2015.06.22 – A sóúton

Hosszú és mély az út pora, Köves ágyon itt volt a só ideiglenes otthona. Nem járnak már rajta szekerek, S betyárok sincsenek, Mégis tapossák néma talpak, Lépdelnek sorban, szorgosan nyargalnak. Túrázók lepik el a hajdani sóutat, Hátizsákjukban só nincs, az egyenes mutat utat. Meglátni egy buckát, vagy egy kósza őzet, A gólyát és a nyulat,... Bővebben →

Reklámok

A Nap

Fejem felett az ég kékje oly messzi mereng. Csoda és világos az egész, oly sugarakban jön a forróság. Vajon mi baja ezeknek? Kérdezi e kicsiny csillag, Mi nekünk meleget ad. Eddig úgy fáztatok, most meg baj, hogy ragyogok? Semmi sem jó nektek, Pedig én csak megölellek, Tehetek én róla, Hogy ölelésem forró, S UV-s a... Bővebben →

Mi is vagyok?

Az égből áradó szikra, Sebesen hullik le a porba. Apró szúrás, kicsi lándzsa, Tűzdárdával tetoválva. Keresztül töri a burkot, Így képezvén egy kis foltot. Belőle nő, mint egy tű, S nem tudja még, hogy gyönyörű. Mert még nem most. Várnia kell. Amíg a tűnek lába kel. A közepén korong feszül, S sugárzásra kényszerül. Így leszen... Bővebben →

Éjszakai piknik

Felettem a csillagok, alattunk a föld ragyog. Átkarol és rám mosolyog A világ közbe forog, forog. Ülünk csak úgy némán, csendben lassan nézz rám. Rám borul egy hajfonat, Nekem örök pillanat. Előttem egy út, mögöttem az ajtó, A kulcsot átnyújtom, S csak a jövőt látom. Ülünk a világ szélén, Egy szél fúj, s a végén,... Bővebben →

A Lélek

Bolyongó, fényes felleg, Tudatlan ártatlan lélek. Keresi magának a testet, Melyet elfoglalva lesz az élet. Folyamatos körforgásba kerül, Szurokként kerül rá a tapasztalat, Füst gomolyog körülötte, Átkot szórva rá a rossz akarat. Újra és és újra Másik életet játszik a lélek. Sötétedik a felhő, Eljön egyszer a végítélet. Rosszat átélni, könnyen lehet, Tapasztalatot szerezni kellhet.... Bővebben →

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑