A fa

Egy fa története versben, és rajzban.

Reklámok

A kilátás

Egy Pilis-Visegrádi-hegységben tett túra ihlette vers a természetről.

Vándor

Vajon, hogy hívnak és tartoztál-e valakihez? Nem tudom már meg, de hiába is próbáltam mondani neked, hogy menj haza, neked itt volt az otthonod: az egész világ. Örülök, hogy részese lehettem kicsit a kedveségednek és a játékosságodnak. Nem vihetlek haza, a panel nem a te világod, remélem megtalálod azt a helyet, ahová tartoznod kell, mert... Bővebben →

Egy ember

Mondd, ki vagy te? A mártír talán, Aki meg hal másért egy bitófán? Te vagy a hóhér ki lesújt, S nem marad más neked csak a múlt? Te vagy tán a hős, ki megment a bajból, Fehér lován mindig harcol? A bohóc vagy, kin nevetnek. Kit nyilvánosan megvetnek? Lehet, hogy te vagy a holt, Kiről azt... Bővebben →

Az úton

Hogy mi visz tova? Nem tudom, talán az út pora. Az élet lehet velem mostoha, Mégse gondolom meg magam soha. Tovább az úton, amíg bírom, S addig is a történetet tovább írom. A busszal más talán messzebbre jut, De az én utam a gyalogút. Lehet van itt sok akadály, Legyőzni mind! Ez a szabály. Bármi... Bővebben →

A vitézek

Egyszer valamikor, nem is oly régen, Egy kicsiny eldugott, szép településen, A terület ura álmodott egy nagyot, Vitéz versenyt hírdetett meg legott. Eljutott a híre ide, A nagy városnak szivibe. Mondom is a páromnak, Te! Elkéne menni most ide! Nem úgy van az! - mondja nékem, Messzi táj az, én úgy vélem. Gondold meg jól... Bővebben →

2015.06.22 – A sóúton

Hosszú és mély az út pora, Köves ágyon itt volt a só ideiglenes otthona. Nem járnak már rajta szekerek, S betyárok sincsenek, Mégis tapossák néma talpak, Lépdelnek sorban, szorgosan nyargalnak. Túrázók lepik el a hajdani sóutat, Hátizsákjukban só nincs, az egyenes mutat utat. Meglátni egy buckát, vagy egy kósza őzet, A gólyát és a nyulat,... Bővebben →

A Nap

Fejem felett az ég kékje oly messzi mereng. Csoda és világos az egész, oly sugarakban jön a forróság. Vajon mi baja ezeknek? Kérdezi e kicsiny csillag, Mi nekünk meleget ad. Eddig úgy fáztatok, most meg baj, hogy ragyogok? Semmi sem jó nektek, Pedig én csak megölellek, Tehetek én róla, Hogy ölelésem forró, S UV-s a... Bővebben →

Mi is vagyok?

Az égből áradó szikra, Sebesen hullik le a porba. Apró szúrás, kicsi lándzsa, Tűzdárdával tetoválva. Keresztül töri a burkot, Így képezvén egy kis foltot. Belőle nő, mint egy tű, S nem tudja még, hogy gyönyörű. Mert még nem most. Várnia kell. Amíg a tűnek lába kel. A közepén korong feszül, S sugárzásra kényszerül. Így leszen... Bővebben →

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑