Salabasina-kör

Nem kell ahhoz teljesítménytúra, hogy egy kellemeset kirándulj vagy sétálj. A Vasárnapi program a Salabasina-árok végig mászása volt. Lentről felfele a Tölgyikrek felé, majd visszafelé a Holdvilág-árokban gyönyörködtünk.

A Salabasina-árok egy mostanra reneszánszát élő szurdokhely. Remélem sosem lesz tömeges kirándulóhely, mert a vadregényessége adja meg a szépségét és varázsát. 3 éve voltam itt utoljára, azóta sok minden változott. Most a szurdok legvégénél szálltunk be. Vagyis, mivel egy jelentős terület a kecskefarmmé, így megtekintettük a végét a fúőút mentén és fentről kerültük ki az épületet. Széles erdészeti út visz mindket, de nem szabad végig követni. Figyelni érdemes a farm felső kerítését. Mi találtunk egy jó vadcsapást azon haladtunk párhuzamosan a kerítéssel. Az árok ezen része még nem olyan mély, a sok bedőlt fa látványa és a kis patakocska csordogálása fogad bennünket.

Fotózós, sétálos tempóban, egymásra mindig figyelve haladunk. Kalandos ez a szurdokvölgy, de egyértelmű lábnyomok mutatják, nem mi vagyunk az egyetlen csapat aki itt jár. Hivatalos jelölés ugyan még mindig nincsen, de látszik, hogy többen is felkeresik ezt a kultikus helyet. Teljesen megértem, hogy miért. 3,5 km hosszú árok, melyet kicsit visszafoglalt a természet, és végig lehet menni benne, kisebb nagyobb mászásokkal, bújásokkal. Farönkökön lépdelünk, sziklákon mászunk át.

Számomra új látvány volt az új modern gát, amely ketté szeli az árkot. A gátat megtalálod, akkor az árkot is. Kicsit tájidegen az egész, elrontja a képet. Átbújunk, vagy átmászunk alatta és folytatjuk az utunkat. Innen lesz egyre merdekebb a szurdok.

Különösebb nehézséget nem okoznak az akadályok, folyamatosan haladunk, néha még a régi piros kör jelzést is látjuk. A szurdok vége felé, kimászunk a Tölgyikrek irányába. Itt normál tempóba érkezünk a piros kereszten egészen a Holdvilág-árokig. Egy másik, már jobban járt szurdokba mászunk le a klasszikus Karolina-árokból egészen a tűzlétrán át. Most semmi sem jeges, a hó varázsol el mindenütt.

A nap lassan bújik el, de még bőven lesz időnk visszatérni az autókhoz, itt azért sikerül narancssárgára festett képeket készíteni a fényképezőgéppel.

Egy egész napos kirándulásra jöttünk, igaz 14 km-ert tettünk meg, de mégis kellemesen elfáradt mindneki. Örültem, hogy a társasággal együtt kirándulhattam, aki pedig szeretné megismerni a Salabasina-árok rejtett szépségét tegye meg, bár ajánlatos száraz időben vagy így télen. Az én meglátásom az, hogy télen sokkal szebb.

 

sam_2718-collage

Balról jobbra fentről le: 1. Holdvilág-árok csoportkép 2. Salabasina-árok bejárata 3. Holdvilág-árok naplemente 4. Salabasina-árok vége, magánterület határa 5. Kecskefarm bolt 6. Menetelés a Holdvilág-árokban 7. Menetelés a Salabasina-árokban 8. Salabasina-árok járata 9. Régi kopott jelzés a Salabasina-árokban

 

2015.03.22 – Bia 25

bia

Az útvonal

DSC_0066A túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6081

Ezt a túrát tavaly egy 100 km-es túra után alvás nélkül tettük meg, úgy, hogy az elején még segítettünk is, hogy kissé gördülékenyebben menjen a regisztráció és az indulás. Biatorbágy Iharos erdeje mindig is lenyűgöző. A túrát bárki teljesítheti hétköznap is, hiszen csak a piros sávot kell kövesse. Ez egy kb. 25 km hosszúságú körtúra és érinti ennek az erődnek legszebb látványosságát.

Ilyen rövid távon is lehetnek kemény emelkedők. Ilyenből van három. Majdnem felmegyünk négykézláb. A sík terep után igazán jól esett. Ez alkalommal fiatalokat is kísértem, de jól bírták a gyűrődést.

A Kő-orr hegyig három nagyobb emelkedő van, amit én rettentően szeretek. Az utolsó igazán megizzasztja az embereket, igaz rövid, de majdhogynem négykézláb lehet emelkedni rajta. A kilátás persze mindenért kárpótolja az embert. egy rövidke szusszanás után már nem is érzi a fáradságot, mert kellemesen felébredt az előbbi szakaszon.

DSC_0012

Kő-orr alulról.

Sóskútig az út nyíltabb terepen halad. Már nincsenek nagy emelkedők. Talán Sóskút Kálvária-hegy az. Még mielőtt beérnénk a városba kapjuk a szolgáltatásunkat. Fél liter víz és egy csomag sós vagy édes rágcsálni való.

A fiatal csapat fele itt fejezi be a túrát teljesítve ezzel egy alternatív felező útvonalat. A többiek feljönnek a Kálvária-hegyre, majd viszonylag sok idő, míg Sóskutat elhagyjuk.

Nyakas-kő sziklái is eljönnek, amire nem megyünk most fel, én készítek róla képet, épp egy szerelmes pár csókolózik, akár még borítókép is lehetne az elkapott pillanat. Ezen a helyen utoljára pihenünk meg, Szily-kápolna előtt a gyorsabb fiatalokkal eltávolodunk a fáradtabbaktól, de nem kell sokáig várni, hogy ők is a célba érkezve büszkén átvehessék a díjazásukat.

DSC_0052

Nyakas-kő

 

 

Igazán családbarát túra, látványban megunhatatlan. A fényjelvény miatt is érdemes elmenni a rendezvényre.

2015.03.01 – Göcseji Galopp

göcsej

A túra útvonala megtekinthető a képre kattintva

Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6126
A túra honlapja : http://www.gocsejtajfutas.blogspot.hu/
Képes beszámoló itt

Minden ott kezdődik egy túránál, hogy kiválasztásra kerül. Valamiért megtetszik, kiválasztod, szeretnél elmenni rá. Budapestről Göcsejre lejutni előző nap lehet, vagy korán keléssel. Mi az utóbbit választottuk, én hajnali egy körül keltem fel, hogy kiérjek a Petőfi híd Budai hídfőjére. A telekocsi azért remek dolog, mert az utazás költségei töredéke annak, amit amúgy ráköltenél. Csak legyen meg nekem is a jogsim… Onnantól nem aludhatok be kényelmesen hátul (szóval majd letagadom, hogy van :D)

Kávás település messze van. Még galaxisokat sem kell keresztezni, mégis Budapestről 3 órás autókázás. A rajt épületét vadregényes módon megtaláltuk, már láttam ismerős túrázókat, akik vígan indultak el. Hamarosan én is követtem őket.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Virágok nyílása… itt a tavasz…(Kankalin)

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Hóvirág

 

Göcsej tájékán először barangoltam. Már vártam a mozgást, de közben beszívtam a friss vidéki levegőt és látványosságokat. A túra útvonala legendásan sáros szokott lenni, én a szokásos módon készültem: Semmi különössel. A sár az mindenhol sár. A sár osztályozása amúgy is megvan már így 3 pont adható a legsarasabb terepért és +0.5 pont jár a cserháti sárnak, mert még mindig „über alles”.

Az első 8 kilométeren volt ugyan sár, de kerülhető, nem is nagyon lassított, a cipőm is csak mértékletesen lett koszos. Azért a Közép-Zalai-dombság bebizonyította, hogy ki tud mindenkivel tolni. és a cipőm a végére három különböző színű is volt. „Színváltós”, mint ahogy azt egyik ponton megjegyeztem.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Tőzike

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Szinte mindegyik településen volt egy harangláb.

 

A dimbes-dombos terepen nem voltak kegyetlen emelkedők, nem volt térig érő áthatolhatatlan dzsumbuj vagy más útakadály. Kellemes volt a terep, néhol igen csodálatos és szép. A nap hiányzott ahhoz, hogy minden tökéletes legyen, így egy kicsit a képek is borongósak lettek

Utolértem túratársakat, és már velük tartottam, fotózgattam őket is. Drukkoltam, hátha beleesnek a patakba. (milyen kedves vagyok) Persze mindezt a jó hangulat jegyében. A terep közben hol aszfaltos, hol saras, hol lápos, hol száraz, hol kevésbé száraz volt. Viszont egyértelműen tavasz volt, még akkor is, ha ez a túra elején nem úgy tűnt.

SAM_5706

Megálltak, így lefotóztam őket.

Az útvonal során rengeteg kisebb települést értünk, néha ezek csak egy-egy házak voltak, néha több. A szeges településeket hagytuk el, mentünk keresztül át rajtuk (Ez a településforma, Őrségben szeresként jellemző, Göcsejben pedig szegesként ismert), Barabásszeg (Becsvölgye), Kereseszeg (talán 1 házban laknak még) és Kustánszeg településeket érintettük. Mindegyik látványos és szép volt. Az utóbbi településen még egy Tó is volt, ahol pár horgász várt arra, hogy a halak horogra akadjanak, de úgy látszott a mai napjuk olyan lehetet, mint a Nagy Ho-Ho-Horgásznak legtöbbje.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Lápidék

 

Nem csak az időjárás mutatta, hogy tavasz van, de az is, hogy 4 különböző virágot is láttam nyílni. E mellett a Göcsej nagyon gazdag vad állománnyal rendelkezik, egy őz család tisztes távolban megállt nekem, hogy lefotózhassam őket.

Az ellátás a túrán Pazar volt. a célban finom lángos vagy palacsinat. Az útvonalat végig GG jelzéssel mutatták, ami fontos volt a tájékozódás miatt. Mindenkinek ajánlani tudom a túrát, még akkor is, ha messze van lakóhelyétől.

 

Sár mennyisége pontokban: 2/3

2015.02.21 – LeFaGySz – Börzsöny

lefagysz

A rögzített útvonal

jelv+ęnyTTT: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5776
Hivatalos honlap: www.maku.hu
Képes beszámoló itt

A LeFagySz túrákat 1994 óta rendezik 2009 óta Jandó Attila. A szervezők kabalája a Yeti.

„A Yetik visznek el, vagy mi magunk is azzá válunk!” – gondoltam.

Ugyanis a LegF@szább Gyerekek összegyűltek, hogy  Szívassák őket. Minden évben máshol rendezik ezt a túrát, és sosincs ellátás, de még emberes ellenőrző pont sem. Szúróbélyegző és hideg, kemény, durva útvonal.

Rita szervező Yeti autómobiljában kaptunk helyet, így elég korán odaértünk a Fatornyos Fogatóba, Királyrétre. Pihentünk, és készültünk, A Börzsöny sosem viccel, volt olyan túra, ami már felőrölt, nem beszélve arról, hogy idén igazán szintes túrát még nem is mentem, így még inkább kíváncsi voltam, hogy fogom bírni.

Lassan eljött az idő és 7:00-kor nekirajtoltam. Az eleje jól megy – még üde és friss az ember -, persze nem szabad elfelejteni, itt a túrán öngondoskodás van, nem állsz meg, nem frissítesz, te bajod…  Van már tapasztalatom, de sosem centiztem ki ennyire mint, Ariadné a fonalát…

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A hegy egyik oldala tavaszias időben…

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A hegy másik oldalán még javában tart a tél…

Mi is volt nálam? 3 db fokhagymás kifli, 1 db energia szelet, 2 db 20g-os Szerencsi csoki (túramaradvány) és 0,5 L víz. Mint később kiderült, a víz igencsak kevés volt. Az emelkedő csak emelkedett és emelkedett, és bár nagyon szeretem az ilyen terepet, mégis jobban elfárasztott, min szokása. Nagybörzsönyig jól ment minden. Utána kezdődött számomra az elfáradás. A Magyar-hegy legaljától egészen Salgóvárig való menetelés. Na, itt rendesen elfáradtam. A Fekete-völgyben, bár magamra találtam, de ott kifejezetten nem szeretek sietni, mert a völgy varázsa mindig magával ragad.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A Fekete-völgy és az erdei vasút maradványai

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kilátás Salgóvár tetejéről

Az utolsó részéhez értünk a túrának, már „csak” két hegy volt hátra. A Zöld sáv kettéágazásánál én egyenesen tovább Bubu pedig jobbra, hiszen az itener szerint „Bárhol, Bármikor” lehet ellenőrzőpont. Egyik felében sem volt, Csóványos előtti hegyre, Magosfára rakták azt. Az én utam kevésbé volt kitaposva, szerencsére panorámát is lehetett látni, de a majdnem térdig érő hóban nehezen haladtam.

Az utolsó hegy a Csóványos. Eléggé késő volt már ahhoz, hogy világosban érjek be a célba (Milyen szép lett volna). Volt még vagy 8 km. Hogyha hihetek az itinernek, akkor „átlibbentem” a Börzsöny legmagasabb pontjára. Megláttam, hogy megy le a nap, így tényleg megpróbáltam növelni a sebességet, és a naplemente legvörösebb részét még éppen, hogy elértem, ennek látványáért felküzdöttem magam a kilátóba, és csináltam panoráma-felvételeket.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Naplemente Csóványos-kilátó tetejéről

Itt kértem egy kis vizet, kaptam teát és vizet. (köszönet érte) Ez akkora erőt adott, hogy majdnem végig futva, vagy gyors lépéssel tettem meg az utolsó kilométereket. A célban már nem volt semmi bajom, a gyomrom volt összeszűkölve, meg sem bírtam enni a palacsintámat, a levest is épp elég lassan ettem meg.

Ha kihívásra vágysz, ha Yetivé akarsz válni, ha igazán kemény útvonalat szeretnél, emberes ellenőrzőpontok nélkül, saját ellátással, akkor a LeFaGySz túrákat neked találták ki. Az egyedi hatszögletű jelvényért is megéri. Na meg azért mert elmondhatod: F@sza gyerek vagyok!

2015.02.07 – Téli Sóút / Winter Salt-way

Igaz, ugyan, hogy a lábam még nem regenerálódott teljesen, de tavaly elhatároztam, hogy Lipák István által szervezett és rendezett túrasorozaton részt fogok venni (LINK ). Mindezt azért, mert túráiról szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem beszélve arról, hogy útjai során olyan részeken jár az ember, amit magától valószínűleg soha nem jutna eszébe bejárni.

Az egyik makró. A jégről és az útról kicsit más perspektívában.

A fogadtatás, nagyon kedves volt. Még a rajtban kóstoltam egy kis almát folyadék formájában. Igazi illusztris és jó kedélyű társaságban sétáltam végig. Rettentően tetszett, még a lábamnak is. Az alföld, bár sokat nem mutatott ma, de így is sikerült jó képeket készítenem. Az útvonal mentén a néhol elhelyezett keresztek méltán mutatták, hogy itt élet is volt régebben. Közben persze felvetődött bennem a kíváncsiság is. Pokoltanya vajon honnan kapta a nevét?

A Wikipédia tanulsága szerint (LINK) Közigazgatásilag Tápiógyörgyéhez tartozó terület a nevét éppen a Sóút miatt kapta. Ezen a helyen betyárok tanyáztak és a Sót szállítókat támadták meg rendszeresen. Egy megfilmesített betyár is járt itt a dokumentum tanulsága szerint, mégpedig Rózsa Sándor. Így a neve egyszerűen csak onnan ered, hogy a kereskedők miután elhagyják a környéket a “pokolnak” is vége. A terület amúgy egy ideig még egy báró tulajdona is volt, így volt ott kápolna is és iskola is.

Az útvonalon sok szép jeges makrót készítettem. Mivel a fotós megtalálja a neki tetsző témát én is így tettem. Az útvonal során öt ellenőrző ponton kaptunk valamit. Az összes pontőrnek köszönöm a kedvességét és az apró finomságát, ami biztosította, a túra ellátását.

Szolnokon a kocsmában volt a cél, és itt is csodálatos fogadtatás, forralt bor, virsli. Természetesen a gratuláció is, amiért teljesítettük a távot. Ez volt az első sóút, amin részt vettem, de nem az utolsó, várom már a következőt.

A túráról készült egy kis képeskönyv is amelyet ezen a linken érhetsz el: LINK

A kitűző

I really do like walking. Why a man does walks in a flat route? I can’t answer it really. It is also fun and challenge. Last week I finished Extreme Burgenland Tour, so m y leg was not the best because of the weather. This time I decided to participate in in a Cup giving challenge. This contains five flat route in the Alföld. Hungary most flat place is Alföld. You will see from the pictures. (LINK) The view is endless.

Why this route is interesting anyway? There are 3 routes which I would like to introduce a little bit. On that historical route, there were times, when people delivered salt. This route part is belongs this line. They never built a main route for it, it was seasonal. Peasants were bringing the salt with carts. So were on this route. Interesting fact is if you walk 100 km on this route you’ll get a very nice badge, and for this you have to participate on the 3 Salt-way tour. I can’t wait to have one….