2017.02.25 – Le.Fa.Gy.Sz. Zemplén

 

SAM_3479.jpg

“ZEMPLÉM” 😀

Immár 4. alkalommal vehettem részt a LeFaGySz túrasorozaton. A túra mindig is a nehézségéről és az extrém időjárásáról híres. Idén ráadásul az amúgy is általam nagyon ritkán járt Zempléni-hegységben rendezték meg.

lefagysz

Az útvonal

 

Volt már saras, havas, esős év, idén kegyes volt hozzánk a február. Az egyik legszebb, szinte koratavaszi időben tudta bárki teljesíteni ezt a kihívást. A túra útvonaláról csak helyeket ismertem, és azt is 2014-ből. Nem láttam még a felújított Füzéri várat, nem másztam meg a Tolvaj-hegyet sem.

Kisebb zökkenőkkel, de sikeresen lejutottunk a rajtba, ahonnan azért magabiztosan az 58-as távra neveztem. A térdem teljesen jónak tűnt, csak néha-néha jelzett be ezért, térdvédő már nem, de bot még volt nálam. Jó tempóban telve erővel el is indultunk. Hárman indultunk együtt és nagyjából végig együtt is ment a kis csapat. Az első emelkedő mindjárt a Bába-hegy volt, ahol, mind a “jégkori formákat” mind az új Füzéri vár látképét megcsodálhattam. Nagyon hangulatos egy hely volt, és meg is adta az alaphangulatot.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A felújjított vár. Nekem a fehér szín túlzás, amúgy csodaszép

Egy kicsit úttalan utakon átevickéltünk a híres neves határ jelzésre az északi zöldre. Ezt úgy tettük meg, hogy rögtön a Lipovec vagy magyar nevén Nagy-Hársas-hegyre értünk fel. A határ menti jelzés sosem egyszerűek, különösen igaz ez az északira. patakmeder mentén, a hegyeket ketté szelve halad az út. Néha el-el veszíthető az zöld, nagyon kell figyelni. A zemplén vadregényes, állapítom meg ismét, és azt hiszem ez a jelző örökre rá fog ragadni, akárhányszor találkozok vele a jövőben.

 

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A Tolvaj-hegy emelkedő (nem a földről fotóztam, kb. mellmagasságból)

A rengeteg gázlón átverekedjük magunkat. Nem lehet ám olyan gyorsan haladni, mint gondolnánk, de kicsit magával is ragad a táj, nézelődök, fotózok, magával ragad a jó idő és, hogy újratúrán vagyok. Azért még akad hó és jég, ezért néhol a gatyafék működik, de a csúszásgátlót nem kellett végül elővennem.

 

Hosszan bandukolunk ezen a jelzésen, távolról látok egy hegyet, ami elég meredeknek tűnik. A túratársak már riogattak a Tolvaj-heggyel, de nem félek a farkastól. Egy rövid aszfaltos út után rá is fordultunk az általam lefotózott meredek hegyre. Tényleg nem viccel, a hegyet szinte ketté szelve halad a határjelzés, és mi pedig annak nyomvonalában kvázi merőlegesen felfelé haladunk. A Viccet félretéve a térkép adatai szerint 800m-en kb. 243m szintet tettünk meg. A képeket nem döntöttem, tényleg ilyen meredek. Sosem örültem még ennyire annak, hogy hoztam magammal túrabotot. Jól jött.

Ezt leküzdve a Solyóm-sziklák felé mentünk, sajnos nem tértem ki, pedig így utólag nézve a térképről szintén szép kilátásban lett volna részünk, de ebbe a túrába a nagypistázás nem igen fér bele. Legalábbis számomra. Pusztafalura leérve visszatekintek tisztelettel erre és jól emlékezetembe véstem ezt az emelkedőt és a hegyet. A Tolvaj-hegy felkerült a képzelet beli emelkedők toplistájának élére.

A második kör előtt rövid frissítés, majd kényelmes úton indulunk el Füzér felé, A várat minden oldalról megcsodálhatjuk, a két éve már bejárt zempléni piros sávon haladunk Hollóháza felé. Ez talán az egyik legpihentetőbb szakasz a túrán.

A hollóházi boltban egy kis vásárlás, készletfeltöltés, majd a sárga háromszög mentén ismét elérkezünk túránk újabb határ menti szakaszához. Ezt a színt követjük a Nagy-Milicig. Messze van azért előtte még egy-két kisebb-nagyobb emelkedőkkel, patakátkelésekkel tarkítjuk a túrát. Nagy hrabó, Drahosi-rét, mint magam mögött hagyom, majd keresztezzük az autósok számára is járható Magyar-Szlovák Államhatárt. A szlovák sárga jelzés a zöld jelzéssel párhuzamosan halad velünk. A Nagy-Milic közelében rengeteg túratárssal találkozunk, ki már 10 km-előrébb van, ki nemrég küzdötte el először ezt a hegyet. Már egy ideje jelzett a térdem, enyhe szúró fájdalmakkal, majd miután itt megpihentem, felvetődött, hogy az 58 legyen “csak” 48. Mérlegeltem, és nem vágytam  megmászni még egyszer a Nagy-Milicet, főleg sötétben. A szintidőt számolgatva, talán megoldható lett volna, de még haza is akartam vezetni. Nem voltam csalódott, ismét Füzérre érve már egyre jobban éreztem, hogy azért sok erőt elvett ez a túra, főleg a térdem dolgozott sokat, szerencsére nem dagadt be újra, azért a már-már szokásos helyen néha megérzem.

This slideshow requires JavaScript.

A célban kb. negyed órát hagyva a szintidőből örömmel vettem át a 4. jelvényt. Kemény túra volt, viszont látványban talán a legszebb. Köszöet érte a szervezőknek és bár nem volt igazi “kemény idő” vagy “durva terep”, azért így hű a túra saját nevéhez, hogy ez A “Lefaszább Gyerekek Szivatása”.

Advertisements

2017.02.18 – Maratón Pohronským Inovcom

SAMSUNG CAMERA PICTURESSo what do you do, when your leg hurts after the last week walk? Of course you rest as much as you can, and try to get healthy. I’ve heard that this marathon worth to try. I was thinking a lot going or not going, but after getting close to the event I’ve decided, I have to go. I say my leg was about 70% well. I brought my walking staff, also a knee bandage on my left leg.

inovec

The Route – Az útvonal

It was not so far away, we arrieved just in time. A short preparing, and the new journey began. A very nice weather, but still really snowy fields. The Inovecká hill is not so high, so we started to climb up. My mates were to quick for me, so I fall behind and walked with my own speed.

There was a little fog at the top of the Inovecká hill, but only there. As soon as I came down, it was gone. There were some blacktop road so my leg was able to not het hurt because of the technical field. About half way there was an eating point it was fabolous. I ate and drunk well. So we started soon to climbe up to on the others side of the Inovecká. I was alone, but the sun and the snowy hill was amasing. My leg was not well, I felt that, downhill was harder but I kept going. The beautiful weather, the landscape was so great, that i almost forgot about my pain.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

We started to climb – a mászás kezdete

The second time this hill was much farther, I was able to climb it, and started the downhill as well. for this marathon there were not much time, only 9:30 ours. I tried to hurry as much as I can, but because of the environment I had to take lot of pictures.

 

At the and I was able to finish the marathon in 8:34. When I finished the organisers gave us cabbage soup, which gave me a lot of strenght. Thank you this amasing event, I hope I can go more ofthen places like this.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Close to the top of Inovec there were cold – A csúcs közelében hideg volt

 


 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Foggy – Ködös

Mit is csináljon az ember fia, ha a térd izülete begyulladt? Természetesen pihentessük, kicsit kenegessük. Merjek-e túrázni? Nagy volt a kérdőjel, lévén egy túrát mindenképp terveztem, de nem kettőt erre a hétre. Erre a túrára Moiwa sporttárs csábított el. Tudom, hogy ha valamire azt mondja, hogy szép, hát az az. Végül gyógyult annyit a lábam, hogy be merjem vállalni. Térdvédő és túrabot kisíretében utaztam velük ki Újbányára az Inovec hegy körüli túrára mentünk el. Ez a maratoni táv 9 és fél óra alatt kell teljesíteni, miközbe a téli tereppel is harcolni kell. sok volt a hó, nagyon is. Az első emelkedőnél a gyorslábú társak elhagytak, de volt térképem, trekkem, nem féltem, így biztonságban éreztem magam. Az Inovec csúcsa ködös volt. A túra egyetlen helye, ahol nem lehetett fotót készíteni.

 

This slideshow requires JavaScript.

Különleges tájak, más terep. A lefele menettel azért küzdöttem, nem volt teljes a regenerálódás. A túra egy része aszfalton illetve aszfaltos úton haladt, ami cseppett sem zavart. A könnyebb terepen kevésbbé kellett a lábamat igénybe venni. Úgy fél távnál olyan szolgáltatás áradat volt, hogy csak néztem. Enni és inni valók tömkelege. Frissítés után elindultam innen még egy nagyobb mászás van. Ugyanúgy az Inovcom felé megyek, csak a másik oldalán. Egy-két helyen kicsit tévelygek, de a track és a térkép visszavezet a helyes útra.

SAMSUNG CAMERA PICTURESSzikrázó napsütés, és csodálatos panoráma vezet visszafelé végig az úton. Újbányába érve a nap lassan és lustán kezd lemenni, de még világosban érek be, pontosan egy órát hagyok az amúgy nem túl bőkezű szintidőből. nem kis öröm ez számomra. Mint mindig a túra után, már elengedem magam, megengedem, hogy a lábam sántikáljon, a lépcsőn lassan menjek. Befalom a nagyon sűrű és finom káposzta levest. Élményekkel telve örömmel és kellemes fáradsággal érkezek haza, hogy másnap ismét túrázhassak…

2017.02.11-2017.02.12 Kitörés 60

SAMSUNG CAMERA PICTURESA túra ami minden évben megosztja az embereket, a túra ami emlékezik, de sokan politikai tartalmat is látnak mögötte. Nézzen mindenki szépen utána miről is szólt ez a dolog. Én nagyon távol állok bármiféle politizállástól, ezért innentől már csak a túrára koncentrálok.

kitores60

Az útvonal

 

Ugyanis, mint túra, elég extrém. Februárban éjszaka küzdesz le 60 km-nyi gyaloglást. A tél, a hideg, a terep adott. Budai-hegység és egy kis szomori sárföld. 2014-ben teljesítettem először ezt a túrát, aztán 2015-ben kedvesemmel mentünk 25-öt, idén megcsináltuk ketten a 60-at. Az én emlékeim inkább saras túrát tárolnak erről, de itt és most nem erről volt szó.

Amíg 2014-ben térdig gázoltunk a sárban, 2015-ben az első 25 km-en végig csúszkáltunk. Nem tudtam, mire lehet számítani az idén, lévén olvadt valamit, száraz idő volt, így pozitívan indultunk a túrának.

Lehet, hogy a koncepció része, de a rajtoltatás 11. rendezés ide vagy oda. Nem tudják megoldani. Kicsit kaotikus és katartikus. A beöltözött katonákat, mindig megnézem, azért van egy különleges hangulata a túrának, sok az osztrák is, aki eljön ide. Sajnos, mint a legtöbb tömegrendezvény, itt is a dohányosokkal küzdünk, ezért is indulunk el gyorsan.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A rajt

 

Az első 25 km könnyű menet. Az Újlaki-hegy az egyetlen meredek emelkedő, és viszonylag kevés csúszkálással gyorsan beérünk a Virágos-nyeregbe. Innen közlik, hogy a Sárga sáv hegyoldalazós része bizony brutál csúszós. Jajj, de nem örülünk. Én úgy promóztam be a 35-öt, hogy a könnyebbik rész. Most nagyon nem az volt. A Virágos-nyereg és a Muflon itató közötti szakaszt sosem láttam ilyen csúszósnak. Az Alsó-jegenye-völgy

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Elhunyt katona emléksírja

megmutatta nagyon morcos arcát. Az egy kilóméteres szakaszon tükörjégen táncoltunk. Sok sérült lett a túrán, ez is mindig téma szokott lenni. Az útvonal viszont adott. Hol négykézláb, hol hátsómra ereszkedve csúszúnk, haladunk.

 

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Korhű jármúvek a túra jellegzetessége

Amit itt meg kell mindenképpen jegyezni, az ahogy a túrázók egymásnak segítenek. Mindenki próbál haladni, de azért segítenek, ha tudnak. nekünk is segítenek a több helyen. Az egyik segítőnkkel végig is mentük a túrát. Az elején ő segített a végén mi húztuk be a célba. Nagyszerű dolog azért az összefogás.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A másik a korhű öltözék

 

A Nagy-Szénás után a nagy sár szerencsére elmaradt, minden fagyott volt. Így volt talán a legjobb. A felkelő nap utolért minket a kis halas tónál, már csak egy utolsó hegyet küzdöttünk le, és onnan oly hamar be is értünk a célba. Küzdelem, de a szokásos fáradság és öröm érzése.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A nap is utolér minket

Sajnos még egy negatívumot le kell írni, mi nagyon rákészültünk a paradicsomlevesre, de az már nem volt, kevés készült belőle. A beérkezés öröme feledtette, pedig azért jól esett volna a leves, így helyette megettük a virslinket, és az első buszon félig bealudva hazaérkezvén a vasárnapot a pihenésnek szenteltük.

 

2017.02.04 – Visegrádi-kapu 30

visegradi_kapu_30

Visegrádi-kapu 30 útvonala

A szóban forgó hét függetlenül a túra választásától mindenki számára küzdős lehetett. Jött egy nagyobb ónos eső, egy kis felmelegedés, és az eddigi jóféle hó helyett az olvadó latyakos terepen lehetett túrázni. Tavaly már teljesítettem ennek a túrának a 45 km-es változatát, ezt bár az útvonalnak vannak szép szakaszai, most mégis inkább segítőként is részt vettem, így a 45-ből 30 km lett. Elcsábítottam egy barátomat is, aki még edződik a túrákhoz. Sokat nem árultam el a túráról, igaz nem is kérdezett. (Nagy hiba :D)

 

A kora reggel a rajtoltatással és a pontok és pontőrök kiszállításával telt, de fél tíz körül mi is nekiindultunk a terepnek.

A túra eleje eléggé becsapós, mert bár vannak benne szintek, mégsem olyan vészes. vidám hangulatban, könnyed emelkedőkkel juthatunk el a Pap-rét-ig a túra első emberes pontjához.

sam_2976-effects

Hangulat kép Papp-rét felé

A Visegrádi-kapuhoz egy újabb hosszú szakasz után értünk el, az út folyamán megcsonálhattuk a Moli pihenőt. Ami  kis ülő hellyel kínál mindenkit, engem főleg a látvány és a kilátás nyűgöz le, mint oly sokszor. Amúgy ezt a helyet Molnár Lajos emlékére állította KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesülete Hegymászó Szakosztálya. A pár perc alatt egy szép panorámát lőttem beszívtam a friss – szmog mentes – levegőt és mentünk is tovább.

sam_2989-pano

Panoráma a Moli pihenőről

A visegrádi-kapu után indult el igazából a túra. A szervezők szépen kitalálták. Az igazi finomság most jön. Elkezdtünk a kék kereszten visszafordulni, majd jött a Zöld sáv. A József-forrástól egészen a Kis-Bükk-tetőig. Akinek ez nem mond semmit, akkor elárulom, hogy ez  egy eléggé alattomos rész, ugyanakkor csodálatos. Felfele gyalogolsz jó sokat, majd hírtelen beleereszkedsz a Kalicsa-patak medrébe egy 50 méternyi mini szurdok járás a patak mederben, majd szépen majdnem merőlegesen (mikor előszőr láttam merre kell menni tényleg úgy tűnt) fel ki a mederből. Nagyon hangulatos rész, de azért itt mindig hallok egy-két szitokszót 🙂

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kalicsa-patak medre

Miután majdnem elértük a Vörös-kő csúcsát ( A Kis-Bükk-tetőtől a tábla szerint 25 perc, kb. 1 km-re lehetett, minimális szintemelkedéssel), mi az itiner szerint szerpentinen leereszkedünk, egészen  A Sárga-pöttyig. Innen jön az egyik toplistás emelkedő, vagyis pontosabban annak bemelegítő szakasz a Hétvályús-forrásig. A forrás 1817 óta van kiépítve, és a legtöbb túrázó itt kap frászt, ha meglátja, hol is megy tovább a sárga forrás jelzése. Ugyanis, mindenféle szerpentínt kerőlve, nagyjából toronyiránt közlekedik majdnem egyenesen a Vörös-kő teteéig. Én egyszerűen állva legelős emelkedőnek szoktam hívni, de néha bizony kapaszkodva magad húzva kell felmenni ezen az emelkedőn. Nézzetek balgának, de az egyik kedvencem.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Vörös-kő szürkületben

 

A küzdelem mit sem ér, ha nincs sikerélmény, a csúcson vár a jellegzetes kilátó és a csodás panoráma. Nekünk már sötétbe burkolózott a táj. Innen már “csak” le kell ereszkedni a piros sávon, mely azért az olvadt hó miatt még kalandos volt, de beértünk, és jól elfáradt barátom, aki biztos szídott magában, hogy hova hoztam.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Az “állva legelős emelkedő”

 

 

Jó kis túra, én a második feléért szeretem igazán ezt az útvonalat, nem úszta meg a cipőm sem. Már egy ideje tropa volt az alja és azt vártam mikor megy teljesen tönkre, így ez a túra adta meg neki az utolsó döfést. 2016.03.29-2017.02.04-ig használtam az összes túrán, kb. 1700 km-t tettem bele.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Volt egy cipőm…

 

 

 

 

 

 

 

Az új üdvöske kíváncsi vagyok meddig bírja majd…

 

 

Salabasina-kör

Nem kell ahhoz teljesítménytúra, hogy egy kellemeset kirándulj vagy sétálj. A Vasárnapi program a Salabasina-árok végig mászása volt. Lentről felfele a Tölgyikrek felé, majd visszafelé a Holdvilág-árokban gyönyörködtünk.

A Salabasina-árok egy mostanra reneszánszát élő szurdokhely. Remélem sosem lesz tömeges kirándulóhely, mert a vadregényessége adja meg a szépségét és varázsát. 3 éve voltam itt utoljára, azóta sok minden változott. Most a szurdok legvégénél szálltunk be. Vagyis, mivel egy jelentős terület a kecskefarmmé, így megtekintettük a végét a fúőút mentén és fentről kerültük ki az épületet. Széles erdészeti út visz mindket, de nem szabad végig követni. Figyelni érdemes a farm felső kerítését. Mi találtunk egy jó vadcsapást azon haladtunk párhuzamosan a kerítéssel. Az árok ezen része még nem olyan mély, a sok bedőlt fa látványa és a kis patakocska csordogálása fogad bennünket.

Fotózós, sétálos tempóban, egymásra mindig figyelve haladunk. Kalandos ez a szurdokvölgy, de egyértelmű lábnyomok mutatják, nem mi vagyunk az egyetlen csapat aki itt jár. Hivatalos jelölés ugyan még mindig nincsen, de látszik, hogy többen is felkeresik ezt a kultikus helyet. Teljesen megértem, hogy miért. 3,5 km hosszú árok, melyet kicsit visszafoglalt a természet, és végig lehet menni benne, kisebb nagyobb mászásokkal, bújásokkal. Farönkökön lépdelünk, sziklákon mászunk át.

Számomra új látvány volt az új modern gát, amely ketté szeli az árkot. A gátat megtalálod, akkor az árkot is. Kicsit tájidegen az egész, elrontja a képet. Átbújunk, vagy átmászunk alatta és folytatjuk az utunkat. Innen lesz egyre merdekebb a szurdok.

Különösebb nehézséget nem okoznak az akadályok, folyamatosan haladunk, néha még a régi piros kör jelzést is látjuk. A szurdok vége felé, kimászunk a Tölgyikrek irányába. Itt normál tempóba érkezünk a piros kereszten egészen a Holdvilág-árokig. Egy másik, már jobban járt szurdokba mászunk le a klasszikus Karolina-árokból egészen a tűzlétrán át. Most semmi sem jeges, a hó varázsol el mindenütt.

A nap lassan bújik el, de még bőven lesz időnk visszatérni az autókhoz, itt azért sikerül narancssárgára festett képeket készíteni a fényképezőgéppel.

Egy egész napos kirándulásra jöttünk, igaz 14 km-ert tettünk meg, de mégis kellemesen elfáradt mindneki. Örültem, hogy a társasággal együtt kirándulhattam, aki pedig szeretné megismerni a Salabasina-árok rejtett szépségét tegye meg, bár ajánlatos száraz időben vagy így télen. Az én meglátásom az, hogy télen sokkal szebb.

 

sam_2718-collage

Balról jobbra fentről le: 1. Holdvilág-árok csoportkép 2. Salabasina-árok bejárata 3. Holdvilág-árok naplemente 4. Salabasina-árok vége, magánterület határa 5. Kecskefarm bolt 6. Menetelés a Holdvilág-árokban 7. Menetelés a Salabasina-árokban 8. Salabasina-árok járata 9. Régi kopott jelzés a Salabasina-árokban

 

Bartina

bartina

A túra 2017-es útvonala

SAMSUNG CAMERA PICTURES

2017-es díjazás

Szekszárd szélén van egy domb, melyet így hívnak: Bartina. Minden év januárjába, immáron 18 éve van egy túra, ami ezt a nevet viseli.

 

A 2017-es évben maraton

2015.01 - Bartina Maraton.JPG

2015-ös díjazás

(42 km), 30 km, 15 km és egy “light” változat is elérhetővé vált a vállalkozó kedvű túrázók számára. Budapesti lakos lévén a Szekszárdi-dombság nincsen olyan közel, bár az M6-os autópálya szerencsére nem a hatalmas forgalmáról híres, így gyorsan eljuthatunk a rajthoz.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

2016-os díjazás

A harmadik alkalom volt, hogy ezen a túrán részt vettem. A mindig kedves emberek, a jó forralt bor vagy meleg tea, a fogadtatás és a dimbes-dombos táj elvarázsolt. Ebben az évben volt viszont a legszebb. Nem csak azért, mert idén bevállalta párom is, hogy hajnalok hajnalán kelve, egy egész napos sétára induljon a tél kellős közepén. Idén pedig tényleg tél volt. Hó és jég mindenütt. Ez tette valójában széppé a tájat. Hogy legyen összehasonlítási alap, képeket szúrok be előző és mostani túráról azonos helyeken. Én rengeteg különbséget fedeztem fel. (Még jó :D)

Azon kívül, hogy 3. alkalommal jártam itt, az útvonal ismét más volt. 2015-ben még nem érintettük a Grábóci-kilátót (lévén nem volt kész). 2016-ban már benne volt az útvonalban. Idén a változás az volt, hogy a számomra jól ismert Szekszárd-Szálka-Grábóc-Kakasd-Szekszárd útvonal megfordult. A Várhegy-kilátóba feljutni erről az oldalról nagyobb falat volt. És még Grábóc faluba való bejutást akadályozta a völgyön keresztüli terep. Igazi kihívás, itt nem járt se autó, se erdészeti jármű, így a hó rendesen süppedt alattunk.

A téli idő ellenére nagyon szép idő volt, csak úgy megvakultam a fehérségtől. Minden ponton kellő fogadtatás, háromszor forró tea, kétszer csoki. Persze volt forralt bor is kétszer és a célban, de mivel én voltam a sofőr most nem kóstoltam meg. Az szekszárdi Ifjúsági Unió minden tagja kitett magáért, mi is jól éreztünk magunkat. Végezetül az ígért képek:

2015-01

Terepviszonyok (2017-2016-2015 balról jobbra-fentről-le)

2015-011

Szálka Szarvas szobra

2015-012

A Szekszárdi-dombság látképe

2017-01

Remete-csurgó forrása