2017.03.18 – Aranyszarvas 50

sam_4174.jpgKedvelem az alföldi tájat, még akkor is, ha nincsenek szintek. Vannak olyan hetek, mikor

aranyszarvas

Az útvonal

nem tudom érdemes- e elmenni egyet túrázni. A most hétvégére, legalábbis szombatra esőt mondtak, így persze még jobbn átgondolja az ember, ki akar-e mozdulni. Persze nem vagyok cukorból, így eső ide, vagy oda menjünk. A heti túraválaszték közül végül az Aranyszarvas túrákat választottam. Ennek két oka is van, az egyik, hogy a rendezőséget nagyon kedvelem, élükön a Főszervező lelkes és kedves köszöntése, akár itt vagy máshol találkozunk, mindig vidámságot hoz. A második oka az hogy hol máshol lehetne jobban elázni, mint egy alföldi túrán. Na jó nem ez az igazi másik ok. A másik ok a szép jelvény és a Kincsem ló évfordulójához is kapcsolható. Most jött ki a film, amit tervezek megnézni, és persze akkor már járjunk ott, ahol ez a legendás ló nőtt fel.

 

Reggeli vonatozással telt közel egy óra, míg Tápiószelére értem. A vasútállomástól egy kilóméternyi gyaloglás Blaskovich-kastély a túra rajta. Blaskovich Ernő volt a Kincsem név. Ugyancsak a család nevéhez fűződik a régészeti feltárási munkálatok a környéken, amely a tápiószentmártoni szíkta aranyszarvas megtalálásához veszetett.

Nem véletlen hát, hogy itt kezdődik az 50km-es táv útja, és azt sem, hogy az egész túra a Tápióság ezen szegletét járja be. Mivel reggel már borús volt az időjárás, minden szükséges váltóruhát magammal hoztam, amit a tápiószelei művelődési házban (a túra többi távjának rajtjában és az összesnek a céljában) tettem le. Gyorsan köszöntem a főszervezőnek is, majd elindultam. A város nagyon szép templomai és szobrai érdekesek. Nem sokáig maradunk azonban aszfalton, a jó öreg földutak, homokos szkeérutak váltják egymást. Szerencsére az amúgy süppedő homok most nem okoz gondot, kissé nedves a talaj éppen annyira szívta be a vizet, hogy egy jól járható utat kapjunk. Mindjárt az elején a túrának eleredt az eső, kis cseppekben folyamatosan szemerkélt. A Tápióbicskei csata emlékére emelt szobor, alatta a hősi katonák kriptájával mindig tiszteletet érdemel.

Mindig is megmosolygom, amikor egy aldöldi túrán háromszög jelzéssel találkozok, itt sokat mentünk a sárga háromszög jelzésen. Persze nem kell mindjárt arra gondolni, hogy megmászod a Kékest 😀 (észre sem vehető).

A délre beígért nagy esőzés megérkezett, és szakadó esőben értem a Kincsem lovasparkba. Sajnos a múzeum ismét zárva volt (mikor legutóbb voltam, szintén így jártam). Azért a csodás lovaspark minden szépségét megnéztem, amennyire lehetett. Itt ebédeltem, reménykedve eláll az eső. Persze nem állt el, de csak azért is felmentem az “Attila dombra” (nem írtam el) , melynek állítólag gyógyító ereje van.

Még vagy fél óráig tartott az esőzés, de lassan elállt. A geodéziai toronynál már ki is sütött a nap. A célban a búrkifli és a gratuláció fogadott. Még a tombolán is nyertem, és ismét egy szép jelvénnyel gazdagodtam. Érdemes megpróbálni ezt a túrát, mindenhol kapsz valamit, persze reméljük legközelebb nem viszi el az eső, azért mégis jobb napsütöttésben túrázni.

This slideshow requires JavaScript.

Advertisements

2015.03.21 – Aranyszarvas 50

Az útvonal

???????????????????????Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6064
Képes beszámoló itt tekinthető meg.

Újra az Alföld sík vidéke volt az úti célom, nem azért, mert annyira szeretem a lapos túrákat, de idén kiszemeltem magamnak a Szele kupát. Ez úttal az Aranyszarvas nevű túrára igyekeztem. A vonaton megkerestem túratársamat. Azt a személyt, akit sokan csak „A sok kitűzős embernek” neveznek, aki tavalyi évben a legtöbbet gyalogolta a korosztályában, a párak által csak „Néma Leventének” hívott, még kevesebbek számára Ezredesként nevezett Agárdi urat. (reklám off)

Blaskovich Kúriamúzeum

Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumba mentünk a rajtba. A kúriamúzeum átvészelve a II. világháborút. Kicsi, de barátságos. Nevét Blaskovich családról kapta. A család lóhoz való hozzáértése segítette elő azt is, hogy Kincsem megszülethessen és egy híres versenyló születhessen. A túra rövidebb távjainak ezért adták a Kincsem nevet is. A túrát is a születésének évfordulója alkalmából rendezik meg.

A nagy túrának nevét a Tápiószentmártonban megtalált szkíta aranyszarvasról kapta, mely eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

Péter barátommal jó hangulatban indultunk neki a túrának, még beköszöntünk a Főszervezőhöz is, meghúzni a fülét. Persze itt mindjárt gondban is voltunk, mert nem úsztuk meg, hogy az almáriumot megkóstoljuk.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Az Alföld

Erős tempóban indultunk az útnak, de nem futottunk, beszélgetve és a tájat nézve.

Mit is mondhatnék az útvonalról? Sík és homokos. Szerencsére ragyogó napsütés volt, így nem nagyon érdekelt egy jó darabig, hogy a terepről elhordták a hegyeket.

Szeltük a kilométereket, és kecskéket, szép helyeket fotóztunk, majd megálltunk egy szélső háznál egy kis ágyas körtére is. Ennyit alkoholizálni egy túrán nagyon ritkán szoktam, de nem tehetünk róla, mentség legyen finom volt.

A túra során a Tápióság falvait érintve haladtunk, mindenhol kedvesség, valami apróság várt, és mindenre felírták a számunkat. A tavasz itt volt, a virágok már kinyíltak, a fák még azért várnak egy kicsit.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Atilla domb (így írják itt)

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Bújócska

A túra érinti a Kincsem parkot is, itt megpihenve körbenéztünk, kicsit sajnáltam, hogy a múzeumot zárva tartották, pedig tudták, hogy több száz ember fog ellátogatni hozzájuk, én benéztem volna. Mivel már hiányoztak az emelkedők, felmentünk az Attila dombra töltődni. Állítólag van valamilyen kisugárzása a hegynek. Ezt én nem tudom megerősíteni, mindenesetre, kicsit fent is napoztunk.

Tápiószőlős volt a legszintesebb a túrában. Kisebb-nagyobb dombok hullámozni, végre kezdtem volna élvezni, mikor vége lett. Hosszú egyenes szakaszok újra. Nehezen akart eljönni a geodéziai torony, de azért odaértünk, sajnos felmenni nem lehetett rá, de a kódját beszereztem, hátha egyszer összegyűlik a 30 darab.

Innen a terepfutó Agárdi úr sietősre vette és az utolsó kilométereket lefutotta, én nem futok, de gyorsan haladtam, kellemes tempóban beértem még én is.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Geodéziai torony

 

 

Itt ismét szívélyes köszöntés, búrkifli, és csodálatos emléklap, még szebb jelvény. Azért elfáradtam. A sík terep is megdolgozza az izmokat és az idegeket. A terep érdekes, szép volt és napos, a szervezésről pedig csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

2015.02.07 – Téli Sóút / Winter Salt-way

Igaz, ugyan, hogy a lábam még nem regenerálódott teljesen, de tavaly elhatároztam, hogy Lipák István által szervezett és rendezett túrasorozaton részt fogok venni (LINK ). Mindezt azért, mert túráiról szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem beszélve arról, hogy útjai során olyan részeken jár az ember, amit magától valószínűleg soha nem jutna eszébe bejárni.

Az egyik makró. A jégről és az útról kicsit más perspektívában.

A fogadtatás, nagyon kedves volt. Még a rajtban kóstoltam egy kis almát folyadék formájában. Igazi illusztris és jó kedélyű társaságban sétáltam végig. Rettentően tetszett, még a lábamnak is. Az alföld, bár sokat nem mutatott ma, de így is sikerült jó képeket készítenem. Az útvonal mentén a néhol elhelyezett keresztek méltán mutatták, hogy itt élet is volt régebben. Közben persze felvetődött bennem a kíváncsiság is. Pokoltanya vajon honnan kapta a nevét?

A Wikipédia tanulsága szerint (LINK) Közigazgatásilag Tápiógyörgyéhez tartozó terület a nevét éppen a Sóút miatt kapta. Ezen a helyen betyárok tanyáztak és a Sót szállítókat támadták meg rendszeresen. Egy megfilmesített betyár is járt itt a dokumentum tanulsága szerint, mégpedig Rózsa Sándor. Így a neve egyszerűen csak onnan ered, hogy a kereskedők miután elhagyják a környéket a “pokolnak” is vége. A terület amúgy egy ideig még egy báró tulajdona is volt, így volt ott kápolna is és iskola is.

Az útvonalon sok szép jeges makrót készítettem. Mivel a fotós megtalálja a neki tetsző témát én is így tettem. Az útvonal során öt ellenőrző ponton kaptunk valamit. Az összes pontőrnek köszönöm a kedvességét és az apró finomságát, ami biztosította, a túra ellátását.

Szolnokon a kocsmában volt a cél, és itt is csodálatos fogadtatás, forralt bor, virsli. Természetesen a gratuláció is, amiért teljesítettük a távot. Ez volt az első sóút, amin részt vettem, de nem az utolsó, várom már a következőt.

A túráról készült egy kis képeskönyv is amelyet ezen a linken érhetsz el: LINK

A kitűző

I really do like walking. Why a man does walks in a flat route? I can’t answer it really. It is also fun and challenge. Last week I finished Extreme Burgenland Tour, so m y leg was not the best because of the weather. This time I decided to participate in in a Cup giving challenge. This contains five flat route in the Alföld. Hungary most flat place is Alföld. You will see from the pictures. (LINK) The view is endless.

Why this route is interesting anyway? There are 3 routes which I would like to introduce a little bit. On that historical route, there were times, when people delivered salt. This route part is belongs this line. They never built a main route for it, it was seasonal. Peasants were bringing the salt with carts. So were on this route. Interesting fact is if you walk 100 km on this route you’ll get a very nice badge, and for this you have to participate on the 3 Salt-way tour. I can’t wait to have one….