2017.05.06 – Invesztitúra

 

SAM_5635.JPG

Mátyás aranyforintjához hasonlít leginkább a kapott díjazás

A bokaficam utám 5 héttel először voltam újra a Pilisben. Bevallom féltem is, mi lesz, ha megint teszek egy rossz lépést? Erre a hétvégére ezen a szombaton több túra volt, ami szép. Az Őrséget csak ajánlani tudom, viszont most nem akartam sokat utazni. Ugyanezért maradt el és már évek óta szemezgetek vele a Magnezit túra is.

 

Invesztitúra.PNG

Kalandos egy túraútvonal, uyanakkor nagyon jó!

 

Viszont találtam egy nagyon érdekes nevű túrát: Invesztitúra a Pilisben. Visegrádról indul, Esztergomban a cél. A köztes pontok és a szintemelkedés azt bizonyította, hogy nem is egy egyszerű az útvonala az 52 kilóméterre pedig az 50-re igaz 12 órás szintidőt adtak.

A Rajt egyértelmű volt, kicsit talán a nevezés ment egyedül lassan, de azt a 20 percet ki lehet várni. Az út mindjárt úgy indul, hogy a Salamon-torony felöl a Kék kereszt – kék rom jelzésem küdtüj fel magunka fellegvárba. Ez a kellemes kis kaptató mindenkit felébreszt. Engem biztos.

A legjobb az volt, hogy felérve majd rögtön mész is le. Szóval scak tiszteletedet teszed.

Az első benyomások fontosak a túrán olyan szép itinert és minőségi térépet kaptam, hogy próbáltam rá nagyon vigyázni. Votl egy kis papíron részletes leírás. Bevallom csak itton olvastam bele, de ez úton is gratulálok, ezekért. Nagyon igényes és szép. Tetszett a teljes körítés, amire a túra apropóját megvalósították a szervezők.

Míg a fellegvárba felértem elolvastam a túra történetét és hogy miért is invesztitúra a neve, és mi is az. (Itt olvashatsz róla)

Ez után A Spartacus-ösvényre vezető majd azon keresztül haladó Zöld sávon haladtam. Kicsit párás volt a levegő még, talán itt volt a leghidegebb. Főleg a Jenői kunyhónál.

A régi orvvadász útvonal ismét elvarázsol, mindig csodás. A pénteki eső miatt néhol csúszós, de semmi komoly. Egy nem régiben kidőlhetett fa állja egy helyen az utat. Nem sikerült még arrébrakni. Mindennaposak az ilyenek, de szintén kerülhető.

Ahogy haladok, már azon veszem észre magam, hogy a Prédikálószékre vezető piros kerestzt, majd háromszög úvonalát követem. Itt már azért több a nem teljesítménytúrázó, még ismerőssel is találkozom Pásztor Lajos személyében, aki a Pomáz körül-Belül túrát szervezi. Kicsit beszélgetünk, de kedvesen utamra enged, tudja gyorslábú vagyok. Most kivételesen igaza van, visz az út az élmények örülök, hogy a bokámon semmi fájdalom. Szárnyalok. Bő 5 feletti átlaggal megyek, amit szinte végig tudtam tartani.

Míg felfelé meneteltem, eszembe jutott, hogy az új kilátót még nem láttam. Szerencsére nem rontották el a hagyományos kilátópontot, szépen elhelyezték, érdekes történeteket is ragasztottak a kilátóban elhelyezett táblákra. A kilátó sokkal másabb kilátást nem biztosít, kicsit magasabban látjuk azt, amit már eddig is. Tény azonban, hogy még mindig lélegzetelállító ez a most kissé párás, de pazar látkép.

A Vadállóköveken óvatosan, de mindig csodálkozva haladok, szeretem ezt a helyet. Annyira egyedi. Számomra a kövekben leglaább 3-4 arc is felfedezhető. Itt is küzdötték fel magukat túrázók. Nem csoda, nagyon szép időnk lett.

A Rám-szakadék a következő megmérettetés. Nem kell bemutatni, már többször voltam itt. Mint a túrázóktól megtudtam, pár napja nyitották meg megint, volt egy fakitermelés, ami most eléggé elrondította az útvonalat. Forgás, fadarab. Járható és ki fog tisztulni, de a kristálytiszta víz most nagyon koszos volt. Mondjuk erre még a sár és a sok túrázó is hozzájárult.

Hosszú úton Pilismarótra értem, ahol a 30-as cél volt. Itt mindenkinek, zsíroskenyér, banán, alma innivaló volt a szolgáltatás. Ha már a szolgáltatásról beszélek meg kell jegyeznem, hogy nagoyn pozitív volt ez is. Minden emberes EP-nél kaptunk valamit. Csoki-Banán-Nápolyi-Nagy frissítés-Csoki szerintem nem is kell több. Víizet pedig a forrásokból, kék kutakból lehetett vételezni.

Pilismaróton hozzámcsatlakozott egy 30-ról felnevező, így kicsit visszavettem a tempót, ne hagyjuk ott a túratársat. Végül is nem siettem. A lábam jó volt a közérzetem meg annál jobb. Jött még két kedves emelkedő, az egyik a Hirsh-orom. Rövid, de meredek kaptatója után a jól megérdemelt kilátás mindenért kárpótol. Az Alsó- és Felső-ecset-hegyról mindig festői a kilátás.

Kivételesen az Enyedi halála környéki részt sem találtam olyannyira unalmasnak, mint általában szoktam. a Fári-kútból még vettem vizet és az utolsó emelkedőre a Vaskapuhoz felsétáltam. Gete Laci fogadott. kinéztem Esztergom irányába, a pára megmaradt,de a kilátás így is pazar.

A Szervezőkben volt azért turpisság, a városba érve azért itt is volt egy kis városi séta. a Lila Mária utat követve a főbb nevezetességek közül elég sokat érintettünk és szuperbónuszként a cél előtt a Macskaköves úton mentünk fel a bazilika parkolójába. Mikor ráléptem aMária útra, már sejtettem, hogy itt visz fel (persze el is olvashattam volna, vagy megnézhettem volna) Nagyon tetszett.

A célban aztán egy csodaszép Szent Lászlót ábrázóló jelvényt kaptam. Fél óra alatt lesétáltunk a buszállomásra és élményekkel telve hazaértem.

Első rendezés ellenére látszott a szervezők profizmusa. Szép útvonal, volt pár szalag, de lényegében magadra, a térképre, és az itinerre kellett bíznod magad. Az ellátás nekem megfelelő volt. Igaz saját pecsétje a túrnak nem volt, minenhol szúróbélyegző volt, de számomra ez nem prior.

This slideshow requires JavaScript.

Kérdezték a túrán, hogy milyen ötletet adjak nekik jövőre? Ezen sokat gondolkoztam, mert Bennem végig megmaradt egy kissé a középkori hangulat, ugyanakkor a szép útvonal, szóval ha nagyon akarjátok lehet egy fedett kocsmában a cél ahol esetleg kényelmesebb mosdóba menni az utazónak, vagy átöltözni. Más nem jutott eszembe. Remélem jövőre is megrendezik, ha igen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

2017.04.30 – 2017.05.01 Sárga

Most egy kicsit becsapós a cím. Mert bár a Sárga túrákról is írok, de nem ez lesz a fő.

Ugyanis 2013-ban a Sárga túra volt amivel a Teljesítménytúrázás beszippantott magába. Szóval ha naptári évet nézünk, akkor ez az 5. év mióüta túrázom és 4. évfordulja a túrázásomnak.

sárga10

Sárga 10 családbarát útvonala

 

Először azért a Sárga túrák. Mindig szerettem ezt a túrát, és örülök, hogy megint megvalósításában részt vehettem. Főleg azelőkészítésben szoktam segíteni, nem kis meló azért, persze már gyakorlatunk van. Úgy alakult, hogy végül idén a célban osztottam az okleveleket kitűzőket. Ez egy nagyon hálás feladat, sok ismerős is jön ilyenkor külön örülök nekik és még beszélgetünk is. Na azért ne maradjon teljesítménytúra nélkül a hét becsületből “lekocogtam” a 10 km-es távot. Mikor a 70-est teljesíted it már nagyon nem vagy futkorászós állapotban és hiába ott a csodaszép hely odd a szép kilátás nem értékeled, főleg mikor beérve Budaörsre mi még azt mondjuk neked irány fel a Törökugrató. Átéltem magam is ezt, szídtam is mindenkit, de így van ez jól. Ez a kihívás. Persze most a 10 km-ben ez a szakasz nem tűnt se hosszúnak se nagy megterhelésnek. A kocorászást azért írtam, mert a lábamat azért még csak tesztelgetem a terheléssel. Volt, hogy még nem esik jól neki egy-egy erőteljesebb mozgás, ezért csak módjával.

Remélem nektek is tetszett a túra, jövőre is találkozunk remélem.

És akkor mivel 5. naptári év jöjjenek a száraz statisztikák, illetve érdekességek:

Gyakorlatilag a Zselicen kívül elmondhatom, hogy minden tájegységben túráztam az elmúlt 5 évben, Persze még így is sok a nagy folt és van mit még mind a mai napig nem láttam.

Május-1ig bezáróan összesen 234 teljesített túrán vettem részt a legrövidebb egy 4 km-es túra volt a Budai hegységben, a család kutyájának első túrája. A kiírás szerint a leghosszabb túrám 129.6 Km volt. Általában 30-60 km-es túrákra látogatok el.  Persze ebben nem lehet semmi extra én azért büszke vagyok rá. Hogy összesen mennyit mentem km-ben 10.000 Km felett van ez a szám a szintemelkedést pedig nem néztem.

Ez idő alatt Aranyjelvényes természetjáró is lette, még küzdök az érdemessel, már csak OKT-t kell befejezni.

Végezetül pár number 1:

  • A legemelekezetesebb legsarasabb túra: Palóc 125 (2014)
  • A legszintesebb: Mátra 115 (2014, 2015)
  • A legfájdalmasabb: Rockenbauer Pál emléktúra a Zalában (2015-ben volt a vége szenvedés, egyébként 2014-ben is teljesítettem)
  • Ahol a legjobban vágytam vízre: Szondi György emléktúra 100 (2014)
  • A legnagyobb kárt okozta: Téli Mátra XL (elestrem és sikerült a telefonomat összetörni 2014-ben)
  • Az első százasom: Palóc Expedíció (2013)
  • Az egyetlen amit nem tudtam elsőre teljesíteni: NaHát 95 (2013) (2014-ben megcsináltam minden nehézség nélkül, az első évben gyomorproblémáim voltak)
  • A legkeményebb mentális kiképzés: A Híd Túl Messze van 90 (2013)
  • Minden évben részt vettem a túrán: Meteor (3*50 1*40), Pálos 70, (Ha úgy vesszük akkor a BUÉK túra is 100%-os, persze mivel májusban kezdtem így abból az még csak a 4. volt)
  • Hangulatában, a táj miatt, vagy a szervezés miatt sok túra ragadott meg íme már a teljesség igénye nélkü0 (véletlenül sem rangsorolva őket, mert lehetetlen):
    • Kaptárkövek (2016)
    • Karancs-Medves (2016, 2015)
    • Palóc túrák (2013,2014,2016)
    • Tortúra (2013,2014,2015)
    • Forrástúrák (2014, 2016, 2017)
    • Kohász-kész 130 (2015)
    • Tokaji bakancsos bortúrák (2014, 2015)
    • Mályvád (2016)
    • Vitézlő (2017)
    • Szurdok (2014, és remélem idén is bejárhatom bokaficam nélkül :D)

2017.04.22 – Vitézlő 50

SAM_5480.JPGNagyon vártuk már párommal ezt a hétvégét. Ezt a túrát

vitézlő.PNG

A túra útvonala

úgy terveztük be, hogy kitoljuk egy három napos hosszú hétvégére. A Pénteki napon egy kicsit bóklásztunk a Szádelői-völgyben, Krasznahorkán és Rozsnyón. Azért megijedtünk egy kicsit, az időjárás rendesen megviccelt minket, havazás és hidegfront. Azért a bokaficamom utáni javulás még nem volt teljes mértékig rendben, estére néha be-be dagadt. SZerencsére a pénteki napra már szép idő lett és csodás napsütésben telt el.

 

A Katica Vendégházban Aggteleken sikerült szállást szerezni, innen indultunk jó korán Szendrőre. A RAjtot könnyen megtaláltuk, jó helyen volt és könnyen elérhető. A rajtoltatás könnyen ment, bár az indulópont kissé el volt dugva. Az itiner jól érthető volt és könnyen követhető, a tracket is letölthettem, így a bevált módszerrel már megvolt az útvonal.

Széles úton hagytuk el Szendrőt, visszatekinthettünk a városra. Itt kicsit beborlt az ég, jött hozzá hűvös szél is. Hamarosan azonban beértünk az erdőbe és az első ellenőrző ponthoz is. Minden pontnál kedvesek voltak, és valami aprósággal mindig vártak minket. Ez nagyon szimpatikus volt. Itt is kaptunk inni és az elmaradhatatlan csokit sem hagytuk ki.

A túra egyik legszebb része következett. Hangulatoszöldellő erdőben, csodálatosan szép tájon haladtunk a patakmeder felé, melyet átlépdelve, hamarosan elértük az Ördöggát nevű részt. A Telekes-völgyben található ez a nagyon érdekes hely. Az esőzések ellenére nem votl víz kitörés az Ördöggátnál. Sőt, a folyó egy ideig folyt mellettünk aztán egy idő után azt veszem észre eltűnt (Az ördög nyelte el :D) majd a sziklás-köves szakasz után egyszer csak újra előbújt. Persze itt van egy jó kis víznyelő, ami elrejti a vizet.

A patak helyét jelző köveken átlépédelve sokszor váltva a jobb és a bal oldalt haladtunk és bámészkodtam ezen a helyen. A barlangot is megnéztem magamnak kívülről.

Az ellenőrzőpont a bukdácsolós szakasz végén várt minket, ez  egy hosszú szakasz következett. Szalonnához (ez a hely neve, nem viccelek) közeledvén kiértünk az erdőből. Közelítettünk, majd keresztül mentünk egy kőfeldolgozó üzemen. Szalonnánál, bár volt pont, de nem az 50-es távnak. (Szerintem lehett volna akár a nekünk is)

A települést elhagva Martonyi felé vettük az irányt. A településre nem, viszont a túra másik nagyon különleges helyszínére értünk. A Pálos kolostor romjai úgy bukkantak elő a semmiből, hogy nem is értettem, hogy került az oda. A rom tetejét nem régiben felújjították, és úgy látszik szépen helyrehozzák. Ami érdekes volt ebben a templomromban, hogy két fa is nőtt benne, amit a tető visszaépítésekor kivágtak. Ez aztán nem egyszerű feladat lehetett. Itt azért megint látszott, hogy a természet visszaveszi az ő helyét.

A Kék túrán sétáltunk ez után Tornabarakony-Rakacaszendig. A Cserehát széles utai, változatos útvonalai hangulatosak voltak. A két település is nagyon hangulatos volt. A leglátványosabb a víztározó maga. Egyedi hangulatot teremtett a környéknek.

Rakacaszendről Meszes nevű településre értünk. Nagyon kedves hely volt, a temploma és a vasas forrásai ragadtak el és fotóztam le őket. Meszes után Galvácsnál (Itt volt lehetőség zsíros kenyért falatozni, de mi már inkább a célban akartuk megenni a finom ebédet.) adta meg magát az időjárás és rövid idő alatt a jeges esőtől teljesen bőrig áztunk. (Mert persze teljesen nyílt volt a terep) Rövid időre elállt az eső, de Vár-hegyre menet Szendrőn újra elkapott minket az eső, így a kilátót csak sebesen néztük meg, inkább arra törekedtünk, hogy érjünk be.

A célban kissé kaotikus volt a helyzet és az egyetlen igazi kritika talán itt érheti a túrát. Beérek, jajj de elöl írják az időt rá. Saját pecsétje a túrának nem volt csak 5 próbás (én szerettem volna pedig Szendrőit). IVV túra volt, azt se tudta senki, hogy mi az csak kb. a főrendező. Jah, hogy a pecsételés után átmész ahol megkapod az oklevelet, ahol megint mész után kapod a kitűződ. Az ebédet kifizettük még a rajtban és rákérdeztünk (jóval előtte), hogy elfogyasztható-e a megadott időintervallumon kívül, ehez képest már nem volt olyan biztos ez a célbaérkezésünkkor (szerencsére ezzel végül nem volt baj, csak a frászt hozta ránk, hogy nem tudja, hogy lehet-e még enni)

This slideshow requires JavaScript.

Az ebéd, vagy számunkra inkább vacsora nagyon finom és ízletes volt. Az erőnk is visszatért. Mindent összevetve ajánlom mindenkinek ezt a túrát. Nagoyn lelkesek a szervezők az útvonal változatos, nem is olyan nehéz. Szép és sok a látnivaló. Amiről nem is tettem említést, az a kedvezmények garmada. Mi a vasárnapi napot két barlang felfedezésével koronáztuk meg. Gyermekbelépővel látogathattuk meg A Vass Imre-barlangot és a Rákóczi barlangot. Szerencsére még nem volt főszezon, így egyik túrán se voltunk sokan. a Rákócziban konkrétan csak mi ketten.

2017.04.15 – Jásdi Nyuszitúra

SAM_4717.jpgBevallom nem voltam benne biztos sokáig, hogy ezen a héten már tudok túrázni, de szerencsére a kellemes bakonyi túra minden szempontból szuper lett.

jásd nyuszi.PNG

A túra útvonala

 

Történt ugyanis, hogy két hete sikeresen kificamítottam a bokámat. Ez nem gyerekjáték, még akkor sem, ha rendszeresen sportolok, szóval pihentetés, jegelés, bokamerevítő, bokavédő. Szerencsére azonban a héten egyre jobban látszott, hogy a lábam vissza nyeri természets sznét és formáját. Persze csak óvatosan és ésszel, ezért előbb otthon sétáltam, majd gondoltam kipróbálom, mit tud túrán. Hiába a ki függő, már hiányzott a sétálás.

Jásdi kultúrházból rajtoltam el túratársakkal, bár a 35-ös távra neveztem, úgy voltam vele, ha nem jó a bokám, fáj, rossz, akkor kiszálok. Sok pont volt ahol le tudtam volna nevezni, mert az útvonal ki lett toldva.

Persze nem a szokásos tempóban, de számomra is meglepetés szerűen jó iramban mentünk Bakonynána felé. A túratársaim ugyanazok voltak, akik a LeFaGyszon i, akkor nekem fájt a térdem, most meg a bokám nem volt még 100%. Úgy látszik ez egy ilyen év.

Szép tavaszi idő volt, bár kissé igazi áprilisi bolond idő, néhol cseperedett, néhol hideg szél fújt.

A Túra a Gaja-patakot kerülgeti és egészen annak a forrásáig meg. Mindjárt az elején Jásd közelében egy szép templom és kápolna vonta el a figyelmemet az útról. Van ilyen, meglátok valamit, meg kell nézni. A túra első fele az egyre zöldebb, még medvehagyma illatú erdőben széles utakon vezetett. Néhol hídon, néhol köveken egyensúlyozva keltünk át a patakon.

A túra lényegében az Országos Kék Túra útvonalán vezetett, kisebb eltérésekkel egészen Nagyesztegárig. Innen ered a Gaja, bár konkrétan nem láthattuk hogy honnan is. Csak azt vettük észre, hogy egy kis érből, hogy válik egyszer csak egy eléggé széles patakká a fent nevezett folyó.

A Borús idő ellenére mi jól elszórakoztunk, élveztük a napot mikor volt, és kellemes sétában igazán jól érezte magát még a lábam is. A Csengő-kilátóról pedig el leheett látni egészen a Balatonig. Igaz meresztettem én is a szememet, mert kicsit beleolvadt az ég színébe.

A túra legszebb része egyértelműen a Kék “T” jelzéstől egészen Bakonynána Római-fürdőig volt. Ill több kis barlangot (Zsomboly) lehetett megnézni, persze csak kívülről, az erdő és az útvonal is itt volt a legszebb.

A Gaja-patak valóban legcsodásabb része pedig a már említett Római-fürdő. Itt aztán ámultam bámultam. Méltán népszerű a hely, sok gyermekes család és rengeteg kiránduló jött ide ki. A vízesés csodálatos, bár az útvonal felülről kerüli, a csapat úgy döntött, hogy lemászik a vízesés oldalában a sziklák mentén. Itt extrém óvatos voltam, de utólag is azt mondom, ezt az élményt nem hagytam volna ki. Mivel nem bíztam még teljesen a jobb lábam stabilitásában, a patakátkeléseket inkább patakátgázolásokkal oldottam meg, így kissé vizes lett a cipőm, de az élmény megfizethetetlen maradt.

This slideshow requires JavaScript.

A szervezők nagyon kedvesek és lelkesek. Mindenhol kaptam valami édességet. Én örültem, hogy ezt a túrát is megismerhettem, a Római fürdős részhez biztos vissza fogok még jönni.

2017.03.25 – Forrástúrák a Vértesben

SAMSUNG CAMERA PICTURESMinden évben megrendezik a forrástúrákat, ebben az

vértesforras.PNG

A túra útvonala

évben a Vértesben kerestünk nekünk forrásokat.

 

A túra útvonala mindig különleges, olyan utakon is jár, amit a legtöbbször nem teszel meg, nem csak azért, mert jelzetlen úton haladsz, hanem mert teljesítménytúrán sem feltétlenül állsz meg egy forrás mellett. (főleg olyan mellett aminek épp nincs vízhozama)

Az elvárás adott volt, járatlan utak, források, és persze egy hosszú távú útvonal. Ez most 52 km-es lett.

Szárligetre a személyvonat hamar leért, nem is olyan messze egy cukrászdából indult el a túra. Mivel forrásokat néztünk, ezért adott volt, hogy sokszor le kell menni egy poonthoz. Persze nem gondoltam volna, hogy a hangulat kedvéért belerakják a számomra eddig ismeretlen Zuppát. Kellemes kis emelkedő, majdnem kétszer kellett megmászni, egyszer míg a forrás közelében lementünk a forráshoz, másodszor viszont tényleg. A Csodás, bár kissé borús kilátás és a kaptató jó kedvet teremtett.

Innen nem is volt lényegében szint, a Vértes-hegység számomra lankás emelkedői, széles megfutható útjait néhol persze kerültök, mert jelzetlen úton találjuk meg a forrásokat, vagy a források helyén lévő mocsaras területet. Volt ahol már csak valami történelmi emlék mutatta, hogy itt bizony forrás volt.

Jó az ilyeneket felfedezni, ettől különlegesek ezek a túrák, ott mégsz és olyan helyeket keresel fel, ahol máshol nem, vagy nagyon ritkán. Amikor erre jársz lehet, hogy elmész mellette, de most megkeressük, felírjuk  kódot, és még a táj szépsége is magával ragadó.

A féltáv után Évi, Egon és Béla bácsi tett ki megint 110%-ot a szolgáltatás révén, házi májas, házi kolbászkrém, süti, itt olyan nehéznek éreztem magam, hogy már nem is volt kedvem sietni, Így Várgesztes határában lévő tótól teli hassal mentem neki a szerencsére lankás emelkedőnek.

Egyszer már jártam Oroszlányban illetve a Kamalduli szerzetesrendet is megcsodálhattam, de megint lenyűgözött a látvány, éppúgy, mint ahogy az közelében lévő Bányamúzeum. Persze a legfelkapottabb a Majki-tó, mely környékén sok ember jött ki süttetni a hasát, mert már szerencsére a borús fellegek elvonultak, és örülhettünk a napnak.

This slideshow requires JavaScript.

Az utolsó kihívás egyben látványosság a Gráciák bérce volt. Fordított irányból ismertem az utat, persze most így a meredekebb oldaláról felmászni sokkal érdekesebb volt, hiányzott is már egy igazi emelkedő a végére. A kilátás csodálatos, remek hely ez a bérc, nem is értem, hogy miért csak egy nem hivatalos jelzés visz fel ide, pedig még home made táblák is vannak mindenhol.

A célban a jól megérdemelt díjazást kiegészítettem egy finom sütivel. Megint érdekes és új arcát ismertem meg a Vértesnek. A Következő forrástúra októbeben a Mecsekben lesz. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

2017.02.25 – Le.Fa.Gy.Sz. Zemplén

 

SAM_3479.jpg

“ZEMPLÉM” 😀

Immár 4. alkalommal vehettem részt a LeFaGySz túrasorozaton. A túra mindig is a nehézségéről és az extrém időjárásáról híres. Idén ráadásul az amúgy is általam nagyon ritkán járt Zempléni-hegységben rendezték meg.

lefagysz

Az útvonal

 

Volt már saras, havas, esős év, idén kegyes volt hozzánk a február. Az egyik legszebb, szinte koratavaszi időben tudta bárki teljesíteni ezt a kihívást. A túra útvonaláról csak helyeket ismertem, és azt is 2014-ből. Nem láttam még a felújított Füzéri várat, nem másztam meg a Tolvaj-hegyet sem.

Kisebb zökkenőkkel, de sikeresen lejutottunk a rajtba, ahonnan azért magabiztosan az 58-as távra neveztem. A térdem teljesen jónak tűnt, csak néha-néha jelzett be ezért, térdvédő már nem, de bot még volt nálam. Jó tempóban telve erővel el is indultunk. Hárman indultunk együtt és nagyjából végig együtt is ment a kis csapat. Az első emelkedő mindjárt a Bába-hegy volt, ahol, mind a “jégkori formákat” mind az új Füzéri vár látképét megcsodálhattam. Nagyon hangulatos egy hely volt, és meg is adta az alaphangulatot.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A felújjított vár. Nekem a fehér szín túlzás, amúgy csodaszép

Egy kicsit úttalan utakon átevickéltünk a híres neves határ jelzésre az északi zöldre. Ezt úgy tettük meg, hogy rögtön a Lipovec vagy magyar nevén Nagy-Hársas-hegyre értünk fel. A határ menti jelzés sosem egyszerűek, különösen igaz ez az északira. patakmeder mentén, a hegyeket ketté szelve halad az út. Néha el-el veszíthető az zöld, nagyon kell figyelni. A zemplén vadregényes, állapítom meg ismét, és azt hiszem ez a jelző örökre rá fog ragadni, akárhányszor találkozok vele a jövőben.

 

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A Tolvaj-hegy emelkedő (nem a földről fotóztam, kb. mellmagasságból)

A rengeteg gázlón átverekedjük magunkat. Nem lehet ám olyan gyorsan haladni, mint gondolnánk, de kicsit magával is ragad a táj, nézelődök, fotózok, magával ragad a jó idő és, hogy újratúrán vagyok. Azért még akad hó és jég, ezért néhol a gatyafék működik, de a csúszásgátlót nem kellett végül elővennem.

 

Hosszan bandukolunk ezen a jelzésen, távolról látok egy hegyet, ami elég meredeknek tűnik. A túratársak már riogattak a Tolvaj-heggyel, de nem félek a farkastól. Egy rövid aszfaltos út után rá is fordultunk az általam lefotózott meredek hegyre. Tényleg nem viccel, a hegyet szinte ketté szelve halad a határjelzés, és mi pedig annak nyomvonalában kvázi merőlegesen felfelé haladunk. A Viccet félretéve a térkép adatai szerint 800m-en kb. 243m szintet tettünk meg. A képeket nem döntöttem, tényleg ilyen meredek. Sosem örültem még ennyire annak, hogy hoztam magammal túrabotot. Jól jött.

Ezt leküzdve a Solyóm-sziklák felé mentünk, sajnos nem tértem ki, pedig így utólag nézve a térképről szintén szép kilátásban lett volna részünk, de ebbe a túrába a nagypistázás nem igen fér bele. Legalábbis számomra. Pusztafalura leérve visszatekintek tisztelettel erre és jól emlékezetembe véstem ezt az emelkedőt és a hegyet. A Tolvaj-hegy felkerült a képzelet beli emelkedők toplistájának élére.

A második kör előtt rövid frissítés, majd kényelmes úton indulunk el Füzér felé, A várat minden oldalról megcsodálhatjuk, a két éve már bejárt zempléni piros sávon haladunk Hollóháza felé. Ez talán az egyik legpihentetőbb szakasz a túrán.

A hollóházi boltban egy kis vásárlás, készletfeltöltés, majd a sárga háromszög mentén ismét elérkezünk túránk újabb határ menti szakaszához. Ezt a színt követjük a Nagy-Milicig. Messze van azért előtte még egy-két kisebb-nagyobb emelkedőkkel, patakátkelésekkel tarkítjuk a túrát. Nagy hrabó, Drahosi-rét, mint magam mögött hagyom, majd keresztezzük az autósok számára is járható Magyar-Szlovák Államhatárt. A szlovák sárga jelzés a zöld jelzéssel párhuzamosan halad velünk. A Nagy-Milic közelében rengeteg túratárssal találkozunk, ki már 10 km-előrébb van, ki nemrég küzdötte el először ezt a hegyet. Már egy ideje jelzett a térdem, enyhe szúró fájdalmakkal, majd miután itt megpihentem, felvetődött, hogy az 58 legyen “csak” 48. Mérlegeltem, és nem vágytam  megmászni még egyszer a Nagy-Milicet, főleg sötétben. A szintidőt számolgatva, talán megoldható lett volna, de még haza is akartam vezetni. Nem voltam csalódott, ismét Füzérre érve már egyre jobban éreztem, hogy azért sok erőt elvett ez a túra, főleg a térdem dolgozott sokat, szerencsére nem dagadt be újra, azért a már-már szokásos helyen néha megérzem.

This slideshow requires JavaScript.

A célban kb. negyed órát hagyva a szintidőből örömmel vettem át a 4. jelvényt. Kemény túra volt, viszont látványban talán a legszebb. Köszöet érte a szervezőknek és bár nem volt igazi “kemény idő” vagy “durva terep”, azért így hű a túra saját nevéhez, hogy ez A “Lefaszább Gyerekek Szivatása”.

2017.02.19 – Kőről-kőre a Velencei-hegységben

SAMSUNG CAMERA PICTURESSzeretem kicsiny országunk hegyeit, de még az Alföldet is. A Velencei-hegység amilyen kicsiny olyan változatos. Régen voltam itt, de

velence

Az útvonal

emlékszem, az érdekesebbnél érdekesebb ingó kövekre. Így elmentem erre a túrára, amire most egy csodás jelvényt is tervezett Orbán Imre a túrasorozat rendezője.

 

A túra remek levezetése volt a tegnapi napnak. Minden ismerős megfodult a túrán, igazán beszélgetősre és sétálósra sikerült. A fájós lábam sem érezte meg. Az útvonal nem is volt nehéz, a sarat kellett kerülgetni inkább, no meg egymást. Sajnos a túra során végig köd volt, mire beértünk addigra kezdett felszállni. Ez kicsit zavart, de jó, hogy újra ide vezetett az utam.

This slideshow requires JavaScript.