2017.04.15 – Jásdi Nyuszitúra

SAM_4717.jpgBevallom nem voltam benne biztos sokáig, hogy ezen a héten már tudok túrázni, de szerencsére a kellemes bakonyi túra minden szempontból szuper lett.

jásd nyuszi.PNG

A túra útvonala

 

Történt ugyanis, hogy két hete sikeresen kificamítottam a bokámat. Ez nem gyerekjáték, még akkor sem, ha rendszeresen sportolok, szóval pihentetés, jegelés, bokamerevítő, bokavédő. Szerencsére azonban a héten egyre jobban látszott, hogy a lábam vissza nyeri természets sznét és formáját. Persze csak óvatosan és ésszel, ezért előbb otthon sétáltam, majd gondoltam kipróbálom, mit tud túrán. Hiába a ki függő, már hiányzott a sétálás.

Jásdi kultúrházból rajtoltam el túratársakkal, bár a 35-ös távra neveztem, úgy voltam vele, ha nem jó a bokám, fáj, rossz, akkor kiszálok. Sok pont volt ahol le tudtam volna nevezni, mert az útvonal ki lett toldva.

Persze nem a szokásos tempóban, de számomra is meglepetés szerűen jó iramban mentünk Bakonynána felé. A túratársaim ugyanazok voltak, akik a LeFaGyszon i, akkor nekem fájt a térdem, most meg a bokám nem volt még 100%. Úgy látszik ez egy ilyen év.

Szép tavaszi idő volt, bár kissé igazi áprilisi bolond idő, néhol cseperedett, néhol hideg szél fújt.

A Túra a Gaja-patakot kerülgeti és egészen annak a forrásáig meg. Mindjárt az elején Jásd közelében egy szép templom és kápolna vonta el a figyelmemet az útról. Van ilyen, meglátok valamit, meg kell nézni. A túra első fele az egyre zöldebb, még medvehagyma illatú erdőben széles utakon vezetett. Néhol hídon, néhol köveken egyensúlyozva keltünk át a patakon.

A túra lényegében az Országos Kék Túra útvonalán vezetett, kisebb eltérésekkel egészen Nagyesztegárig. Innen ered a Gaja, bár konkrétan nem láthattuk hogy honnan is. Csak azt vettük észre, hogy egy kis érből, hogy válik egyszer csak egy eléggé széles patakká a fent nevezett folyó.

A Borús idő ellenére mi jól elszórakoztunk, élveztük a napot mikor volt, és kellemes sétában igazán jól érezte magát még a lábam is. A Csengő-kilátóról pedig el leheett látni egészen a Balatonig. Igaz meresztettem én is a szememet, mert kicsit beleolvadt az ég színébe.

A túra legszebb része egyértelműen a Kék “T” jelzéstől egészen Bakonynána Római-fürdőig volt. Ill több kis barlangot (Zsomboly) lehetett megnézni, persze csak kívülről, az erdő és az útvonal is itt volt a legszebb.

A Gaja-patak valóban legcsodásabb része pedig a már említett Római-fürdő. Itt aztán ámultam bámultam. Méltán népszerű a hely, sok gyermekes család és rengeteg kiránduló jött ide ki. A vízesés csodálatos, bár az útvonal felülről kerüli, a csapat úgy döntött, hogy lemászik a vízesés oldalában a sziklák mentén. Itt extrém óvatos voltam, de utólag is azt mondom, ezt az élményt nem hagytam volna ki. Mivel nem bíztam még teljesen a jobb lábam stabilitásában, a patakátkeléseket inkább patakátgázolásokkal oldottam meg, így kissé vizes lett a cipőm, de az élmény megfizethetetlen maradt.

This slideshow requires JavaScript.

A szervezők nagyon kedvesek és lelkesek. Mindenhol kaptam valami édességet. Én örültem, hogy ezt a túrát is megismerhettem, a Római fürdős részhez biztos vissza fogok még jönni.

2015.04.05 – Odvas-Kőris 30

Az útvonal

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5970

Képes beszámoló megtekinthető itt.

Szombat este érkeztem Bakonybélbe a szervezői autóval. A túra főszervezője rendes volt, mert segített szállást és kocsit is találni a túrára. A Bakonyban túrázni mindig meseszép, Bakonybél pedig egy csodálatos völgyben helyezkedik el körülvéve hegyekkel.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

A patak mentén…

Nehéz innentől kezdve nem elfogultan írni a túráról. Sajnos kedvesem nem tudott lejutni, így én egyedül indultam és kényelmes tempóban mentem végig az úton.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Holt-tenger Bakonyban

A túra eleje nagyon tetszett a gyilkos-tó, a szalagozott úton a szépséges ösvény és völgyek. Csak csodálkoztam és nyitott szájjal mentem a túrán. Mivel elsők között indultam nem találkoztam nagyon másokkal ezen a szakaszon, mégsem bántam, jó néha az erdő csendjét figyelni, vagy ismét szarvasokat meglesni.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Egy csodás völgyben…

A Gyilkos-tónál van egy hivatalos vadász emlékhely, St. Hubertus a vadászok védőszentje. Nem az alkoholos italról van szó, hanem egy tényleges szentről Hubertről, aki püspökként tevékenykedett. A szarvas az agancsa között megjelenő feszülettel ahhoz a legendájához tartozik, mely a szent életéhez vezette őt.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Odvaskői-barlang

Az Odvaskő-barlang és a Kőris-hegy már a második kanyarra tartogatta magát. A barlanghoz felmászni igazi felüdülés volt. Végre egy kihívásokkal teli emelkedő. Igazi meredek, megizzasztó, és jól eső. Persze mire bemelegedik az ember, már vége is. A barlangok bejáratánál tájékoztató olvasható a barlangról magyarul és angolul, ez nagyon jó ötlet, sok helyen hiányzik az ilyen információ.

A Kőris-hegyre a kényelmesebbik részen megyek fel, mert követem a szalagozást, a leírást, és gyorsan odaérek a kilátóhoz.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kőris-hegy kilátó

A Bakonybélben lévő célig még eltöltök egy kis időt, de a célban ránézek az órámra. Eszek iszok és úgy döntök, túl szép az idő és túl korán van még haza indulni. Elindulok egy magán túrára Zirc a cél, elérni a Budapestre induló buszt.

A sárga sávon Szépalmapusztáig, majd onnan az OKT útvonalán mentem végig. Szépalmapuszta egy csodálatos hely, rálátni a Kőris-hegyre. Az Országos Kék Túrával bevallom hadilábon állok. Nem tudok mit kezdeni vele. Nagyon szép érdekességeket (építészeti,természeti)  mutat be, viszont túl sok benne az olyan útvonal, amiben lényegi látványosság nincs. Néha kifejezetten jó letérni róla egy “alacsonyabb rendű útra vagy KEreszt vagy forrás vagy rom jelzésre. Ezen a szakaszon nem volt. Borzavár csöndesen fogadott, Zircre pedig úgy értem, hogy egy kellemes kis emelkedőt is magam mögött tudhattam.

Be akartam nézni az arborétumba, de sajnos elég kevés időm maradt a busz indulásáig, így egy rövid fotózás és hamburger vásárlás után elindultam a busz felé, amely hazáig szállított.

2015.03.07 – Művészetek völgye (Nagy kör)

Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=5908
Szervezők honlapja: http://www.cats.node6.macroweb.hu/
Képes beszámoló itt tekinthető meg.


???????????????????????A Művészetek völgye a legtöbb ember számára a július végén megrendezett fesztiválról híres. (Idén 25. alkalommal rendezik meg) Azonban a Bakony csücske vagy éppen a Balafon-felvidék legszéle túrázók számára is tart érdekességeket.

Monostorapái kicsiny iskolájából indultam el saját idő terhére kilenc óra után. Gyönyörű színes itiner, apró magyarázó szöveglap érdekes történetekkel. E mellett szalagozás is segítette a tájékozódást.

Elhaladunk Nepomuki Szent János templom és a falumúzeum előtt. Kissé hideg az idő, de a nap ránk mosolyog, igazi tavaszias idő. Nem is kell jobb egy jó kis kirándulásra.

SAM_5971-PANO

Monostorapáti – Falumúzeum panorámaképe

 

A Bondorót kerüljük meg felülről, elhaladunk a kulcsos ház mellet. Az ösvény meglepően száraz, széles és jól járható, néhol meglátszik, hogy nehéz gépek is járják a terepet, itt-ott fel van túrva a terep.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Csendélet

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Mosóház – Nincs kényelmi faktor és nem látom az A++ gazdasági besorolást sem.

Lankás kellemes útvonalon érek be Taliándörögdre. A község széle igazi vidéki hangulatú tehén legelészik lustán, pózol nekem, kakas kukorékol és kapirgál. A terület tulajdonosa már kint van a földjén és érdeklődő túrázókkal beszélget. Ezen a településen találkozok először mosóházzal. Itt nem a Hajdú, vagy Gorenje mosógépeket kell elképzelni, hanem ez még a mosónők korából származó létesítmény, a feltörő tiszta forrásvizet használták akkoriban arra, hogy a szennyest tisztára mossák.

 

A község felső végében Taljándörögöt magam mögött hagyva egy templomromra leszek figyelmes. A Szent András templomrom egy zöld mező közepén magányosan áll, és dacol az időjárással. A templom mai megmaradt romait a XIV. század környékén építették. A romos falak előtti fatábla tanulsága szerint kelták, germánok és magyarok is használták a törökök által lerombolt épületet.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Szent András Templomrom

Ezen az úton érünk be egy olyan útszakaszba ahol még valahogy megrekedt elég vastag rétegben a hó. Mindenki csodálkozik is, hogy hogy kerülhetett ide. A Távolban feltűnik egy érdekes műemlékké nyilvánított épület, a használaton kívüli űrtávközlési állomás. Érdekes látványt nyújt ez a különleges épület, minden irányból meg is nézzük, igaz csak tisztes távolságból.

Néhol beton, néhol földúton kanyarunk Öcs felé. Szegény községet mindig átkeresztelik, nem is készítek községet elhagyó táblát. Sokat nem is időzök a településen, épp csak a szélét érem, máris indulok Pula irányába.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Alginit bánya széle

Itt ugyan volt egy kis itiner-szalagozási különbség, de mindenképpen pozitív, hogy nem a főútvonalon kellett sokat haladni, hanem elfordulunk egy régen használt földútra, és aki kicsit körbenéz, megszemlélheti az alginit bányát is. Ennek a kőzetféleségnek magas a szerves-anyag tartalma, számomra a legérdekesebb információ, amit találtam róla, hogy gyógyhatású üdítőitalok alapanyaga, illetve készíthetnek belőle reumakenőcsöt.

Pulán se sokat maradok, indulok tovább. A patakkal övezet csodálatos útvonalon haladva rájövök, hogy erre már jártam. A Régi templomok nyomában  tavalyi távja is meglátogatta a Kinizsi-forrást és a Tálodi kolostorromot. A Pálos kolostor romjai közelében és végig a völgyben hóvirágmező lepi el az út szélét. Óvatosan kell lépkedni, mert egy-egy kósza szál az útra is kitévedt.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kinizsi-forrás

Az útvonal legsarasabb részéhez érkeztünk Vigántpetendre Som-hegyen keresztül vezet az utunk, viszont itt a legcuppogósabbak a talajviszonyok. Láttam már rosszabbat is. Nem utolsó tényező, hogy hangulatomon az is javított, hogy kedvesemet is utolérem a túrán, így már közösen „örülhettünk” ennek a ragadós szakasznak.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Király-kő

A községben aztán teával és zsíros kenyérrel frissítünk, majd elindulunk, hogy utunk során Kapolcsra érjünk. Ezt azonban a túra számomra legszebb helye előzte meg, Király-kő. Meredeken megyünk fel a kövek szélén csodálatos látvány Kapolcs és a völgy. A bazaltoszlopok, melyek földvár helyét sejtetik, gyönyörűen magasodnak, mint egy korona teteje úgy állnak egymás mellet. Leereszkedünk a sziklás hegyoldalon Kapolcsig.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Almádi monostor-rom

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Szputnyik

A Művészetek völgye központi faluja csendes és békés, néhány rövidtávot teljesítő tűrázó várakozik, hogy a busz hazáig repítse, mi pedig kitartóan sétálunk tovább. Egy szépen festett ház előtt elhagyjuk a falut és egy utolsó emelkedővel elmegyünk a Bondoró aljáig. Kellemes tavaszi sétával átvesszük a díjazást, és még igazából mehetnékünk van.

Túrabeszámolóm itt véget is érne, ha nem sétáltunk volna még egy hat kilométert kedvesemmel. A célba jövet vettem észre a sárga rom jelzést, kíváncsiságom odáig vitt, hogy megnéztem térképen hová vezet. Felmászunk a Boncos-tetőre, hosszan menetelünk az oldalában, mikor feltárás nyomokat,egy nagyon vékony kis romoszlopot veszünk észre bal kéz felöl. Egy 2005-ben állított emlékoszlopon 1117-es dátum szerepel (egy másik forrásból 1121-es felszentelést lehet olvasni). Almádi bencés monostorból nem sok maradt, viszont ugyanúgy hóvirágokkal borított mező veszi körül. Mindenképpen ajánlom ezt a kis kitérőt, annak, aki ellátogat erre a túrára, vagy a környékre.

A túra szervezésével teljes mértékben elégedettek lehetünk, nagyszerűen szalagozott útvonalon, egy csodálatos időben sikerült megismernem a környéket, mindenkinek csak ajánlani tudom.

További adatok találhatóak: http://abalaton.hu/

Bakony Szurdok-völgyei – Rövid túra sok élménnyel

A Túra időpontja: 2013.11.10
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4910
Képek megtekintése
 
Vannak olyan túrák, amit valamiért sosem felejt el az ember. Nem kell, hogy a túra extravagáns legyen, vagy bőséges ellátást kapjon. Sokszor elég maga az út a társaság, az útvonal.

Mikor kinéztem a Bakony szurdokvölgyeit, azt gondoltam: Ki kell próbálni a Bakonyban való barangolást, tudtommal nagyon szép a környék. Ezt persze könnyű kivitelezni, csak le kell utazni. Itt kezdődött a kaland…

Kocsit végül is tudok szerezni, de jogosítványom még nincsen, így én nagyon nem vezethetek le, valószínűleg nem is jutnék túl sokáig. Tibi barátomat fűztem meg, hogy elvezet és túrázzunk együtt.

Mivel nem körtúráról beszélek ezért fontos lett volna a tervezés. Azért nem terveztük túl a dolgot. Kalandosan érkeztünk a cél helyszínére, épphogy le tudtuk parkolni az autót, és rohantuk, hogy elérjük azt a buszt, ami majd a rajt helyére szállít minket.

A nevezés innentől kezdve már könnyen ment, és lassan elindultunk a cél helyszínére. Először aggódtam azért a kocsi miatt, mert nem a legjobb helyen parkoltuk le és mégsem az enyém volt. Mindenesetre le volt zárva nem parkolni tilos táblánál álltunk meg, ami azért megnyugtatott…

Elindultunk hát a Cuha patak völgyén keresztül egészen a célig. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen rövid túra is lehet ennyire kihívásokkal teli, e mellett pedig csodálatosan szép.

A Cuha patak hol jobbról, hol balról keresztezi a túra útvonalát, a hivatalos turistautat. Ez még nem is lenne különleges, de nincsenek hidak, csak gázlók, a Cuha pedig nem úgy tűnt, mint ami ki fog száradni holnap. Boldogan pezsgett benne a víz, szép kristálytiszta volt.

11 patakátkelés volt legalább, ezek közül egy volt olyan, amit híd biztosított. Az összes többi gázlókon keresztül történt. Amennyiben a Cuha úgy gondolja akkor az átkelés kisebb akadály nélkül is megoldható, ezen a napon nem gondolta úgy a patak így a vízszint elég magas volt ahhoz, hogy a gázlókat kétféleképpen lehessen csak leküzdeni.

Az egyik módja a patakon való átgázolás fittyet hányva arra, hogy a cipőd beázhat. A másik módszer csúszós köveken, kisebb sziklákon egyensúlyozva megpróbálsz átkelni. Ez van amikor sikerül, van amikor nem. Az én tapasztalatom az, hogy leginkább nem sikerül. Legalábbis nem úszod meg száraz cipővel, ha pedig a cipőd nem vízálló, akkor a zoknid azon belül meg a lábad is vizes lesz. Szerencsénk volt az időjárással, mert bár nagy meleg nem volt, azért nem fagyott a lábra a cipő.

Jó kedvben és az akadályokat végül is leküzdve mentünk végig ezen a túrán. Az Cuha patak völgye örök emlék maradt, és bár Via Ferrátára már nem maradt időnk, így is tele élménnyel érhettem haza. Az autó is a helyén volt, mi is kellemes napot tölthettünk a Bakonyban.