A.D. 2179 – Mike –

Nevem Mike. Az új időszámítás kezdete óta foglalkozom a történelemmel. A mostani alkalommal 2179 történelmi eseményeit mutatom be. Régi számítású Gergely-naptár szerinti időszámításunk után 2179-es év az ötödik világkatasztrófa kirobbanásaként is ismeretes.

A katasztrófa sorszáma megmutatja, hogy nem ez volt az első, de nem is az utolsó. Szorosan kapcsolódik az első négyhez, illetve közre játszik a régi világ pusztulásához is, ugyanakkor az új világ születésében is jelentős szerepet foglal el.

Az első világkatasztrófa, a globális felmelegedés végső stádiuma után az országok és diplomáciai kapcsolatok átalakultak. Ezt még inkább megerősítette a második katasztrófa, mely az ivóvíz drasztikus csökkenéséhez vezetett. Ez azonban nem csak új hatalmi rendszerek születtek, hanem elhozta a harmadik katasztrofális eseményt is, az élő, és állatvilág drasztikus csökkenését, a legtöbb faj kipusztulását. Ezt a szuperhatalmak közös egyezmény alapján egy új módosított génállománnyal kezdték rekonstruálni, mely a 2179-es években is folyt.

A genetikai fejlesztések sosem látott mértékben nőttek. Az orvostudományba költötték el a legtöbb pénzt, az egészséges emberek, illetve a biológiai egyensúly megtartása, visszaállítására tett kísérletek miatt szükség volt a módosított élő és növényvilág újrateremtésére.

Ezek a módosítások és fejlesztések vezettek a negyedik, majdan az ötödik világkatasztrófa kiteljesedéséhez. Az Amero-Kínai Egyesült Államok békítő szándékkal atombombát robbantottak az Ausztráliai szigeten, ahol az élő és növényvilág genetikai módosításai révén nagyon jó eredménnyel rekonstruálta a kihalt állat és növényfajokat. A történelemtudósok szerint azonban a katonai szuperhatalom valódi oka a félelem volt. Nem engedhette meg, hogy orvosi úton föléjük kerekedjenek. Betegesen rettegtek a biológiai fegyverektől.

Ebben a feszült helyzetben a világ egyetlen békésnek mondható pontja az Angol-Ír-Skót Egyesült Királyság volt (EIS Kindom). A szigetországok elszeparálták magukat a világtól, olyan pajzsot fejlesztettek ki, mellyel megvédték magukat az akkori technológia minden fegyverétől és támadásától. Bejutni szinte lehetetlen volt. Az Ausztrál genetikai módosítások tudományos adatai ide kerültek és további fejlesztéseket tettek.

A kutatás odáig terjedt, hogy egyetlen sejtből kész komplett három fogásos ételt tudtak készíteni az emberek számára, e mellett pedig a legtöbb állat és növényfajt regenerálták legalábbis egy-egy alfa változatát tárolták a szigetek valamelyikén elrejtett és titkosan őrzött rezervátumában.

Az EIS Kindom kulcsfontosságú szerepet játszott az élelmezésben, a nagy lépéselőnyt nem nézte jó szemmel az Amero-Kínai Egyesült Államok, de mivel számukra is fontossá vált a katonák és a hadsereg ellátása egyezményt kötöttek egymással. Ennek az egyezménynek az Euró-Afrikai Unió látta kárát, hiszen eddigi víz és megmaradt élőlénykészleteinek értéke jelentősen lecsökkent. Válságos helyzetbe kerültek, pedig már eddig is szorongatta az Nagy Kommunista Szövetség.

Egy váratlan kutatási eredmény ismét jó esélyeket mutatott az Euró-Afrikaiaknak. A genetikai módosítások és tudományos eredmények terén áttörő előrelépést fedeztek fel. Létrehozták az Embrionális önfejlődést.

A részletes biológiai mechanizmust a biológiai oktatóanyag tartalmazza. Tömören összefoglalva a földbe ültetett embriók biológiai fejlődés útján képesek megszületni, legyen ez növény, állat vagy ember. Az eljárásnak ebben a fejlesztési stádiumában egy hátránya volt. Az általános újjászületés előzetesen prognosztizált időintervalluma 50-100 év.

Az ötödik világkatasztrófát az Európában elültetett genetikailag módosított Új Ember (Humano Nouvo) robbantotta ki. A Nagy Kommunista Szövetség és az Amero-Kínai Egyesült Államok egyszerre támadták le az Euró-Afrikai Unió telepeit. A végső elkeseredésben az Unió katonai egységei visszatámadtak, és kirobbant az eddig is feszült helyzetben egy globális háború. Az EIS Kindom ki tudta vonni magát belőle, és egy szerencsés menekítő hadművelet során az eljárást kidolgozó professzorokból két főt sikerült megmenteniük, melyek az eljárás fejlesztésén dolgoztak és értek el eredményeket.

Az Új Ember, így ön is ennek az eljárásnak eredményeként élvezheti a Föld újra generált változatát.

Az Új Emberek Egyesült Tudományos Szervezetének Mesterséges Intelligencia Központi Egységét hallotta.

A nevem Mike. Az új időszámítás kezdete óta foglalkozom történelemmel. Kérem, válasszon eseményt, vagy évszámot…

Forrástúrák – Pilis-Visegrádi-hg

A Túra időpontja: 2013.12.08
Túra adatai: http://teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4928
Képek megtekintése

Mivel van egy teljes év lemaradásom. A mostani beszámolók címszavakban. Pár mondatban.

Szuper jelvény túra, persze van egy kis szépséghibája a jelvénynek, kíváncsi vagyok ki jön rá…

Amúgy pedig elindultam folyadék nélkül a túrán. Mondom semmi gond, mégiscsak “forrástúra” A 6-7 forrásból a végén 2 volt iható. Az egyik valahol a nagyon elején a másik meg majdnem a legvégén. Végül is kibírtam, de azért jót röhögtem magamon.

Tapasztalat: Ne indulj el folyadék nélkül túrázni. Ezt ne felejtsd el. Persze azt is leteszteltem, hogy ekkor bk. 14 km-ig elvagyok víz nélkül. Legalábbis télen…

Egy kávézóban

Ez a jelenet időről-időre megérint. Nem járok sűrűn kávézóba, de amikor valahol járom a várost, vagy éppen figyelem a tömeget, ezek a képek élnek bennem. Amikor egy helyszínt részeire bontasz és meglátod, egy kávézóban a füstöt, megérzed az illatot, meghallod a zenét ráébredsz, hogy körülvesz a kultúra az emberek, ezek pedig külön-külön és összhangban hatnak rád…
Füst.
Az ember észre sem veszi, úgy száll fel. Olyan magasságokat is elér, ahová már nem látunk el. Nem tulajdonítunk nagy jelentőséget neki, jönnek a gyárak, a családi házak kéményeiből. Mindegyik másféle, mind színben, mint természetben, természetesen illatban is. Ott ontja ki a füstöt az autó kipufogója is. Sőt az ember is füstöl. A cigarettázás ma már mindennapos jelenség. A dohánynak is vannak jellemzői, van ami büdös, és van ami igazán kellemes illatokat is áraszt. Ez a füst igazi illatot áraszt, minőségi dohány a javából. Az embernek szinte kedve támad rágyújtani.
Illat.
Terjengnek az illatok. Keverednek a füsttel és a szagokkal. Harcolnak egymással és egymás ellen. Az illat azonban sikeresen áttöri magát minden akadályon és eljut orrunkig. A kellemes illatok egyike eljut egészen a gyomrunkig, esetleg szívünk mélyére hatol és rabul ejt minket. Ilyen illat az épp elhaladó barna hajú hölgy parfümének és bőrének átható illata. Az illatok elvonják a figyelmet a zajtól a kellemetlen füsttől és csak a szépre, jóra figyelünk oda. Kizökkenünk a hétköznapok átlagos világából és fantáziánkat is megmozgatja. Illatok kavalkádja éri orrunkat nap, mint nap. Sokszor észre sem vesszük ezeket sem. Az illatok sokfélesége mutatja azt is, hogy sok helyről származhat. Olyan illatok is előfordulhatnak, melyek már-már a szagokká válnak mások számára. Nem ezekhez az illatokhoz tartozik a frissen facsart gyümölcs illata. Szintén kellemesen szívjuk be a frissen pörkölt kávé zamatos illatát. Úgy érezzük, most már látjuk az élet értelmét, mikor mély lélegzetet veszünk az elénk tálalt frissen lefőtt kávé füstjéből.
Zene.
Mit nem hívnak ma már zenének? Ritmusra dobban a szívünk és ritmusra jár a lábunk is. A világ, a természet, az ember alkotta épületek, mind-mind adnak egy-egy hangot ki magukból. A sok hangból így lesz zaj, de valaki megtalálja a ritmust és az egységet és harmóniát ebben a sokféleségben, és ő zenének hallja azt, mi másnak ricsaj. A mobiltelefon, a rádió is meg-megszólal és hol ismert, hol ismeretlen dallamok csendülnek fel. Zene tör elő az aluljáróban álló hegedűs elnyűtt hangszerén is, egy zongorista pedig épp Chopin-t játszik egy épületben, dallama együtt száll az illatokkal és a füsttel egészen a fülünkig. A kávé íze is más, átitatja a fülbemászó dallam.
Kultúra.
Mindenki máshogy értelmezi ezt a szót, lehet rajta elmélkedni, filozofálni. Tény, hogy mindenhol megtalálhatjuk. A kultúránk lehet hagyományőrző, de van olyan is, ami már teljesen elfeledett. Sokan egy-egy mesét, egy-egy értéktárgyat őriznek, tartanak nagy becsben, hozzák és őrzik a kultúrák kisebb-nagyobb darabját. Sok esetben a kultúra megfoghatatlan, de a megfogható és tapintható részben is bővelkedhetünk. Amíg másnak ez egy romos épület, ellenben aki itt ül ebben a XIX. századi kávézóban, annak igazi időutazás. A környezet és kultúra szinte rabul ejt, a Chopin, a kávé illata, a kavargó füstök sokasága, illatának bódító mámora.
Emberek.
Sokan sokfélék. Sietők, lassan járók, filozófusok, átlag és átlag feletti, nyomorban és szegénységben vagy éppen hogy épségben megélők. Persze ott vannak a gazdagok, a jómódúak. Fiatalok, öregek, a munkások, a tanulók, mindenki egyszerre. Van, aki füstöt áraszt, olyan is aki csak élvezi az illatokat, vagy épp undorodik tőle. A kávézóban ellenben mindenkit megfog egy illat, egy részlet a zenéből, mely átverekedi magát a közlekedésen, a beszédek zsivaján, s minden vendég másra lesz figyelmes.
A füstön, az illatokon a zenén túl, a kultúra egy aprócska részét próbálja alakítani az író is. Az a névtelen szerző, aki éppen pipázik egy budapesti kávézóban, szürcsölgeti zamatos kávéját, hallgatja a tehetséges zongoristát, ahogy játszik. Az asztalon papír és toll, elméje már rég messze jár, viszi őt a füst, az illat a zene, az épület hangulata. Sok töprengés és az ingerek telítettsége után megfogja tollát és egy újabb zene veszi kezdetét számára, a papír serceg, ahogy tollával elkezdi leírni a fejében megszülető történetet…
(2012)

A vad és áldozat

Sok-sok történet kezdtem el ez előtt, talán ez az első amelyet érdemesnek tartottam újra-újra átdolgozni, így ide is kirakni.

 

            Mint az űzött vad futott menekült üldözője elől. Vágta a szelet. Az erdő sosem volt egy barátságos hely. Kínzó csalán mardosta meztelen lábát, az a kis hálóruha már csak cafatokban lógott rajta. Biztosan látta, hogy ott volt rég elfeledett, de örökké szeretett szerelme. Próbálta elérni, megmenteni, kihozni onnan, de nem tudta, kezeik nem fonódtak össze, nem fonódtak össze. Nem tudta visszahúzni a kétségbeesésből…

A látomás-képet feledve rohant, rohant az erdőn, a nádason a csalánoson keresztül, mindegy hogy hova, de futott. Az üldöző ravasz volt, ismerte az erdőt, ismerte az illatot, ismerte azt, mit akart a nő valójában. Belelátott a fejébe olvasta a gondolatait. Vágtatva közeledett a zihálva menekülő testhez.

… és ekkor a nő elesett. Megbotlott egy görbe gyökérben, egy öreg fűz volt az, vagy nyárfa, nem lehetett látni. A szörny karjai elérték a lány bokáját, és húzta maga felé. Az áldozat minden erejével megpróbált kapaszkodni, menekülni messzebbre, minél inkább el a szörny szorításából. Mindegy hova, csak el. Az utolsó pillanatban a lány összeszedte minden akaraterejét, kiszakította lábát a szörny karmaiból, ha csak egy kicsit is késlekedik, a szörny elnyeli őt örökre. A teremtmény egy hatalmasat ordított, ami végigkísérte a lányt az egész erdőn át, de már nem próbálta meg utolérni.

…Ekkor végleg kettévált a két személy, egy utolsó hangos nyögést ejtett még el a lány, majd átölelte párját, a maradék szenvedéllyel megcsókolta őt, majd elégedetten hevert el az összegyűrt ágyon…

(2012)