2017.02.25 – Le.Fa.Gy.Sz. Zemplén

 

SAM_3479.jpg

“ZEMPLÉM” 😀

Immár 4. alkalommal vehettem részt a LeFaGySz túrasorozaton. A túra mindig is a nehézségéről és az extrém időjárásáról híres. Idén ráadásul az amúgy is általam nagyon ritkán járt Zempléni-hegységben rendezték meg.

lefagysz

Az útvonal

 

Volt már saras, havas, esős év, idén kegyes volt hozzánk a február. Az egyik legszebb, szinte koratavaszi időben tudta bárki teljesíteni ezt a kihívást. A túra útvonaláról csak helyeket ismertem, és azt is 2014-ből. Nem láttam még a felújított Füzéri várat, nem másztam meg a Tolvaj-hegyet sem.

Kisebb zökkenőkkel, de sikeresen lejutottunk a rajtba, ahonnan azért magabiztosan az 58-as távra neveztem. A térdem teljesen jónak tűnt, csak néha-néha jelzett be ezért, térdvédő már nem, de bot még volt nálam. Jó tempóban telve erővel el is indultunk. Hárman indultunk együtt és nagyjából végig együtt is ment a kis csapat. Az első emelkedő mindjárt a Bába-hegy volt, ahol, mind a “jégkori formákat” mind az új Füzéri vár látképét megcsodálhattam. Nagyon hangulatos egy hely volt, és meg is adta az alaphangulatot.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A felújjított vár. Nekem a fehér szín túlzás, amúgy csodaszép

Egy kicsit úttalan utakon átevickéltünk a híres neves határ jelzésre az északi zöldre. Ezt úgy tettük meg, hogy rögtön a Lipovec vagy magyar nevén Nagy-Hársas-hegyre értünk fel. A határ menti jelzés sosem egyszerűek, különösen igaz ez az északira. patakmeder mentén, a hegyeket ketté szelve halad az út. Néha el-el veszíthető az zöld, nagyon kell figyelni. A zemplén vadregényes, állapítom meg ismét, és azt hiszem ez a jelző örökre rá fog ragadni, akárhányszor találkozok vele a jövőben.

 

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A Tolvaj-hegy emelkedő (nem a földről fotóztam, kb. mellmagasságból)

A rengeteg gázlón átverekedjük magunkat. Nem lehet ám olyan gyorsan haladni, mint gondolnánk, de kicsit magával is ragad a táj, nézelődök, fotózok, magával ragad a jó idő és, hogy újratúrán vagyok. Azért még akad hó és jég, ezért néhol a gatyafék működik, de a csúszásgátlót nem kellett végül elővennem.

 

Hosszan bandukolunk ezen a jelzésen, távolról látok egy hegyet, ami elég meredeknek tűnik. A túratársak már riogattak a Tolvaj-heggyel, de nem félek a farkastól. Egy rövid aszfaltos út után rá is fordultunk az általam lefotózott meredek hegyre. Tényleg nem viccel, a hegyet szinte ketté szelve halad a határjelzés, és mi pedig annak nyomvonalában kvázi merőlegesen felfelé haladunk. A Viccet félretéve a térkép adatai szerint 800m-en kb. 243m szintet tettünk meg. A képeket nem döntöttem, tényleg ilyen meredek. Sosem örültem még ennyire annak, hogy hoztam magammal túrabotot. Jól jött.

Ezt leküzdve a Solyóm-sziklák felé mentünk, sajnos nem tértem ki, pedig így utólag nézve a térképről szintén szép kilátásban lett volna részünk, de ebbe a túrába a nagypistázás nem igen fér bele. Legalábbis számomra. Pusztafalura leérve visszatekintek tisztelettel erre és jól emlékezetembe véstem ezt az emelkedőt és a hegyet. A Tolvaj-hegy felkerült a képzelet beli emelkedők toplistájának élére.

A második kör előtt rövid frissítés, majd kényelmes úton indulunk el Füzér felé, A várat minden oldalról megcsodálhatjuk, a két éve már bejárt zempléni piros sávon haladunk Hollóháza felé. Ez talán az egyik legpihentetőbb szakasz a túrán.

A hollóházi boltban egy kis vásárlás, készletfeltöltés, majd a sárga háromszög mentén ismét elérkezünk túránk újabb határ menti szakaszához. Ezt a színt követjük a Nagy-Milicig. Messze van azért előtte még egy-két kisebb-nagyobb emelkedőkkel, patakátkelésekkel tarkítjuk a túrát. Nagy hrabó, Drahosi-rét, mint magam mögött hagyom, majd keresztezzük az autósok számára is járható Magyar-Szlovák Államhatárt. A szlovák sárga jelzés a zöld jelzéssel párhuzamosan halad velünk. A Nagy-Milic közelében rengeteg túratárssal találkozunk, ki már 10 km-előrébb van, ki nemrég küzdötte el először ezt a hegyet. Már egy ideje jelzett a térdem, enyhe szúró fájdalmakkal, majd miután itt megpihentem, felvetődött, hogy az 58 legyen “csak” 48. Mérlegeltem, és nem vágytam  megmászni még egyszer a Nagy-Milicet, főleg sötétben. A szintidőt számolgatva, talán megoldható lett volna, de még haza is akartam vezetni. Nem voltam csalódott, ismét Füzérre érve már egyre jobban éreztem, hogy azért sok erőt elvett ez a túra, főleg a térdem dolgozott sokat, szerencsére nem dagadt be újra, azért a már-már szokásos helyen néha megérzem.

This slideshow requires JavaScript.

A célban kb. negyed órát hagyva a szintidőből örömmel vettem át a 4. jelvényt. Kemény túra volt, viszont látványban talán a legszebb. Köszöet érte a szervezőknek és bár nem volt igazi “kemény idő” vagy “durva terep”, azért így hű a túra saját nevéhez, hogy ez A “Lefaszább Gyerekek Szivatása”.

Advertisements

2016.02.27 – Lefagysz Mátra

Útvonal: Mátrakeresztes – Ágasvár th. – Vándor-forrás – Csörgő-szurdok – Fallóskút – Mátraszentimre – Narád-patak – Mátraszentistván – Vörös-Kő – Galyatető – Szalajkaház – Bagolyirtás műút – Tót Hegyes oldala – Káva – Fajzat puszta – Havas – Kénes-forrás – János vára – Galagonyás-bérc – Püspök-bérc – Kis-Cser-kút – Muzsla – Nyikom-nyereg – Mátrakeresztes
Díjazás: Hatszög alakú jelvény és oklevél

lefMatutv

Útvonal térképen

Tapasztalatok: A Lefagysz túrák a kihívást keresőknek szól. Hiszen arra vállalkozol, hogy igen is megküzdesz a túrán. Nincs ellátás, nincs pontőr, csak az útvonal, a szúróbélyegző és te, esetleg a túratársak ,nem utolsó sorban a természet. Előfordul, hogy csak te maradsz. Eső, hó, latyak, napsütés, patakátkelés, mindegy mi következik le kell küzdened az akadályt. Ami aztán egymás után következik. Én már az első patakátkelést elrontottam ezért egy darabig vizesen mentem. A vidámság ettől még megmaradt. Tapasztalt és jelzést és térképet figyelő túrázót igényel.

Nehéz túra.

lefmatszintm

A túra szintmetszete

SAM_4707-COLLAGE.jpg

9 kép a túráról

2015.02.21 – LeFaGySz – Börzsöny

lefagysz

A rögzített útvonal

jelv+ęnyTTT: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5776
Hivatalos honlap: www.maku.hu
Képes beszámoló itt

A LeFagySz túrákat 1994 óta rendezik 2009 óta Jandó Attila. A szervezők kabalája a Yeti.

„A Yetik visznek el, vagy mi magunk is azzá válunk!” – gondoltam.

Ugyanis a LegF@szább Gyerekek összegyűltek, hogy  Szívassák őket. Minden évben máshol rendezik ezt a túrát, és sosincs ellátás, de még emberes ellenőrző pont sem. Szúróbélyegző és hideg, kemény, durva útvonal.

Rita szervező Yeti autómobiljában kaptunk helyet, így elég korán odaértünk a Fatornyos Fogatóba, Királyrétre. Pihentünk, és készültünk, A Börzsöny sosem viccel, volt olyan túra, ami már felőrölt, nem beszélve arról, hogy idén igazán szintes túrát még nem is mentem, így még inkább kíváncsi voltam, hogy fogom bírni.

Lassan eljött az idő és 7:00-kor nekirajtoltam. Az eleje jól megy – még üde és friss az ember -, persze nem szabad elfelejteni, itt a túrán öngondoskodás van, nem állsz meg, nem frissítesz, te bajod…  Van már tapasztalatom, de sosem centiztem ki ennyire mint, Ariadné a fonalát…

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A hegy egyik oldala tavaszias időben…

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A hegy másik oldalán még javában tart a tél…

Mi is volt nálam? 3 db fokhagymás kifli, 1 db energia szelet, 2 db 20g-os Szerencsi csoki (túramaradvány) és 0,5 L víz. Mint később kiderült, a víz igencsak kevés volt. Az emelkedő csak emelkedett és emelkedett, és bár nagyon szeretem az ilyen terepet, mégis jobban elfárasztott, min szokása. Nagybörzsönyig jól ment minden. Utána kezdődött számomra az elfáradás. A Magyar-hegy legaljától egészen Salgóvárig való menetelés. Na, itt rendesen elfáradtam. A Fekete-völgyben, bár magamra találtam, de ott kifejezetten nem szeretek sietni, mert a völgy varázsa mindig magával ragad.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A Fekete-völgy és az erdei vasút maradványai

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kilátás Salgóvár tetejéről

Az utolsó részéhez értünk a túrának, már „csak” két hegy volt hátra. A Zöld sáv kettéágazásánál én egyenesen tovább Bubu pedig jobbra, hiszen az itener szerint „Bárhol, Bármikor” lehet ellenőrzőpont. Egyik felében sem volt, Csóványos előtti hegyre, Magosfára rakták azt. Az én utam kevésbé volt kitaposva, szerencsére panorámát is lehetett látni, de a majdnem térdig érő hóban nehezen haladtam.

Az utolsó hegy a Csóványos. Eléggé késő volt már ahhoz, hogy világosban érjek be a célba (Milyen szép lett volna). Volt még vagy 8 km. Hogyha hihetek az itinernek, akkor „átlibbentem” a Börzsöny legmagasabb pontjára. Megláttam, hogy megy le a nap, így tényleg megpróbáltam növelni a sebességet, és a naplemente legvörösebb részét még éppen, hogy elértem, ennek látványáért felküzdöttem magam a kilátóba, és csináltam panoráma-felvételeket.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Naplemente Csóványos-kilátó tetejéről

Itt kértem egy kis vizet, kaptam teát és vizet. (köszönet érte) Ez akkora erőt adott, hogy majdnem végig futva, vagy gyors lépéssel tettem meg az utolsó kilométereket. A célban már nem volt semmi bajom, a gyomrom volt összeszűkölve, meg sem bírtam enni a palacsintámat, a levest is épp elég lassan ettem meg.

Ha kihívásra vágysz, ha Yetivé akarsz válni, ha igazán kemény útvonalat szeretnél, emberes ellenőrzőpontok nélkül, saját ellátással, akkor a LeFaGySz túrákat neked találták ki. Az egyedi hatszögletű jelvényért is megéri. Na meg azért mert elmondhatod: F@sza gyerek vagyok!