2017.05.06 – Invesztitúra

 

SAM_5635.JPG

Mátyás aranyforintjához hasonlít leginkább a kapott díjazás

A bokaficam utám 5 héttel először voltam újra a Pilisben. Bevallom féltem is, mi lesz, ha megint teszek egy rossz lépést? Erre a hétvégére ezen a szombaton több túra volt, ami szép. Az Őrséget csak ajánlani tudom, viszont most nem akartam sokat utazni. Ugyanezért maradt el és már évek óta szemezgetek vele a Magnezit túra is.

 

Invesztitúra.PNG

Kalandos egy túraútvonal, uyanakkor nagyon jó!

 

Viszont találtam egy nagyon érdekes nevű túrát: Invesztitúra a Pilisben. Visegrádról indul, Esztergomban a cél. A köztes pontok és a szintemelkedés azt bizonyította, hogy nem is egy egyszerű az útvonala az 52 kilóméterre pedig az 50-re igaz 12 órás szintidőt adtak.

A Rajt egyértelmű volt, kicsit talán a nevezés ment egyedül lassan, de azt a 20 percet ki lehet várni. Az út mindjárt úgy indul, hogy a Salamon-torony felöl a Kék kereszt – kék rom jelzésem küdtüj fel magunka fellegvárba. Ez a kellemes kis kaptató mindenkit felébreszt. Engem biztos.

A legjobb az volt, hogy felérve majd rögtön mész is le. Szóval scak tiszteletedet teszed.

Az első benyomások fontosak a túrán olyan szép itinert és minőségi térépet kaptam, hogy próbáltam rá nagyon vigyázni. Votl egy kis papíron részletes leírás. Bevallom csak itton olvastam bele, de ez úton is gratulálok, ezekért. Nagyon igényes és szép. Tetszett a teljes körítés, amire a túra apropóját megvalósították a szervezők.

Míg a fellegvárba felértem elolvastam a túra történetét és hogy miért is invesztitúra a neve, és mi is az. (Itt olvashatsz róla)

Ez után A Spartacus-ösvényre vezető majd azon keresztül haladó Zöld sávon haladtam. Kicsit párás volt a levegő még, talán itt volt a leghidegebb. Főleg a Jenői kunyhónál.

A régi orvvadász útvonal ismét elvarázsol, mindig csodás. A pénteki eső miatt néhol csúszós, de semmi komoly. Egy nem régiben kidőlhetett fa állja egy helyen az utat. Nem sikerült még arrébrakni. Mindennaposak az ilyenek, de szintén kerülhető.

Ahogy haladok, már azon veszem észre magam, hogy a Prédikálószékre vezető piros kerestzt, majd háromszög úvonalát követem. Itt már azért több a nem teljesítménytúrázó, még ismerőssel is találkozom Pásztor Lajos személyében, aki a Pomáz körül-Belül túrát szervezi. Kicsit beszélgetünk, de kedvesen utamra enged, tudja gyorslábú vagyok. Most kivételesen igaza van, visz az út az élmények örülök, hogy a bokámon semmi fájdalom. Szárnyalok. Bő 5 feletti átlaggal megyek, amit szinte végig tudtam tartani.

Míg felfelé meneteltem, eszembe jutott, hogy az új kilátót még nem láttam. Szerencsére nem rontották el a hagyományos kilátópontot, szépen elhelyezték, érdekes történeteket is ragasztottak a kilátóban elhelyezett táblákra. A kilátó sokkal másabb kilátást nem biztosít, kicsit magasabban látjuk azt, amit már eddig is. Tény azonban, hogy még mindig lélegzetelállító ez a most kissé párás, de pazar látkép.

A Vadállóköveken óvatosan, de mindig csodálkozva haladok, szeretem ezt a helyet. Annyira egyedi. Számomra a kövekben leglaább 3-4 arc is felfedezhető. Itt is küzdötték fel magukat túrázók. Nem csoda, nagyon szép időnk lett.

A Rám-szakadék a következő megmérettetés. Nem kell bemutatni, már többször voltam itt. Mint a túrázóktól megtudtam, pár napja nyitották meg megint, volt egy fakitermelés, ami most eléggé elrondította az útvonalat. Forgás, fadarab. Járható és ki fog tisztulni, de a kristálytiszta víz most nagyon koszos volt. Mondjuk erre még a sár és a sok túrázó is hozzájárult.

Hosszú úton Pilismarótra értem, ahol a 30-as cél volt. Itt mindenkinek, zsíroskenyér, banán, alma innivaló volt a szolgáltatás. Ha már a szolgáltatásról beszélek meg kell jegyeznem, hogy nagoyn pozitív volt ez is. Minden emberes EP-nél kaptunk valamit. Csoki-Banán-Nápolyi-Nagy frissítés-Csoki szerintem nem is kell több. Víizet pedig a forrásokból, kék kutakból lehetett vételezni.

Pilismaróton hozzámcsatlakozott egy 30-ról felnevező, így kicsit visszavettem a tempót, ne hagyjuk ott a túratársat. Végül is nem siettem. A lábam jó volt a közérzetem meg annál jobb. Jött még két kedves emelkedő, az egyik a Hirsh-orom. Rövid, de meredek kaptatója után a jól megérdemelt kilátás mindenért kárpótol. Az Alsó- és Felső-ecset-hegyról mindig festői a kilátás.

Kivételesen az Enyedi halála környéki részt sem találtam olyannyira unalmasnak, mint általában szoktam. a Fári-kútból még vettem vizet és az utolsó emelkedőre a Vaskapuhoz felsétáltam. Gete Laci fogadott. kinéztem Esztergom irányába, a pára megmaradt,de a kilátás így is pazar.

A Szervezőkben volt azért turpisság, a városba érve azért itt is volt egy kis városi séta. a Lila Mária utat követve a főbb nevezetességek közül elég sokat érintettünk és szuperbónuszként a cél előtt a Macskaköves úton mentünk fel a bazilika parkolójába. Mikor ráléptem aMária útra, már sejtettem, hogy itt visz fel (persze el is olvashattam volna, vagy megnézhettem volna) Nagyon tetszett.

A célban aztán egy csodaszép Szent Lászlót ábrázóló jelvényt kaptam. Fél óra alatt lesétáltunk a buszállomásra és élményekkel telve hazaértem.

Első rendezés ellenére látszott a szervezők profizmusa. Szép útvonal, volt pár szalag, de lényegében magadra, a térképre, és az itinerre kellett bíznod magad. Az ellátás nekem megfelelő volt. Igaz saját pecsétje a túrnak nem volt, minenhol szúróbélyegző volt, de számomra ez nem prior.

This slideshow requires JavaScript.

Kérdezték a túrán, hogy milyen ötletet adjak nekik jövőre? Ezen sokat gondolkoztam, mert Bennem végig megmaradt egy kissé a középkori hangulat, ugyanakkor a szép útvonal, szóval ha nagyon akarjátok lehet egy fedett kocsmában a cél ahol esetleg kényelmesebb mosdóba menni az utazónak, vagy átöltözni. Más nem jutott eszembe. Remélem jövőre is megrendezik, ha igen ajánlom mindenkinek a figyelmébe.

2017.02.04 – Visegrádi-kapu 30

visegradi_kapu_30

Visegrádi-kapu 30 útvonala

A szóban forgó hét függetlenül a túra választásától mindenki számára küzdős lehetett. Jött egy nagyobb ónos eső, egy kis felmelegedés, és az eddigi jóféle hó helyett az olvadó latyakos terepen lehetett túrázni. Tavaly már teljesítettem ennek a túrának a 45 km-es változatát, ezt bár az útvonalnak vannak szép szakaszai, most mégis inkább segítőként is részt vettem, így a 45-ből 30 km lett. Elcsábítottam egy barátomat is, aki még edződik a túrákhoz. Sokat nem árultam el a túráról, igaz nem is kérdezett. (Nagy hiba :D)

 

A kora reggel a rajtoltatással és a pontok és pontőrök kiszállításával telt, de fél tíz körül mi is nekiindultunk a terepnek.

A túra eleje eléggé becsapós, mert bár vannak benne szintek, mégsem olyan vészes. vidám hangulatban, könnyed emelkedőkkel juthatunk el a Pap-rét-ig a túra első emberes pontjához.

sam_2976-effects

Hangulat kép Papp-rét felé

A Visegrádi-kapuhoz egy újabb hosszú szakasz után értünk el, az út folyamán megcsonálhattuk a Moli pihenőt. Ami  kis ülő hellyel kínál mindenkit, engem főleg a látvány és a kilátás nyűgöz le, mint oly sokszor. Amúgy ezt a helyet Molnár Lajos emlékére állította KPVDSZ Vörös Meteor Természetbarát Egyesülete Hegymászó Szakosztálya. A pár perc alatt egy szép panorámát lőttem beszívtam a friss – szmog mentes – levegőt és mentünk is tovább.

sam_2989-pano

Panoráma a Moli pihenőről

A visegrádi-kapu után indult el igazából a túra. A szervezők szépen kitalálták. Az igazi finomság most jön. Elkezdtünk a kék kereszten visszafordulni, majd jött a Zöld sáv. A József-forrástól egészen a Kis-Bükk-tetőig. Akinek ez nem mond semmit, akkor elárulom, hogy ez  egy eléggé alattomos rész, ugyanakkor csodálatos. Felfele gyalogolsz jó sokat, majd hírtelen beleereszkedsz a Kalicsa-patak medrébe egy 50 méternyi mini szurdok járás a patak mederben, majd szépen majdnem merőlegesen (mikor előszőr láttam merre kell menni tényleg úgy tűnt) fel ki a mederből. Nagyon hangulatos rész, de azért itt mindig hallok egy-két szitokszót 🙂

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kalicsa-patak medre

Miután majdnem elértük a Vörös-kő csúcsát ( A Kis-Bükk-tetőtől a tábla szerint 25 perc, kb. 1 km-re lehetett, minimális szintemelkedéssel), mi az itiner szerint szerpentinen leereszkedünk, egészen  A Sárga-pöttyig. Innen jön az egyik toplistás emelkedő, vagyis pontosabban annak bemelegítő szakasz a Hétvályús-forrásig. A forrás 1817 óta van kiépítve, és a legtöbb túrázó itt kap frászt, ha meglátja, hol is megy tovább a sárga forrás jelzése. Ugyanis, mindenféle szerpentínt kerőlve, nagyjából toronyiránt közlekedik majdnem egyenesen a Vörös-kő teteéig. Én egyszerűen állva legelős emelkedőnek szoktam hívni, de néha bizony kapaszkodva magad húzva kell felmenni ezen az emelkedőn. Nézzetek balgának, de az egyik kedvencem.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Vörös-kő szürkületben

 

A küzdelem mit sem ér, ha nincs sikerélmény, a csúcson vár a jellegzetes kilátó és a csodás panoráma. Nekünk már sötétbe burkolózott a táj. Innen már “csak” le kell ereszkedni a piros sávon, mely azért az olvadt hó miatt még kalandos volt, de beértünk, és jól elfáradt barátom, aki biztos szídott magában, hogy hova hoztam.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Az “állva legelős emelkedő”

 

 

Jó kis túra, én a második feléért szeretem igazán ezt az útvonalat, nem úszta meg a cipőm sem. Már egy ideje tropa volt az alja és azt vártam mikor megy teljesen tönkre, így ez a túra adta meg neki az utolsó döfést. 2016.03.29-2017.02.04-ig használtam az összes túrán, kb. 1700 km-t tettem bele.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Volt egy cipőm…

 

 

 

 

 

 

 

Az új üdvöske kíváncsi vagyok meddig bírja majd…

 

 

Salabasina-kör

Nem kell ahhoz teljesítménytúra, hogy egy kellemeset kirándulj vagy sétálj. A Vasárnapi program a Salabasina-árok végig mászása volt. Lentről felfele a Tölgyikrek felé, majd visszafelé a Holdvilág-árokban gyönyörködtünk.

A Salabasina-árok egy mostanra reneszánszát élő szurdokhely. Remélem sosem lesz tömeges kirándulóhely, mert a vadregényessége adja meg a szépségét és varázsát. 3 éve voltam itt utoljára, azóta sok minden változott. Most a szurdok legvégénél szálltunk be. Vagyis, mivel egy jelentős terület a kecskefarmmé, így megtekintettük a végét a fúőút mentén és fentről kerültük ki az épületet. Széles erdészeti út visz mindket, de nem szabad végig követni. Figyelni érdemes a farm felső kerítését. Mi találtunk egy jó vadcsapást azon haladtunk párhuzamosan a kerítéssel. Az árok ezen része még nem olyan mély, a sok bedőlt fa látványa és a kis patakocska csordogálása fogad bennünket.

Fotózós, sétálos tempóban, egymásra mindig figyelve haladunk. Kalandos ez a szurdokvölgy, de egyértelmű lábnyomok mutatják, nem mi vagyunk az egyetlen csapat aki itt jár. Hivatalos jelölés ugyan még mindig nincsen, de látszik, hogy többen is felkeresik ezt a kultikus helyet. Teljesen megértem, hogy miért. 3,5 km hosszú árok, melyet kicsit visszafoglalt a természet, és végig lehet menni benne, kisebb nagyobb mászásokkal, bújásokkal. Farönkökön lépdelünk, sziklákon mászunk át.

Számomra új látvány volt az új modern gát, amely ketté szeli az árkot. A gátat megtalálod, akkor az árkot is. Kicsit tájidegen az egész, elrontja a képet. Átbújunk, vagy átmászunk alatta és folytatjuk az utunkat. Innen lesz egyre merdekebb a szurdok.

Különösebb nehézséget nem okoznak az akadályok, folyamatosan haladunk, néha még a régi piros kör jelzést is látjuk. A szurdok vége felé, kimászunk a Tölgyikrek irányába. Itt normál tempóba érkezünk a piros kereszten egészen a Holdvilág-árokig. Egy másik, már jobban járt szurdokba mászunk le a klasszikus Karolina-árokból egészen a tűzlétrán át. Most semmi sem jeges, a hó varázsol el mindenütt.

A nap lassan bújik el, de még bőven lesz időnk visszatérni az autókhoz, itt azért sikerül narancssárgára festett képeket készíteni a fényképezőgéppel.

Egy egész napos kirándulásra jöttünk, igaz 14 km-ert tettünk meg, de mégis kellemesen elfáradt mindneki. Örültem, hogy a társasággal együtt kirándulhattam, aki pedig szeretné megismerni a Salabasina-árok rejtett szépségét tegye meg, bár ajánlatos száraz időben vagy így télen. Az én meglátásom az, hogy télen sokkal szebb.

 

sam_2718-collage

Balról jobbra fentről le: 1. Holdvilág-árok csoportkép 2. Salabasina-árok bejárata 3. Holdvilág-árok naplemente 4. Salabasina-árok vége, magánterület határa 5. Kecskefarm bolt 6. Menetelés a Holdvilág-árokban 7. Menetelés a Salabasina-árokban 8. Salabasina-árok járata 9. Régi kopott jelzés a Salabasina-árokban

 

2015.04.19 – Bazilika 55

A Túra útvonala

SAMSUNG CAMERA PICTURESA Túra részletes adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5889

Képes beszámoló megtekinthető itt.

Ezen a hétvégén ezt a túrát vártam a legjobban. Esztergom Bazilikája csodálatosan magasodik Párkányról nézve. Reggeli nap éppen felmenőben. Reggel van, még nincs hét óra, de mi már ott vagyunk. A Burda-hegységben fogunk egy kicsit túrázni, majd átmegyünk a Pilis-Visegrádi hegységbe.

Nem véletlen a névválasztás. A Bazilikát minden oldalról minden féle helyen meg lehet csodálni az útvonalon. A Burda ezen része inkább dombos, mind nagyon szintes. Viszont tele van kis ösvényekkel olyan kilátásokat kínál, ami miatt, még a számat is elfelejtem becsukni.

Nem lehet leírni, Pazar a látvány. Ipoly turistaház meghozza a hangulatot. Szalonna sütés, házi sütemény, házi szörp, házi pálinka. Itt is ragadok fél órát legalább. A szobi komp, majd úgyis óránként közlekedik.

DSC_0065

Panoráma a Burdáról

Jóllakottan érek Helembára, itt már elég meleg van ahhoz, hogy nyáriasra változik a túraöltözetem. A Basaharcra induló kompot éppen elérem, és egy nagyobb túrázó tömeggel haladok.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A Duna kanyarulata a Burdáról

Jönnek a szintek. Aki nem hiszi, hogy van a Pilisben, akkor ajánlom figyelmébe a Hirsch-ormot (Alsóecset-hegy, Felsőecset-hegy) Itt is szép kilátás, ez úttal nem a Bazilikára.

A túra során nem egyszer teszek kisebb kitérőket, csak a látvány kedvéért, illetve Pilismarótnál nem az új piros sávon megyek, hanem a régin, amely most piros forrás jelzés. Nem is bánom meg, mert vadregényesebb két forrást is érint.

A vaskapuig egy kisebb monoton szakasz következik, de a Vaskapunál aztán ismét kilátás, gulyásleves. Nem kell ennél több. Innen már csak Esztergomon keresztül kell ismét Párkányba érkezni.

SAM_7435-PANO

Panoráma a Vaskapuról

Röviden írok, pedig a látvánnyal nehéz volt betelni. Beszéljenek hát a képek.

Forrástúrák – Pilis-Visegrádi-hg

A Túra időpontja: 2013.12.08
Túra adatai: http://teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4928
Képek megtekintése

Mivel van egy teljes év lemaradásom. A mostani beszámolók címszavakban. Pár mondatban.

Szuper jelvény túra, persze van egy kis szépséghibája a jelvénynek, kíváncsi vagyok ki jön rá…

Amúgy pedig elindultam folyadék nélkül a túrán. Mondom semmi gond, mégiscsak “forrástúra” A 6-7 forrásból a végén 2 volt iható. Az egyik valahol a nagyon elején a másik meg majdnem a legvégén. Végül is kibírtam, de azért jót röhögtem magamon.

Tapasztalat: Ne indulj el folyadék nélkül túrázni. Ezt ne felejtsd el. Persze azt is leteszteltem, hogy ekkor bk. 14 km-ig elvagyok víz nélkül. Legalábbis télen…