2017.05.06 – Invesztitúra

 

SAM_5635.JPG

Mátyás aranyforintjához hasonlít leginkább a kapott díjazás

A bokaficam utám 5 héttel először voltam újra a Pilisben. Bevallom féltem is, mi lesz, ha megint teszek egy rossz lépést? Erre a hétvégére ezen a szombaton több túra volt, ami szép. Az Őrséget csak ajánlani tudom, viszont most nem akartam sokat utazni. Ugyanezért maradt el és már évek óta szemezgetek vele a Magnezit túra is.

 

Invesztitúra.PNG

Kalandos egy túraútvonal, uyanakkor nagyon jó!

 

Viszont találtam egy nagyon érdekes nevű túrát: Invesztitúra a Pilisben. Visegrádról indul, Esztergomban a cél. A köztes pontok és a szintemelkedés azt bizonyította, hogy nem is egy egyszerű az útvonala az 52 kilóméterre pedig az 50-re igaz 12 órás szintidőt adtak.

A Rajt egyértelmű volt, kicsit talán a nevezés ment egyedül lassan, de azt a 20 percet ki lehet várni. Az út mindjárt úgy indul, hogy a Salamon-torony felöl a Kék kereszt – kék rom jelzésem küdtüj fel magunka fellegvárba. Ez a kellemes kis kaptató mindenkit felébreszt. Engem biztos.

A legjobb az volt, hogy felérve majd rögtön mész is le. Szóval scak tiszteletedet teszed.

Az első benyomások fontosak a túrán olyan szép itinert és minőségi térépet kaptam, hogy próbáltam rá nagyon vigyázni. Votl egy kis papíron részletes leírás. Bevallom csak itton olvastam bele, de ez úton is gratulálok, ezekért. Nagyon igényes és szép. Tetszett a teljes körítés, amire a túra apropóját megvalósították a szervezők.

Míg a fellegvárba felértem elolvastam a túra történetét és hogy miért is invesztitúra a neve, és mi is az. (Itt olvashatsz róla)

Ez után A Spartacus-ösvényre vezető majd azon keresztül haladó Zöld sávon haladtam. Kicsit párás volt a levegő még, talán itt volt a leghidegebb. Főleg a Jenői kunyhónál.

A régi orvvadász útvonal ismét elvarázsol, mindig csodás. A pénteki eső miatt néhol csúszós, de semmi komoly. Egy nem régiben kidőlhetett fa állja egy helyen az utat. Nem sikerült még arrébrakni. Mindennaposak az ilyenek, de szintén kerülhető.

Ahogy haladok, már azon veszem észre magam, hogy a Prédikálószékre vezető piros kerestzt, majd háromszög úvonalát követem. Itt már azért több a nem teljesítménytúrázó, még ismerőssel is találkozom Pásztor Lajos személyében, aki a Pomáz körül-Belül túrát szervezi. Kicsit beszélgetünk, de kedvesen utamra enged, tudja gyorslábú vagyok. Most kivételesen igaza van, visz az út az élmények örülök, hogy a bokámon semmi fájdalom. Szárnyalok. Bő 5 feletti átlaggal megyek, amit szinte végig tudtam tartani.

Míg felfelé meneteltem, eszembe jutott, hogy az új kilátót még nem láttam. Szerencsére nem rontották el a hagyományos kilátópontot, szépen elhelyezték, érdekes történeteket is ragasztottak a kilátóban elhelyezett táblákra. A kilátó sokkal másabb kilátást nem biztosít, kicsit magasabban látjuk azt, amit már eddig is. Tény azonban, hogy még mindig lélegzetelállító ez a most kissé párás, de pazar látkép.

A Vadállóköveken óvatosan, de mindig csodálkozva haladok, szeretem ezt a helyet. Annyira egyedi. Számomra a kövekben leglaább 3-4 arc is felfedezhető. Itt is küzdötték fel magukat túrázók. Nem csoda, nagyon szép időnk lett.

A Rám-szakadék a következő megmérettetés. Nem kell bemutatni, már többször voltam itt. Mint a túrázóktól megtudtam, pár napja nyitották meg megint, volt egy fakitermelés, ami most eléggé elrondította az útvonalat. Forgás, fadarab. Járható és ki fog tisztulni, de a kristálytiszta víz most nagyon koszos volt. Mondjuk erre még a sár és a sok túrázó is hozzájárult.

Hosszú úton Pilismarótra értem, ahol a 30-as cél volt. Itt mindenkinek, zsíroskenyér, banán, alma innivaló volt a szolgáltatás. Ha már a szolgáltatásról beszélek meg kell jegyeznem, hogy nagoyn pozitív volt ez is. Minden emberes EP-nél kaptunk valamit. Csoki-Banán-Nápolyi-Nagy frissítés-Csoki szerintem nem is kell több. Víizet pedig a forrásokból, kék kutakból lehetett vételezni.

Pilismaróton hozzámcsatlakozott egy 30-ról felnevező, így kicsit visszavettem a tempót, ne hagyjuk ott a túratársat. Végül is nem siettem. A lábam jó volt a közérzetem meg annál jobb. Jött még két kedves emelkedő, az egyik a Hirsh-orom. Rövid, de meredek kaptatója után a jól megérdemelt kilátás mindenért kárpótol. Az Alsó- és Felső-ecset-hegyról mindig festői a kilátás.

Kivételesen az Enyedi halála környéki részt sem találtam olyannyira unalmasnak, mint általában szoktam. a Fári-kútból még vettem vizet és az utolsó emelkedőre a Vaskapuhoz felsétáltam. Gete Laci fogadott. kinéztem Esztergom irányába, a pára megmaradt,de a kilátás így is pazar.

A Szervezőkben volt azért turpisság, a városba érve azért itt is volt egy kis városi séta. a Lila Mária utat követve a főbb nevezetességek közül elég sokat érintettünk és szuperbónuszként a cél előtt a Macskaköves úton mentünk fel a bazilika parkolójába. Mikor ráléptem aMária útra, már sejtettem, hogy itt visz fel (persze el is olvashattam volna, vagy megnézhettem volna) Nagyon tetszett.

A célban aztán egy csodaszép Szent Lászlót ábrázóló jelvényt kaptam. Fél óra alatt lesétáltunk a buszállomásra és élményekkel telve hazaértem.

Első rendezés ellenére látszott a szervezők profizmusa. Szép útvonal, volt pár szalag, de lényegében magadra, a térképre, és az itinerre kellett bíznod magad. Az ellátás nekem megfelelő volt. Igaz saját pecsétje a túrnak nem volt, minenhol szúróbélyegző volt, de számomra ez nem prior.

This slideshow requires JavaScript.

Kérdezték a túrán, hogy milyen ötletet adjak nekik jövőre? Ezen sokat gondolkoztam, mert Bennem végig megmaradt egy kissé a középkori hangulat, ugyanakkor a szép útvonal, szóval ha nagyon akarjátok lehet egy fedett kocsmában a cél ahol esetleg kényelmesebb mosdóba menni az utazónak, vagy átöltözni. Más nem jutott eszembe. Remélem jövőre is megrendezik, ha igen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.