Mi is vagyok?

Az égből áradó szikra,
Sebesen hullik le a porba.
Apró szúrás, kicsi lándzsa,
Tűzdárdával tetoválva.

Keresztül töri a burkot,
Így képezvén egy kis foltot.
Belőle nő, mint egy tű,
S nem tudja még, hogy gyönyörű.

Mert még nem most. Várnia kell.
Amíg a tűnek lába kel.
A közepén korong feszül,
S sugárzásra kényszerül.

Így leszen majd tűből egyszer,
Egy apró kis színes vegyszer.
Mi illatot ád és életet,
Beteríti a földeket.

Advertisements

2015.05.25 – A Lélek

Bolyongó, fényes felleg,
Tudatlan ártatlan lélek.
Keresi magának a testet,
Melyet elfoglalva lesz az élet.

Folyamatos körforgásba kerül,
Szurokként kerül rá a tapasztalat,
Füst gomolyog körülötte,
Átkot szórva rá a rossz akarat.

Újra és és újra
Másik életet játszik a lélek.
Sötétedik a felhő,
Eljön egyszer a végítélet.

Rosszat átélni, könnyen lehet,
Tapasztalatot szerezni kellhet.
Megtalálni a jót, és a kincseket,
Megtanulni a szépet, a mértéket.

Mikor válik ez fontossá végre? – kérded
Élni kell hát, s féljed,
Lelkedet boldogság ragyogja,
mert az igaz kincs: Az Élet.

Élet

Sűrű erdő mélyén élünk,
Nem látjuk, hol a fény.
Sok helyen keresgélünk,
S hisszük: van még remény.

Sötétben bóklászva,
Újra s újra elbukunk egy kavicsba.
Keressük, mi az élet csodája,
Hol az út: „Előre.”

Idegen az életünk,
Vak borongó, sötét.
Sok itt lenn a kérdésünk,
S keressük, hogy miért.
(2003)