi térépet kaptam, hogy próbáltam rá nagyon vigyázni. Votl egy kis papíron részletes leírás. Bevallom csak itton olvastam bele, de ez úton is gratulálok, ezekért. Nagyon igényes és szép. Tetszett a teljes körítés, amire a túra apropóját megvalósították a szervezők.

Míg a fellegvárba felértem elolvastam a túra történetét és hogy miért is invesztitúra a neve, és mi is az. (Itt olvashatsz róla)

Ez után A Spartacus-ösvényre vezető majd azon keresztül haladó Zöld sávon haladtam. Kicsit párás volt a levegő még, talán itt volt a leghidegebb. Főleg a Jenői kunyhónál.

A régi orvvadász útvonal ismét elvarázsol, mindig csodás. A pénteki eső miatt néhol csúszós, de semmi komoly. Egy nem régiben kidőlhetett fa állja egy helyen az utat. Nem sikerült még arrébrakni. Mindennaposak az ilyenek, de szintén kerülhető.

Ahogy haladok, már azon veszem észre magam, hogy a Prédikálószékre vezető piros kerestzt, majd háromszög úvonalát követem. Itt már azért több a nem teljesítménytúrázó, még ismerőssel is találkozom Pásztor Lajos személyében, aki a Pomáz körül-Belül túrát szervezi. Kicsit beszélgetünk, de kedvesen utamra enged, tudja gyorslábú vagyok. Most kivételesen igaza van, visz az út az élmények örülök, hogy a bokámon semmi fájdalom. Szárnyalok. Bő 5 feletti átlaggal megyek, amit szinte végig tudtam tartani.

Míg felfelé meneteltem, eszembe jutott, hogy az új kilátót még nem láttam. Szerencsére nem rontották el a hagyományos kilátópontot, szépen elhelyezték, érdekes történeteket is ragasztottak a kilátóban elhelyezett táblákra. A kilátó sokkal másabb kilátást nem biztosít, kicsit magasabban látjuk azt, amit már eddig is. Tény azonban, hogy még mindig lélegzetelállító ez a most kissé párás, de pazar látkép.

A Vadállóköveken óvatosan, de mindig csodálkozva haladok, szeretem ezt a helyet. Annyira egyedi. Számomra a kövekben leglaább 3-4 arc is felfedezhető. Itt is küzdötték fel magukat túrázók. Nem csoda, nagyon szép időnk lett.

A Rám-szakadék a következő megmérettetés. Nem kell bemutatni, már többször voltam itt. Mint a túrázóktól megtudtam, pár napja nyitották meg megint, volt egy fakitermelés, ami most eléggé elrondította az útvonalat. Forgás, fadarab. Járható és ki fog tisztulni, de a kristálytiszta víz most nagyon koszos volt. Mondjuk erre még a sár és a sok túrázó is hozzájárult.

Hosszú úton Pilismarótra értem, ahol a 30-as cél volt. Itt mindenkinek, zsíroskenyér, banán, alma innivaló volt a szolgáltatás. Ha már a szolgáltatásról beszélek meg kell jegyeznem, hogy nagoyn pozitív volt ez is. Minden emberes EP-nél kaptunk valamit. Csoki-Banán-Nápolyi-Nagy frissítés-Csoki szerintem nem is kell több. Víizet pedig a forrásokból, kék kutakból lehetett vételezni.

Pilismaróton hozzámcsatlakozott egy 30-ról felnevező, így kicsit visszavettem a tempót, ne hagyjuk ott a túratársat. Végül is nem siettem. A lábam jó volt a közérzetem meg annál jobb. Jött még két kedves emelkedő, az egyik a Hirsh-orom. Rövid, de meredek kaptatója után a jól megérdemelt kilátás mindenért kárpótol. Az Alsó- és Felső-ecset-hegyról mindig festői a kilátás.

Kivételesen az Enyedi halála környéki részt sem találtam olyannyira unalmasnak, mint általában szoktam. a Fári-kútból még vettem vizet és az utolsó emelkedőre a Vaskapuhoz felsétáltam. Gete Laci fogadott. kinéztem Esztergom irányába, a pára megmaradt,de a kilátás így is pazar.

A Szervezőkben volt azért turpisság, a városba érve azért itt is volt egy kis városi séta. a Lila Mária utat követve a főbb nevezetességek közül elég sokat érintettünk és szuperbónuszként a cél előtt a Macskaköves úton mentünk fel a bazilika parkolójába. Mikor ráléptem aMária útra, már sejtettem, hogy itt visz fel (persze el is olvashattam volna, vagy megnézhettem volna) Nagyon tetszett.

A célban aztán egy csodaszép Szent Lászlót ábrázóló jelvényt kaptam. Fél óra alatt lesétáltunk a buszállomásra és élményekkel telve hazaértem.

Első rendezés ellenére látszott a szervezők profizmusa. Szép útvonal, volt pár szalag, de lényegében magadra, a térképre, és az itinerre kellett bíznod magad. Az ellátás nekem megfelelő volt. Igaz saját pecsétje a túrnak nem volt, minenhol szúróbélyegző volt, de számomra ez nem prior.

This slideshow requires JavaScript.

Kérdezték a túrán, hogy milyen ötletet adjak nekik jövőre? Ezen sokat gondolkoztam, mert Bennem végig megmaradt egy kissé a középkori hangulat, ugyanakkor a szép útvonal, szóval ha nagyon akarjátok lehet egy fedett kocsmában a cél ahol esetleg kényelmesebb mosdóba menni az utazónak, vagy átöltözni. Más nem jutott eszembe. Remélem jövőre is megrendezik, ha igen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

A vitézek

Egyszer valamikor, nem is oly régen,
Egy kicsiny eldugott, szép településen,
A terület ura álmodott egy nagyot,
Vitéz versenyt hírdetett meg legott.

Eljutott a híre ide,
A nagy városnak szivibe.
Mondom is a páromnak, Te!
Elkéne menni most ide!

Nem úgy van az! – mondja nékem,
Messzi táj az, én úgy vélem.
Gondold meg jól – mondom néki.
Vitéz rang jár, ki teljesíti!

Mindjárt felcsillant a szeme,
Iduljunk is rögvest ide!
Felugrunk hát a szekérre,
Az öreg szamár visz vidékre.

Ideérve aztán állunk sorba,
A két pengőt adjuk mi oda.
Így lettünk hát nevezők,
Egy útvonal-követők.

A Vizézi élet, azonban nem leányálom,
Kelünk is át bokron-ágon.
Kő és patak állja utunk,
De mi ezen tovább jutunk.

Jöhet emelkedő, vagy kő,
A két utas meg nem rettenthető.
Látunk mások is utaznak,
de az útról lehullanak.

A két hősünk már fél napja kutyagol,
Szerencsére nincs vad kutya sehol.
Csak pár a kerítés mögött csahol.
S szívünk visz tovább, az út utánunk zakatol.

Megküzdöttünk széllel,
kőve, a magassal és a méllyel.
A homokkal és a sárral,
paroláztunk ördög komával.

Lassan úgy néz ki eljutunk,
Nicsak ott a vége utunk.
De még messzi, van az kérem,
Ránk is szakad az ég szépen.

Mint egy ázott ürge vagyunk,
de mi csak tovább baktatunk,
Beérünk hát a portára,
Vidáman, bár elázva.

Tisztelegve adják át,
A vitézek szép medálját.
S azóta e rege szól:
vitéz lett a nagyvárosi párból.

2017.04.30 – 2017.05.01 Sárga

Most egy kicsit becsapós a cím. Mert bár a Sárga túrákról is írok, de nem ez lesz a fő.

Ugyanis 2013-ban a Sárga túra volt amivel a Teljesítménytúrázás beszippantott magába. Szóval ha naptári évet nézünk, akkor ez az 5. év mióüta túrázom és 4. évfordulja a túrázásomnak.

sárga10

Sárga 10 családbarát útvonala

 

Először azért a Sárga túrák. Mindig szerettem ezt a túrát, és örülök, hogy megint megvalósításában részt vehettem. Főleg azelőkészítésben szoktam segíteni, nem kis meló azért, persze már gyakorlatunk van. Úgy alakult, hogy végül idén a célban osztottam az okleveleket kitűzőket. Ez egy nagyon hálás feladat, sok ismerős is jön ilyenkor külön örülök nekik és még beszélgetünk is. Na azért ne maradjon teljesítménytúra nélkül a hét becsületből “lekocogtam” a 10 km-es távot. Mikor a 70-est teljesíted it már nagyon nem vagy futkorászós állapotban és hiába ott a csodaszép hely odd a szép kilátás nem értékeled, főleg mikor beérve Budaörsre mi még azt mondjuk neked irány fel a Törökugrató. Átéltem magam is ezt, szídtam is mindenkit, de így van ez jól. Ez a kihívás. Persze most a 10 km-ben ez a szakasz nem tűnt se hosszúnak se nagy megterhelésnek. A kocorászást azért írtam, mert a lábamat azért még csak tesztelgetem a terheléssel. Volt, hogy még nem esik jól neki egy-egy erőteljesebb mozgás, ezért csak módjával.

Remélem nektek is tetszett a túra, jövőre is találkozunk remélem.

És akkor mivel 5. naptári év jöjjenek a száraz statisztikák, illetve érdekességek:

Gyakorlatilag a Zselicen kívül elmondhatom, hogy minden tájegységben túráztam az elmúlt 5 évben, Persze még így is sok a nagy folt és van mit még mind a mai napig nem láttam.

Május-1ig bezáróan összesen 234 teljesített túrán vettem részt a legrövidebb egy 4 km-es túra volt a Budai hegységben, a család kutyájának első túrája. A kiírás szerint a leghosszabb túrám 129.6 Km volt. Általában 30-60 km-es túrákra látogatok el.  Persze ebben nem lehet semmi extra én azért büszke vagyok rá. Hogy összesen mennyit mentem km-ben 10.000 Km felett van ez a szám a szintemelkedést pedig nem néztem.

Ez idő alatt Aranyjelvényes természetjáró is lette, még küzdök az érdemessel, már csak OKT-t kell befejezni.

Végezetül pár number 1:

  • A legemelekezetesebb legsarasabb túra: Palóc 125 (2014)
  • A legszintesebb: Mátra 115 (2014, 2015)
  • A legfájdalmasabb: Rockenbauer Pál emléktúra a Zalában (2015-ben volt a vége szenvedés, egyébként 2014-ben is teljesítettem)
  • Ahol a legjobban vágytam vízre: Szondi György emléktúra 100 (2014)
  • A legnagyobb kárt okozta: Téli Mátra XL (elestrem és sikerült a telefonomat összetörni 2014-ben)
  • Az első százasom: Palóc Expedíció (2013)
  • Az egyetlen amit nem tudtam elsőre teljesíteni: NaHát 95 (2013) (2014-ben megcsináltam minden nehézség nélkül, az első évben gyomorproblémáim voltak)
  • A legkeményebb mentális kiképzés: A Híd Túl Messze van 90 (2013)
  • Minden évben részt vettem a túrán: Meteor (3*50 1*40), Pálos 70, (Ha úgy vesszük akkor a BUÉK túra is 100%-os, persze mivel májusban kezdtem így abból az még csak a 4. volt)
  • Hangulatában, a táj miatt, vagy a szervezés miatt sok túra ragadott meg íme már a teljesség igénye nélkü0 (véletlenül sem rangsorolva őket, mert lehetetlen):
    • Kaptárkövek (2016)
    • Karancs-Medves (2016, 2015)
    • Palóc túrák (2013,2014,2016)
    • Tortúra (2013,2014,2015)
    • Forrástúrák (2014, 2016, 2017)
    • Kohász-kész 130 (2015)
    • Tokaji bakancsos bortúrák (2014, 2015)
    • Mályvád (2016)
    • Vitézlő (2017)
    • Szurdok (2014, és remélem idén is bejárhatom bokaficam nélkül :D)