2017.04.22 – Vitézlő 50


SAM_5480.JPGNagyon vártuk már párommal ezt a hétvégét. Ezt a túrát

vitézlő.PNG

A túra útvonala

úgy terveztük be, hogy kitoljuk egy három napos hosszú hétvégére. A Pénteki napon egy kicsit bóklásztunk a Szádelői-völgyben, Krasznahorkán és Rozsnyón. Azért megijedtünk egy kicsit, az időjárás rendesen megviccelt minket, havazás és hidegfront. Azért a bokaficamom utáni javulás még nem volt teljes mértékig rendben, estére néha be-be dagadt. SZerencsére a pénteki napra már szép idő lett és csodás napsütésben telt el.

 

A Katica Vendégházban Aggteleken sikerült szállást szerezni, innen indultunk jó korán Szendrőre. A RAjtot könnyen megtaláltuk, jó helyen volt és könnyen elérhető. A rajtoltatás könnyen ment, bár az indulópont kissé el volt dugva. Az itiner jól érthető volt és könnyen követhető, a tracket is letölthettem, így a bevált módszerrel már megvolt az útvonal.

Széles úton hagytuk el Szendrőt, visszatekinthettünk a városra. Itt kicsit beborlt az ég, jött hozzá hűvös szél is. Hamarosan azonban beértünk az erdőbe és az első ellenőrző ponthoz is. Minden pontnál kedvesek voltak, és valami aprósággal mindig vártak minket. Ez nagyon szimpatikus volt. Itt is kaptunk inni és az elmaradhatatlan csokit sem hagytuk ki.

A túra egyik legszebb része következett. Hangulatoszöldellő erdőben, csodálatosan szép tájon haladtunk a patakmeder felé, melyet átlépdelve, hamarosan elértük az Ördöggát nevű részt. A Telekes-völgyben található ez a nagyon érdekes hely. Az esőzések ellenére nem votl víz kitörés az Ördöggátnál. Sőt, a folyó egy ideig folyt mellettünk aztán egy idő után azt veszem észre eltűnt (Az ördög nyelte el :D) majd a sziklás-köves szakasz után egyszer csak újra előbújt. Persze itt van egy jó kis víznyelő, ami elrejti a vizet.

A patak helyét jelző köveken átlépédelve sokszor váltva a jobb és a bal oldalt haladtunk és bámészkodtam ezen a helyen. A barlangot is megnéztem magamnak kívülről.

Az ellenőrzőpont a bukdácsolós szakasz végén várt minket, ez  egy hosszú szakasz következett. Szalonnához (ez a hely neve, nem viccelek) közeledvén kiértünk az erdőből. Közelítettünk, majd keresztül mentünk egy kőfeldolgozó üzemen. Szalonnánál, bár volt pont, de nem az 50-es távnak. (Szerintem lehett volna akár a nekünk is)

A települést elhagva Martonyi felé vettük az irányt. A településre nem, viszont a túra másik nagyon különleges helyszínére értünk. A Pálos kolostor romjai úgy bukkantak elő a semmiből, hogy nem is értettem, hogy került az oda. A rom tetejét nem régiben felújjították, és úgy látszik szépen helyrehozzák. Ami érdekes volt ebben a templomromban, hogy két fa is nőtt benne, amit a tető visszaépítésekor kivágtak. Ez aztán nem egyszerű feladat lehetett. Itt azért megint látszott, hogy a természet visszaveszi az ő helyét.

A Kék túrán sétáltunk ez után Tornabarakony-Rakacaszendig. A Cserehát széles utai, változatos útvonalai hangulatosak voltak. A két település is nagyon hangulatos volt. A leglátványosabb a víztározó maga. Egyedi hangulatot teremtett a környéknek.

Rakacaszendről Meszes nevű településre értünk. Nagyon kedves hely volt, a temploma és a vasas forrásai ragadtak el és fotóztam le őket. Meszes után Galvácsnál (Itt volt lehetőség zsíros kenyért falatozni, de mi már inkább a célban akartuk megenni a finom ebédet.) adta meg magát az időjárás és rövid idő alatt a jeges esőtől teljesen bőrig áztunk. (Mert persze teljesen nyílt volt a terep) Rövid időre elállt az eső, de Vár-hegyre menet Szendrőn újra elkapott minket az eső, így a kilátót csak sebesen néztük meg, inkább arra törekedtünk, hogy érjünk be.

A célban kissé kaotikus volt a helyzet és az egyetlen igazi kritika talán itt érheti a túrát. Beérek, jajj de elöl írják az időt rá. Saját pecsétje a túrának nem volt csak 5 próbás (én szerettem volna pedig Szendrőit). IVV túra volt, azt se tudta senki, hogy mi az csak kb. a főrendező. Jah, hogy a pecsételés után átmész ahol megkapod az oklevelet, ahol megint mész után kapod a kitűződ. Az ebédet kifizettük még a rajtban és rákérdeztünk (jóval előtte), hogy elfogyasztható-e a megadott időintervallumon kívül, ehez képest már nem volt olyan biztos ez a célbaérkezésünkkor (szerencsére ezzel végül nem volt baj, csak a frászt hozta ránk, hogy nem tudja, hogy lehet-e még enni)

This slideshow requires JavaScript.

Az ebéd, vagy számunkra inkább vacsora nagyon finom és ízletes volt. Az erőnk is visszatért. Mindent összevetve ajánlom mindenkinek ezt a túrát. Nagoyn lelkesek a szervezők az útvonal változatos, nem is olyan nehéz. Szép és sok a látnivaló. Amiről nem is tettem említést, az a kedvezmények garmada. Mi a vasárnapi napot két barlang felfedezésével koronáztuk meg. Gyermekbelépővel látogathattuk meg A Vass Imre-barlangot és a Rákóczi barlangot. Szerencsére még nem volt főszezon, így egyik túrán se voltunk sokan. a Rákócziban konkrétan csak mi ketten.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s