Bartina

bartina

A túra 2017-es útvonala

SAMSUNG CAMERA PICTURES

2017-es díjazás

Szekszárd szélén van egy domb, melyet így hívnak: Bartina. Minden év januárjába, immáron 18 éve van egy túra, ami ezt a nevet viseli.

 

A 2017-es évben maraton

2015.01 - Bartina Maraton.JPG

2015-ös díjazás

(42 km), 30 km, 15 km és egy “light” változat is elérhetővé vált a vállalkozó kedvű túrázók számára. Budapesti lakos lévén a Szekszárdi-dombság nincsen olyan közel, bár az M6-os autópálya szerencsére nem a hatalmas forgalmáról híres, így gyorsan eljuthatunk a rajthoz.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

2016-os díjazás

A harmadik alkalom volt, hogy ezen a túrán részt vettem. A mindig kedves emberek, a jó forralt bor vagy meleg tea, a fogadtatás és a dimbes-dombos táj elvarázsolt. Ebben az évben volt viszont a legszebb. Nem csak azért, mert idén bevállalta párom is, hogy hajnalok hajnalán kelve, egy egész napos sétára induljon a tél kellős közepén. Idén pedig tényleg tél volt. Hó és jég mindenütt. Ez tette valójában széppé a tájat. Hogy legyen összehasonlítási alap, képeket szúrok be előző és mostani túráról azonos helyeken. Én rengeteg különbséget fedeztem fel. (Még jó :D)

Azon kívül, hogy 3. alkalommal jártam itt, az útvonal ismét más volt. 2015-ben még nem érintettük a Grábóci-kilátót (lévén nem volt kész). 2016-ban már benne volt az útvonalban. Idén a változás az volt, hogy a számomra jól ismert Szekszárd-Szálka-Grábóc-Kakasd-Szekszárd útvonal megfordult. A Várhegy-kilátóba feljutni erről az oldalról nagyobb falat volt. És még Grábóc faluba való bejutást akadályozta a völgyön keresztüli terep. Igazi kihívás, itt nem járt se autó, se erdészeti jármű, így a hó rendesen süppedt alattunk.

A téli idő ellenére nagyon szép idő volt, csak úgy megvakultam a fehérségtől. Minden ponton kellő fogadtatás, háromszor forró tea, kétszer csoki. Persze volt forralt bor is kétszer és a célban, de mivel én voltam a sofőr most nem kóstoltam meg. Az szekszárdi Ifjúsági Unió minden tagja kitett magáért, mi is jól éreztünk magunkat. Végezetül az ígért képek:

2015-01

Terepviszonyok (2017-2016-2015 balról jobbra-fentről-le)

2015-011

Szálka Szarvas szobra

2015-012

A Szekszárdi-dombság látképe

2017-01

Remete-csurgó forrása

2015.03.28 – Lepke 40

lepke40

A túra rögzített útvonala

???????????????????????A Túra leírása: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6224
Képes beszámoló megtekinthető itt.

Sok személyes ismerősöm kérdezi miért is jó túrázni? Én személy szerint szeretem a természetet, és néha jó, ha a határainkat feszegetjük egy-egy kihívással. Erre a teljesítménytúra tökéletesen megfelelő. Nem kell fáradni az útvonal kitalálásával, sokszor még energiapótlást sem kell magaddal vinni, elég csak a lelkesedésed – és egy minimális nevezési díj.

A másik ok, amiért jó még túrázni, megismered kicsiny hazádat. Amit ha úgy tetszik nem is annyira egyszerű. Változatosabbnál változatosabb útvonalak tarkítják az erdőt függően attól hol és melyik időszakban túrázol. Akár ugyanaz az útvonal is lehet érdekes, mert rég voltál, mert látványa különlegessége megragadt.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Az út elején…

Én idén olyan helyekre szeretnék eljutni, ahol még nem voltam. Ilyen volt a Keszthelyi-hegység is.

Jó bevallom, még egy ok volt annak, hogy ez a túra nyert a rengeteg szimpatikus választás közül, az, hogy kedvesem is eljött ide, és a 40-es távot közösen tehettük meg.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Berzsenyi-kilátó

Szakavatott „öregmotoros” túrázókkal mentem le Vonyarcvashegy vasútállomására. Kedvesem már a rajtban várt, míg Joe 21-szer teljesíti a távot szakavatott, ismerősökhöz csapódik, később még le is hagy majd minket. Agárdi úr pedig elment még egy jó pár geoládát megkeresni. Remélem fogott jó pár ládát.

Mi elindultunk kényelmesen a távon, nagyon nagy szél volt a túra alatt, így nem volt túlságosan melegünk. Rögtön elindultunk előbb lankásan, majd egyre meredekebben egy hegyre. A Balaton környéki túrákban eddig nem csalódtam látványilag. Most sem volt ez másképpen. Szinte az összes kilátóról panorámafotót készítettem, amit most nem vágtam össze (lustaság győzött, na meg a Google rászoktatott, hogy majd ő megcsinálja úgyis autoawsome-ba, de bezzeg, most nem csinálja meg…)

A tavasz eljött, csak én nem éreztem. A hideg szél azért a meleg-érzetet eléggé csökkentette. A tavaszi héricsek bezzeg vígan nyiladoztak. A Keszthelyi-hegység útjelzéstábla karbantartóit nagy dicséret illeti. Szépek a táblák, mindegyiken egy-egy a környéken élő élővilágból láthattunk egy festett példányt alatta magyar és tudományos neve.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Tavaszi hérics

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Útmutató táblák

A Szép-kilátót sajnos nem tudtuk megnézni, a forgalmas 71-es út választott el minket tőle, de Bisekő-tető (Batsányi-kilátó) kárpótolt érte. Innen volt a túra legnehezebb szakasza. Hosszú emelkedő a Márványkőfejtő-hegy teteje lassan akart eljönni. Itt éppen nem fújt a cél, így én élveztem a napfényt és igyekeztem lelkesíteni kedvesemet, akinek az emelkedők egyenlőre kihívások, bár félek, hogy hamarosan ott fog futni előttem.

Amilyen jó volt ez a szakasz – legalábbis számomra – olyan unalmas volt a nyílt terepen a parcellázott erdők és vadász lesek szabdalta P+-en haladni. Minden túrának van egy gyenge pontja, ennek éppen ez volt. Nem volt igen látnivaló, azért mi jól elvoltunk, útbaigazítást adtam rövid távosoknak, bolondoztunk kedvesemmel.

A Szent Miklós-forrás hűs volt és finom, mindig szeretem a forrásokat megkóstolni egy túrán (már ha iható). Rövidke emelkedő után medvehagyma termő részre tévedtünk. Tavaly a Gerecse 50 túrán láttam ilyet és éreztem ennyire ezt a hagymaillatot.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kilátás (Bisekő-tetőről)

Elmegyünk egy temető mellett, amire érdekes nevek és rangok voltak írva. Kutyatemető, ráadásul katonakutyák. Nagyon szép gesztus ez a gazdáktól, igazán megérdemlik, hogy emlékezzenek rájuk.

Leereszkedve már majdnem ott vagyunk Vonyarcvashegyen, de itt még a Szent Mihály-dombra is menj fel. Annak a tudatában hagyjuk el Vonyarcvashegy házait, hogy itt van a cél karnyújtásnyira (Köszönjük, remek beetetés). Elindulunk ismét felfelé.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Szent Mihály-domb temploma

Egy utolsó kilátó maradt a túrára Kitabiel Pál neve számomra ismeretlen volt, pedig nem semmi munkálat lehetett összegyűjteni és leírni Magyarország növényeit, kőzeteit és ásványvizeit.

Leereszkedünk és nem is olyan sokára már a célban vagyunk. Öt perc pihenő után kedvesem már menne egy másik kört. A természetjárás már csak ilyen, aki szereti a természetet nem tudja megunni.

pano_blended_fused

Panoráma

A túra szolgáltatása teljesen rendben volt, számomra legalábbis bőségesen elég. Az itinerrel volt problémám, nem volt az igazi, hiányoztak belőle információk, de szerencsére már azért könnyen tudok tájékozódni, igaz eltévedni is.

17/01/15 Bartina Marathon

A sík túrától elég messze volt ez a túra, kicsit több látványosságot azért szívesebben vettem volna, de így is remek időben tehettem meg a Bartina maratont Szekszárdon. // A marathon in Szekszard. There was good running spots nice villages. There were lot ot nice walleys, need more next time.

Kakas – Temple – Designed by Imre Makovecz.

 

Szálka – Statue

 

Monoton Maraton – A változatosság..

 A Túra időpontja: 2013.11.01
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4903

Mi abban a kihívás, ha folyamatosan változó tájakon kell menni? Ugyan, semmi különös nincs benne, hisz ettől lesz érdekes és változatos a túra, mindig új és új arcát láthatod ország egy kis részének.

A Monoton Maraton viszont arról szól, hogy ugyanazt a 3 km-es kört kell megtenned 14-szer, ahhoz, hogy a maratoni távot (42 km) legyalogold. A eseménynek természetesen vannak rövidebb távjai. Félmaraton, ami hét kört jelent ezen a pályán és a minimaraton, ami pedig egy kört.
A szabályok értelmében nem csak az út monotonitása adja a nevét az eseménynek, hanem az is, hogy elméletileg nem lehet senkivel beszélni, tehát magadban, egyedül fejben kell teljesítened.
Ez egy egész jó elmélet, de minden 3. kilométernél megtörik az. Nem beszélve arról, hogy a pontőrök személye is elűzi minden monotonitását az útnak. A résztvevőknek se szeri se száma, nekem tűnt soknak, vagy csak állandóan előzgettek, de ezt az utat rendesen kikoptattuk.
A terep jól kocogható, az emelkedőnél persze nekem nincs kedvem futni, sőt általában inkább gyalogolok, de sodor magával a tömeg. Volt olyan is, aki visszafelé csinálja az útvonalat, így mindenkivel találkozott.

Én úgy döntöttem, hogy egy félmaratont vállalok be. Hét kört megtenni éppen elégnek gondoltam ugyanazon az útvonalon. Az első körben még táskával, a másik körben már csak a telefonommal együtt róttam a köröket. Persze nem maradhatott ki a nyakamon lógó fényképezőgép sem. Minden körben ugyanarról a pontról készítettem fotót, ezeket pedig a végén összeollóztam.

Minden túrázó ott rohangált fel-alá, mindig találkoztál valakivel, a monotonitás nem is vetted észre. Minden kör valamiért változatos volt. Egyrészt a pontőrök váltották egymást, az is változott, hogy egy adott körön belül ért-e a ponton valami meglepetés, illetve ki mellett mentél el és ki hagyott már le (megint).

Így lehetett, hogy egyik kört majdhogynem végigfutottam a gyorsabb lábú túrázókkal, egy másik körben a Makovecz-kilátónál (Kis-Hárs-hegy) kaptunk finom házi süteményt, majd az utolsó előtti körben már kínálják nekünk a finom házi pálinkát, de csak a 7. körben merek belőle inni.
Megkapom a monotonitást is szimbolizáló szürke kitűzőt. A túra viszont nem volt monoton…