2015.06.22 – A sóúton

Hosszú és mély az út pora,
Köves ágyon itt volt a só ideiglenes otthona.
Nem járnak már rajta szekerek,
S betyárok sincsenek,
Mégis tapossák néma talpak,
Lépdelnek sorban, szorgosan nyargalnak.

Túrázók lepik el a hajdani sóutat,
Hátizsákjukban só nincs, az egyenes mutat utat.
Meglátni egy buckát, vagy egy kósza őzet,
A gólyát és a nyulat, itt könnyen leled meg.
Kopognak a botok, sok a kilométer
Pokoltanyára érve jut beléd kis étel.

Hiába is keresnéd a magas hegyet,
Azt kell mondanom, biz azt máshol leled.
Útkereszteződés is csak ritkán dívik,
A nap melege itt kövérre hízik.
S ha fájó lábbal végre célba értél,
Jussod legyen jelvény, mit megérdemeltél!

2015.04.04. – Sóút II.

Walking Workout   Endomondo

A Túra útvonala

SAMSUNG CAMERA PICTURESA Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6240
Képes  beszámoló megtekinthető itt.

Egyre közeleg a tavasz, és én újra az Alföldön találom magam. Korán reggel régi lakhelyem megállójában Maglódon indulok el. Újra a történelmi Sóútnak egy szakaszát járom be, ez úttal Tápióbicskéig.

A korán reggeli induláskor nem sokan voltunk még. Főszervezőnk mindenkit szívélyesen üdvözölt, és megkért segítsünk szalagozni is, mert sajnos leáztak.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Maglód vá.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Vadállomány

Mivel gyorsan sétáltam és elkeverésemig nem is előzött le senki, ezért sok vadat láthattam. Nyúl, őz, fácán. Igazi vadaspark hangulat. A legtöbb az őz családokból volt ezen a túrán. Kissé még ugyan hűvös volt az idő, de a szép Alföldi tájban a gazdag állatállomány igazán felvidított.

Gyorsan kellett haladnom, nem azért mert futni akartam, hanem mert aznap este már Bakonybélben terveztem alvásomat.

A túra szokásos színvonala mit sem csökkent, sajnos a helyismeret nélkül voltam. A leázott szalagok és időközben ellopott vaskapu hiánya okozta, hogy tovább mentem egy helyen, majd keresztülgázoltam egy szántóföldön, hogy a helyes ösvényre térjek rá.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Kőhíd

Még szerencse, hogy itt nem egy hegy vagy árok válasz el két utat.

Végül is Gomba település területére értem. Itt egy kisebb harc volt számomra továbbjutni, mivel kutyák próbálták ki milyen vastag szálakból van az idegem. Szerencsére bokaharapás nélkül megúsztam. Egy másik gazdának meg szóltam, hogy sokan jövünk még erre és ő teljesen kedvesen felajánlotta, hogy akkor nem ereszti ki a kutyáit futtatni a mezőre.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Érkeznek a lovas egységek.

Gomba után jött egy igazán szép része a túrának, mely végül is Tápióbicskéig tartott.

Itt a megemlékezés javában zajlott és a túra célja is a zsibvásár végén lett elhelyezve. Itt éttel, ital és a harc rekonstrukcióját is meg lehetett nézni, amelyet most én kihagytam és pont elérve a buszomat hazaértem, hogy rögtön tovább induljak másnapi túrámra a Bakonyba…

2015.03.21 – Aranyszarvas 50

Az útvonal

???????????????????????Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=6064
Képes beszámoló itt tekinthető meg.

Újra az Alföld sík vidéke volt az úti célom, nem azért, mert annyira szeretem a lapos túrákat, de idén kiszemeltem magamnak a Szele kupát. Ez úttal az Aranyszarvas nevű túrára igyekeztem. A vonaton megkerestem túratársamat. Azt a személyt, akit sokan csak „A sok kitűzős embernek” neveznek, aki tavalyi évben a legtöbbet gyalogolta a korosztályában, a párak által csak „Néma Leventének” hívott, még kevesebbek számára Ezredesként nevezett Agárdi urat. (reklám off)

Blaskovich Kúriamúzeum

Tápiószelén, a Blaskovich Múzeumba mentünk a rajtba. A kúriamúzeum átvészelve a II. világháborút. Kicsi, de barátságos. Nevét Blaskovich családról kapta. A család lóhoz való hozzáértése segítette elő azt is, hogy Kincsem megszülethessen és egy híres versenyló születhessen. A túra rövidebb távjainak ezért adták a Kincsem nevet is. A túrát is a születésének évfordulója alkalmából rendezik meg.

A nagy túrának nevét a Tápiószentmártonban megtalált szkíta aranyszarvasról kapta, mely eredetijét a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik.

Péter barátommal jó hangulatban indultunk neki a túrának, még beköszöntünk a Főszervezőhöz is, meghúzni a fülét. Persze itt mindjárt gondban is voltunk, mert nem úsztuk meg, hogy az almáriumot megkóstoljuk.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Az Alföld

Erős tempóban indultunk az útnak, de nem futottunk, beszélgetve és a tájat nézve.

Mit is mondhatnék az útvonalról? Sík és homokos. Szerencsére ragyogó napsütés volt, így nem nagyon érdekelt egy jó darabig, hogy a terepről elhordták a hegyeket.

Szeltük a kilométereket, és kecskéket, szép helyeket fotóztunk, majd megálltunk egy szélső háznál egy kis ágyas körtére is. Ennyit alkoholizálni egy túrán nagyon ritkán szoktam, de nem tehetünk róla, mentség legyen finom volt.

A túra során a Tápióság falvait érintve haladtunk, mindenhol kedvesség, valami apróság várt, és mindenre felírták a számunkat. A tavasz itt volt, a virágok már kinyíltak, a fák még azért várnak egy kicsit.

 

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Atilla domb (így írják itt)

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Bújócska

A túra érinti a Kincsem parkot is, itt megpihenve körbenéztünk, kicsit sajnáltam, hogy a múzeumot zárva tartották, pedig tudták, hogy több száz ember fog ellátogatni hozzájuk, én benéztem volna. Mivel már hiányoztak az emelkedők, felmentünk az Attila dombra töltődni. Állítólag van valamilyen kisugárzása a hegynek. Ezt én nem tudom megerősíteni, mindenesetre, kicsit fent is napoztunk.

Tápiószőlős volt a legszintesebb a túrában. Kisebb-nagyobb dombok hullámozni, végre kezdtem volna élvezni, mikor vége lett. Hosszú egyenes szakaszok újra. Nehezen akart eljönni a geodéziai torony, de azért odaértünk, sajnos felmenni nem lehetett rá, de a kódját beszereztem, hátha egyszer összegyűlik a 30 darab.

Innen a terepfutó Agárdi úr sietősre vette és az utolsó kilométereket lefutotta, én nem futok, de gyorsan haladtam, kellemes tempóban beértem még én is.

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Geodéziai torony

 

 

Itt ismét szívélyes köszöntés, búrkifli, és csodálatos emléklap, még szebb jelvény. Azért elfáradtam. A sík terep is megdolgozza az izmokat és az idegeket. A terep érdekes, szép volt és napos, a szervezésről pedig csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni. Mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

2015.02.07 – Téli Sóút / Winter Salt-way

Igaz, ugyan, hogy a lábam még nem regenerálódott teljesen, de tavaly elhatároztam, hogy Lipák István által szervezett és rendezett túrasorozaton részt fogok venni (LINK ). Mindezt azért, mert túráiról szuperlatívuszokban lehet beszélni, nem beszélve arról, hogy útjai során olyan részeken jár az ember, amit magától valószínűleg soha nem jutna eszébe bejárni.

Az egyik makró. A jégről és az útról kicsit más perspektívában.

A fogadtatás, nagyon kedves volt. Még a rajtban kóstoltam egy kis almát folyadék formájában. Igazi illusztris és jó kedélyű társaságban sétáltam végig. Rettentően tetszett, még a lábamnak is. Az alföld, bár sokat nem mutatott ma, de így is sikerült jó képeket készítenem. Az útvonal mentén a néhol elhelyezett keresztek méltán mutatták, hogy itt élet is volt régebben. Közben persze felvetődött bennem a kíváncsiság is. Pokoltanya vajon honnan kapta a nevét?

A Wikipédia tanulsága szerint (LINK) Közigazgatásilag Tápiógyörgyéhez tartozó terület a nevét éppen a Sóút miatt kapta. Ezen a helyen betyárok tanyáztak és a Sót szállítókat támadták meg rendszeresen. Egy megfilmesített betyár is járt itt a dokumentum tanulsága szerint, mégpedig Rózsa Sándor. Így a neve egyszerűen csak onnan ered, hogy a kereskedők miután elhagyják a környéket a “pokolnak” is vége. A terület amúgy egy ideig még egy báró tulajdona is volt, így volt ott kápolna is és iskola is.

Az útvonalon sok szép jeges makrót készítettem. Mivel a fotós megtalálja a neki tetsző témát én is így tettem. Az útvonal során öt ellenőrző ponton kaptunk valamit. Az összes pontőrnek köszönöm a kedvességét és az apró finomságát, ami biztosította, a túra ellátását.

Szolnokon a kocsmában volt a cél, és itt is csodálatos fogadtatás, forralt bor, virsli. Természetesen a gratuláció is, amiért teljesítettük a távot. Ez volt az első sóút, amin részt vettem, de nem az utolsó, várom már a következőt.

A túráról készült egy kis képeskönyv is amelyet ezen a linken érhetsz el: LINK

A kitűző

I really do like walking. Why a man does walks in a flat route? I can’t answer it really. It is also fun and challenge. Last week I finished Extreme Burgenland Tour, so m y leg was not the best because of the weather. This time I decided to participate in in a Cup giving challenge. This contains five flat route in the Alföld. Hungary most flat place is Alföld. You will see from the pictures. (LINK) The view is endless.

Why this route is interesting anyway? There are 3 routes which I would like to introduce a little bit. On that historical route, there were times, when people delivered salt. This route part is belongs this line. They never built a main route for it, it was seasonal. Peasants were bringing the salt with carts. So were on this route. Interesting fact is if you walk 100 km on this route you’ll get a very nice badge, and for this you have to participate on the 3 Salt-way tour. I can’t wait to have one….

 

Felső-Homokhátság 30 – Az ország közepe felé

A Túra időpontja: 2013.10.20.
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4894
Képek megtekintése                                                        

Dabas kb. 40 km-re van Budapesttől (A vonat 48 km-t tesz meg), ennek ellenére vonattal lejutni az első Alföldi túrámra több mint másfél óra volt. Csodálkoztam is, hogy ilyen lassan haladunk, ha kerékpárral tekertem le volna Dabasra, akkor sem lett volna sokkal több idő.

Az előző túra sikertelensége ellenére, szerettem volna magam kipróbálni sík terepen. Ráadásul a túrának nem volt nevezési díja, ami igazán meglepett. Jobban belegondolva ezzel próbálják a hegy-völgyekhez szokott túrázókat egy kis lapos menetelésre rávenni.

A szervezők rettentő lelkesedéssel várták a jelentkezőket. A hivatalos indulás előtt odaértem, s már többen várták, hogy indulhassanak. Becsülettel megvártam a hivatalos indulási időt és elindultam egyenesen az Ország közepe felé.

A homokos-betonos területen nagyon jól lehetett haladni, a felkelő nap gyönyörű színűre festette az eget. Az őszi látvány festői szépségét egyik fénykép sem tudta visszaadni. Sok erdővel nem találkoztam az út során, ennek ellenére ahol fákat lehetett látni azok több színben pompáztak.

Nem tudtam mi vár rám ezen a túrán, de még a turistajelzés szerint egy hegycsúcsot is megmásztam. A P∆ (Piros Háromszög) jelzés több helyen is ki volt festve egészen a felüljáróig. Ezen sokáig mosolyogtam. A túra legszebb pontja Pusztavacs. Az Ország Közepét jelképező torony (Jurta szerű épület és egy márványtábla) szép látványt mutatott, sajnos sokan rongálják. Az útvonalleírásban szerepelt a Pusztavacsi templomrom, mint érdekesség, ezért fogtam magam és kitértem. A célban megjegyeztem, ha már úgyis rövidült az útvonal elhelyezhettek volna oda egy kódot, mert megérte a közel 1 km-es kitérő.

A túrán ellátás is volt, ráadásul nem is akármilyen. A Hernádi Vadászházban finn kenyeret szolgáltak fel. Soha nem ettem még ilyen finom kenyeret. Barna volt, enyhén édes. Én kipróbáltam milyen ez a kenyér zsírosan, az édes és a sós tökéletes összhangja olyan érzés lehetett, mint a Lecsó filmben a Kicsi Séfnek, mikor összekever két ízt. (Ratatouille, 2007)

Visszatérve az eredeti útvonalra más gyorstalpalók is utolértek. Többek között az egyik legtöbbet gyalogló Örsi Anna is. Ezek után bármikor felismertem, mivel megtudtam, hogy rózsaszín mindig van rajta.

A célban szép kitűzőt lehetett átvenni. Ráadásul a rajt helyszínére ingyen vitte le a teljesítőket a busz, ahonnan már lehetett megint a csiga-vonattal haza zötyögni. Ez a túra megszerettette velem az alföldi túrákat. A 30 km-es táv egy ilyen sík terepen pedig nem volt olyan unalmas és egyhangú, hogy azt túlságosan megterhelőnek véljem, így legközelebb is ki fogom magam próbálni a laposabb túrákon is.