2017.01.15 – Szent Margit

SAMSUNG CAMERA PICTURESKözeledvén Szent Margit halálának évfordulójához. Egy rá emlékező kis gyaloglásra invitált minket a számomra egyik legkedvesebb túrarendező. Kemény és szívatós túrákat szokott szervezni, ez most inkább az élményről és a megemlékezésről szólt. Illetve arról is, hogyha nem tudsz elmenni messzire, akkor tudd, hogy ott van a Margitsziget.margit

Azt talán már mindenki tudja, hogy régen a Nyulak szigetének hívták, talán láttak egy-két romot is, de kevesen tudják, hogy van ott Ferences templom romja, mely egy időben szállóként funkcionált. Itt található az a Domonkos rendi szerzetesek által üzemeltetett kolostor rom is, ahol Szent Margit sírkövének helye a mai napig áll. Sajnos a nem is olyan rég restaurált kerengő ócska állapotokban, grafiti mindenütt. Engem ez eléggé zavar, miért kell bemocskolni irka firkával egy ilyen szép helyet?

A laza hét kilométeres séta elegendő ahhoz, hogy a szigetet körbejárd, a legtöbb titkát egy kicsit megismered. Van itt vadaspark, Japánkert, Zenélő kút és természetesen a már említett kegyhely.

Első alkalommal láttam a Szent Mihály kápolnát is nyitva, a közeledő mise miatt.

Díjazásunk egy csodálatosan megtervezett jelvény volt. Nem kell mindig messzire menni, hogy egy jó sétát megtehess, és nem kell mindig 20 vagy 50 vagy 100 kilométeresnek lennie, hogy élményt adjon. Én mindig szeretek ezen a kicsiny szigeten sétálni.sam_2493-collage

Advertisements

2017.01.14 – Kerecsen 20

SAMSUNG CAMERA PICTURESDéli Pályaudvar. Reggel 7:30. Nem is vonathoz megyek, ismét egy túra a cél. Ez úttal is egy 20 km-es túrát választottam. A Téli Turul Túra az Istenhegyi út és a Böszörményi út sarkán állított emlékmű miatt kaphatta nevét. A városból fokozatosan kisétálva egészen Nagykovácsiig sétáltam. A terep nagyon szép havas volt. Persze nem volt 20 fok, de nem is volt nagy hideg. Ez úttal túratársam egy régi ismerősöm volt, aki hősiesen bírta a terepet és szépen edzi magát, hogy később hosszabb távot is minden turulturaakadály nélkül tudjon venni. A hó ropogott a lábam alatt. Az erdő mindig más-más arcát mutatta. A túra nem volt nehéz, folyamatosan lehetett haladni. Finom erdélyi cékla, zsír, házi csokoládé fogadott minket az utunk során. A 23 km-es célban pedig tea és rétes. A szervezés és az időjárás is hibátlan volt. A cél számomra már sokszor megjárt Nagykovácsi plébánia volt. Amúgy a Nagyboldogasszony-templom előtt szintén van egy első és második világháborús emlékmű, amit szintén egy turullal ábrázoltak.

Az útvonal nagy része számomra ismerős volt, mégis volt amin simán elkevertem, vagy jobban körül kellett néznem. Így nagyobb újdonságot nem tartalmazott, inkább csak egyik másik útvonalat éppen egy ellenkező irányból tettem meg, mint eddig szoktam, vagy egy már ismerős útba máshonnan csatlakoztam be. Mégis a táj sok helyen elvarázsolt erődnek hatott, köszönhetően a friss hónak.

A túrán bátran ajánlom kezdőknek, téli túra ellenére. Íme egy kis kollázs a képekből:

sam_2435-collage

 

2015.02.14 – Kitörés 25

A túra honlapja: http://www.kitorestura.hu/

A TTT naptárban: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5985

1945 februárjában történt, meg a Budai kitörési kísérlet. a Német-magyar csapatok megpróbálták, de kudarcba fulladt. Pár száz katona élte túl. Az úton elesett katonák emlékére minden évben túra emlékezik meg. Történelemnek megfelelően, az útvonalat követve, a különbség annyi, a túrázókat nem lövik le, ellenben kitörhetik magukat, főleg az idei terepen.

Korabeli ruhákban fogadják a túrázókat és megemlékezőket minden ponton. Hatalmas hangulata van a túrának, ezres tömeget mozgat meg.

2014-ben a 60 km-es távon már megismertem ezt a túrát, akkor hatalmas sárdagasztás közepette is rettentően jó hangulatú túrára emlékeztem. Idén úgy alakult, hogy páromat kísértem el a rövidebb, 25 km-es távon.

Mi mást is csináljon az ember Valentin-nap, mint túrázzon ugyebár. A meghirdetéssel ellentétben az előnevezők sora haladt sokkal lassabban. Nem lehetett nagyon látni, melyik sor, melyik. Ez már tavaly is eléggé problémás volt. A túrázók között sok embert ismerek, így hamar elment a nevezés azzal, hogy köszöntgettem miközben partnerem, emésztgette az adatokat 4 (technikailag5) hegy megmászása 25 km. Ez volt az első teljesítménytúrája. Éjszakai. Téli.

Így kell kezdeni. Ha itt nem fog fejvesztve menekülni a tereptől örökre megszereti a túrázás élményét, és azt a pluszt, amit a teljesítménytúra magában ad.

Elindultunk, és utunkat nagyon jó iramban tettük meg. a Széchenyi-hegyig túrázókat előzgettünk, és az első hegyre hamar felkapaszkodtunk. Igaz, ez után jött a túra igazi kihívása. Leereszkedni a Csacsi-rétre még csak-csak sikerült relatív gyorsan, de a hófoltos, fagyott útszakaszon előjött a technika. Vagy annak hiánya és a csúszkálás. Én sem hoztam magammal a csúszásgátlómat, így óvatosan haladtunk mindketten. Csacsi rétről visszamászni a János-hegyre volt az igazi kihívás, bár lefele szerintem rosszabb volt. Lépésben haladtunk volt, hogy inkább seggre ültem és csúszkáltam a jeges felületen.

Szépjuhászné. Pár perc nyugalom, és már lelkiekben stresszelem (vagy felkészítem) párom, hogy na most jön a legjobb rész. Olyan finom lesz a Nagy- Hárs-hegyről lejönni, hogy a János-hegyre visszafutna. A csodálatos kilátásra felérve pihenünk egyet, és jön a sziklás levele, egészen a Báthory-barlangig. A BUÉK túrával ellentétben nem volt kifeszítve kötél. Úgy mentél le, ahogy tudtál.

Túléltük, és csúszkálva lejutottunk Hűvösvölgyig. Valamikor még az elején estem egy elég szerencsétlent, a térdem alsó részét rendesen megismertettem egy keresztbe álló faággal. Na, itt már csak egy hegy van. Mondom bátorítóan. Az Újlaki-hegyre a szép emelkedős, majd kissé egyenes, majd durván emelkedős sárga sávon megyünk fel.(Gyakorlatilag: Nyéki-hegy, Vadaskerti-hegy, Homok-hegy oldalában bolyongunk).

Az emelkedőn kicsit felfutok, majd bevárok, és felérünk. Az utolsó etapban a figyelmem is lankadt, követtem túrázókat, akik a kék körön mentek, gyorsan ezért vissza is vezetek egy nagyobb társaságot a helyes útra egy alternatív útvonallal.

A Virágos-nyereg célja ismerősökkel teli, rengeteg ember, tűz forró tea, szendvics.

Még várt ránk egy vicces leereszkedés a kék kereszten, az Erdőalja útig. Innen már az élményekkel gazdagabban, mosolygósan és vidámat értünk haza.

Kemény terep, igazi kihívás, főleg egy első teljesítménytúrának. De a kedv és lelkesedés elvehetetlen. Persze, hogy jön még túrázni…

Running / Margitszigeti kör

Betéve ismert Margitszigeten köröztem egyet, leginkább futottam. Jól esett. Szép kitűző volt és meglepő módon hamar végeztem 🙂

/ Morning running in Margareth Island. It was also a short trail so I completed it. Fast and nice one.

Margareth Bridge and the Parlament.