Vándor


Vajon, hogy hívnak és tartoztál-e valakihez? Nem tudom már meg, de hiába is próbáltam mondani neked, hogy menj haza, neked itt volt az otthonod: az egész világ. Örülök, hogy részese lehettem kicsit a kedveségednek és a játékosságodnak. Nem vihetlek haza, a panel nem a te világod, remélem megtalálod azt a helyet, ahová tartoznod kell, mert megérdemled, jó volt látni, ahogy megkergeted a vadakat és játékosan könnyeden értél utol követtél vagy épp előttem haladtál. Utunk és sorsunk kicsit eggyé vált.
Ez a kutyus így vagy úgy, de mindig rámtalált, és követett, vagy előttem járt, egy idő után már utitársának tekintet. Gömörszőlős és Jósfavő között haladtunk együtt az Országos Kék Túra mentén, Jósvafőn én buszra szálltam, ő várt még a buszállomáson, jött volna velem tovább, remélem jól vagy és megtalálod az otthonod ebben a világba. Mi más, mint egy vers jutott eszembe.
SAMSUNG CAMERA PICTURES
Mikor megszülettem nem is láttam, s ettem,
boldog kis családban éltem az életem.
Amíg kicsi voltam szeretgettek engem,
dédelgetet meleg kéz, sen kellett kimennem.
Húzta fülem és a farkam a kis gazdám gyakran,
de nem bántam én, ha simogatást kaptam.
Tudtam akkor, hogy ennél szebb az élet már nem lehet,
voltak labdák, pajtások emberek.
Ahogy telt az idő úgy nőttem én is fel,
s egyre kevésbé kellettem, mint játékszer.
Aztán örültem, ha épp kutyába vettek,
és egy marék csontot elémbe vetettek.
Aztán egyszer utaztunk, sokat és oly messze,
nem tudtam, hogy mi vár, és ot volt a mesgye.
Az a sok illat és játszani való,
oly varázs volt, s csudajó.
Alig néztem jobbra s ők tovább álltak,
egyedül maradtam, illatnak, virágnak.
Sok éve volt ez már, s azóta tudom,
jó sorsom volt nékem, s néha visszasírom.
Nem mardos már csak néha, ez a fájó emlék.
Mit az emberek tettek belém oly rég.
Szeretve lenni jó volt és én is úgy szerettem,
farkam ringott sűrűn és puszit is ejtettem.
Végy észre vándor! Itt vagyok.
Játszok veled, ha akarod.
Megmutatom, amit tudok.
Odamegyek, ha engeded,
s csak egy simogatást, de kérhetek?
Cserébe én puszit adok neked.
Engedd meg, hogy kövesselek!
S végre rám ne követ vessenek!
Erdőt mezőt én ismerem,
igazi játszóház az én nekem.
Hagy mutassam meg neked vándor,
ki erdő illatú az út porától.
Kotróggy! Takarodj! Menj haza! Ismerős szavak,
de a reménykedő szívre mit sem hathatnak.
Érzem én, hogy te valóban ki vagy.
Csak egy kis szeretetet, kis odafigyelést adj nékem,
Hogy vissza-visszatérjen a régi szép elmlékem.
Jó veled az úton, látod, hogy mosolygok?
Nem tudsz ám lerázni, érzem jól a szagod.
Tudom bár jól, hogy az út egyszer véget ér,
de addig is a magányos szív hisz és remél.
A vágy még feléled bennem néha erősen,
hogy otthont meleget és szeretetet találjak.
Vége legyen ennek az egész huzavonaának.
S megsimogassanak végre kedvesen.
Engedd meg, hogy csak egy picit érezzem, hogy hozzád tartozom,
nem kérem a sonkát az asztalon.
Adj nekem esélyt vándor, mosolyogj rám és én rád mosolygok,
Míg nem vagyok egyedül addig vagyok boldog.
Meghallom, ha hívsz, de már nehezen bízom,
ütés verés volt elég rossz jussom.
Hogyha éhes lennék, elfogadnám étked,
de tudd meg, hogy nem ezért követlek téged.
Csak egy kis szeretetet és egy pár jó szót remélek.
S ha szólsz én ugrom rögvest oda,
menjünk ki a világból, ahol nincs éhég, s a sors sem mostoha.

2018.04.06

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

%d bloggers like this:
search previous next tag category expand menu location phone mail time cart zoom edit close