Bevallom nem voltam benne biztos sokáig, hogy ezen a héten már tudok túrázni, de szerencsére a kellemes bakonyi túra minden szempontból szuper lett.
Történt ugyanis, hogy két hete sikeresen kificamítottam a bokámat. Ez nem gyerekjáték, még akkor sem, ha rendszeresen sportolok, szóval pihentetés, jegelés, bokamerevítő, bokavédő. Szerencsére azonban a héten egyre jobban látszott, hogy a lábam vissza nyeri természets sznét és formáját. Persze csak óvatosan és ésszel, ezért előbb otthon sétáltam, majd gondoltam kipróbálom, mit tud túrán. Hiába a ki függő, már hiányzott a sétálás.
Jásdi kultúrházból rajtoltam el túratársakkal, bár a 35-ös távra neveztem, úgy voltam vele, ha nem jó a bokám, fáj, rossz, akkor kiszálok. Sok pont volt ahol le tudtam volna nevezni, mert az útvonal ki lett toldva.
Persze nem a szokásos tempóban, de számomra is meglepetés szerűen jó iramban mentünk Bakonynána felé. A túratársaim ugyanazok voltak, akik a LeFaGyszon i, akkor nekem fájt a térdem, most meg a bokám nem volt még 100%. Úgy látszik ez egy ilyen év.
Szép tavaszi idő volt, bár kissé igazi áprilisi bolond idő, néhol cseperedett, néhol hideg szél fújt.
A Túra a Gaja-patakot kerülgeti és egészen annak a forrásáig meg. Mindjárt az elején Jásd közelében egy szép templom és kápolna vonta el a figyelmemet az útról. Van ilyen, meglátok valamit, meg kell nézni. A túra első fele az egyre zöldebb, még medvehagyma illatú erdőben széles utakon vezetett. Néhol hídon, néhol köveken egyensúlyozva keltünk át a patakon.
A túra lényegében az Országos Kék Túra útvonalán vezetett, kisebb eltérésekkel egészen Nagyesztegárig. Innen ered a Gaja, bár konkrétan nem láthattuk hogy honnan is. Csak azt vettük észre, hogy egy kis érből, hogy válik egyszer csak egy eléggé széles patakká a fent nevezett folyó.
A Borús idő ellenére mi jól elszórakoztunk, élveztük a napot mikor volt, és kellemes sétában igazán jól érezte magát még a lábam is. A Csengő-kilátóról pedig el leheett látni egészen a Balatonig. Igaz meresztettem én is a szememet, mert kicsit beleolvadt az ég színébe.
A túra legszebb része egyértelműen a Kék “T” jelzéstől egészen Bakonynána Római-fürdőig volt. Ill több kis barlangot (Zsomboly) lehetett megnézni, persze csak kívülről, az erdő és az útvonal is itt volt a legszebb.
A Gaja-patak valóban legcsodásabb része pedig a már említett Római-fürdő. Itt aztán ámultam bámultam. Méltán népszerű a hely, sok gyermekes család és rengeteg kiránduló jött ide ki. A vízesés csodálatos, bár az útvonal felülről kerüli, a csapat úgy döntött, hogy lemászik a vízesés oldalában a sziklák mentén. Itt extrém óvatos voltam, de utólag is azt mondom, ezt az élményt nem hagytam volna ki. Mivel nem bíztam még teljesen a jobb lábam stabilitásában, a patakátkeléseket inkább patakátgázolásokkal oldottam meg, így kissé vizes lett a cipőm, de az élmény megfizethetetlen maradt.
A szervezők nagyon kedvesek és lelkesek. Mindenhol kaptam valami édességet. Én örültem, hogy ezt a túrát is megismerhettem, a Római fürdős részhez biztos vissza fogok még jönni.
Vélemény, hozzászólás?