2017.04.22 – Vitézlő 50

SAM_5480.JPGNagyon vártuk már párommal ezt a hétvégét. Ezt a túrát

vitézlő.PNG

A túra útvonala

úgy terveztük be, hogy kitoljuk egy három napos hosszú hétvégére. A Pénteki napon egy kicsit bóklásztunk a Szádelői-völgyben, Krasznahorkán és Rozsnyón. Azért megijedtünk egy kicsit, az időjárás rendesen megviccelt minket, havazás és hidegfront. Azért a bokaficamom utáni javulás még nem volt teljes mértékig rendben, estére néha be-be dagadt. SZerencsére a pénteki napra már szép idő lett és csodás napsütésben telt el.

 

A Katica Vendégházban Aggteleken sikerült szállást szerezni, innen indultunk jó korán Szendrőre. A RAjtot könnyen megtaláltuk, jó helyen volt és könnyen elérhető. A rajtoltatás könnyen ment, bár az indulópont kissé el volt dugva. Az itiner jól érthető volt és könnyen követhető, a tracket is letölthettem, így a bevált módszerrel már megvolt az útvonal.

Széles úton hagytuk el Szendrőt, visszatekinthettünk a városra. Itt kicsit beborlt az ég, jött hozzá hűvös szél is. Hamarosan azonban beértünk az erdőbe és az első ellenőrző ponthoz is. Minden pontnál kedvesek voltak, és valami aprósággal mindig vártak minket. Ez nagyon szimpatikus volt. Itt is kaptunk inni és az elmaradhatatlan csokit sem hagytuk ki.

A túra egyik legszebb része következett. Hangulatoszöldellő erdőben, csodálatosan szép tájon haladtunk a patakmeder felé, melyet átlépdelve, hamarosan elértük az Ördöggát nevű részt. A Telekes-völgyben található ez a nagyon érdekes hely. Az esőzések ellenére nem votl víz kitörés az Ördöggátnál. Sőt, a folyó egy ideig folyt mellettünk aztán egy idő után azt veszem észre eltűnt (Az ördög nyelte el :D) majd a sziklás-köves szakasz után egyszer csak újra előbújt. Persze itt van egy jó kis víznyelő, ami elrejti a vizet.

A patak helyét jelző köveken átlépédelve sokszor váltva a jobb és a bal oldalt haladtunk és bámészkodtam ezen a helyen. A barlangot is megnéztem magamnak kívülről.

Az ellenőrzőpont a bukdácsolós szakasz végén várt minket, ez  egy hosszú szakasz következett. Szalonnához (ez a hely neve, nem viccelek) közeledvén kiértünk az erdőből. Közelítettünk, majd keresztül mentünk egy kőfeldolgozó üzemen. Szalonnánál, bár volt pont, de nem az 50-es távnak. (Szerintem lehett volna akár a nekünk is)

A települést elhagva Martonyi felé vettük az irányt. A településre nem, viszont a túra másik nagyon különleges helyszínére értünk. A Pálos kolostor romjai úgy bukkantak elő a semmiből, hogy nem is értettem, hogy került az oda. A rom tetejét nem régiben felújjították, és úgy látszik szépen helyrehozzák. Ami érdekes volt ebben a templomromban, hogy két fa is nőtt benne, amit a tető visszaépítésekor kivágtak. Ez aztán nem egyszerű feladat lehetett. Itt azért megint látszott, hogy a természet visszaveszi az ő helyét.

A Kék túrán sétáltunk ez után Tornabarakony-Rakacaszendig. A Cserehát széles utai, változatos útvonalai hangulatosak voltak. A két település is nagyon hangulatos volt. A leglátványosabb a víztározó maga. Egyedi hangulatot teremtett a környéknek.

Rakacaszendről Meszes nevű településre értünk. Nagyon kedves hely volt, a temploma és a vasas forrásai ragadtak el és fotóztam le őket. Meszes után Galvácsnál (Itt volt lehetőség zsíros kenyért falatozni, de mi már inkább a célban akartuk megenni a finom ebédet.) adta meg magát az időjárás és rövid idő alatt a jeges esőtől teljesen bőrig áztunk. (Mert persze teljesen nyílt volt a terep) Rövid időre elállt az eső, de Vár-hegyre menet Szendrőn újra elkapott minket az eső, így a kilátót csak sebesen néztük meg, inkább arra törekedtünk, hogy érjünk be.

A célban kissé kaotikus volt a helyzet és az egyetlen igazi kritika talán itt érheti a túrát. Beérek, jajj de elöl írják az időt rá. Saját pecsétje a túrának nem volt csak 5 próbás (én szerettem volna pedig Szendrőit). IVV túra volt, azt se tudta senki, hogy mi az csak kb. a főrendező. Jah, hogy a pecsételés után átmész ahol megkapod az oklevelet, ahol megint mész után kapod a kitűződ. Az ebédet kifizettük még a rajtban és rákérdeztünk (jóval előtte), hogy elfogyasztható-e a megadott időintervallumon kívül, ehez képest már nem volt olyan biztos ez a célbaérkezésünkkor (szerencsére ezzel végül nem volt baj, csak a frászt hozta ránk, hogy nem tudja, hogy lehet-e még enni)

This slideshow requires JavaScript.

Az ebéd, vagy számunkra inkább vacsora nagyon finom és ízletes volt. Az erőnk is visszatért. Mindent összevetve ajánlom mindenkinek ezt a túrát. Nagoyn lelkesek a szervezők az útvonal változatos, nem is olyan nehéz. Szép és sok a látnivaló. Amiről nem is tettem említést, az a kedvezmények garmada. Mi a vasárnapi napot két barlang felfedezésével koronáztuk meg. Gyermekbelépővel látogathattuk meg A Vass Imre-barlangot és a Rákóczi barlangot. Szerencsére még nem volt főszezon, így egyik túrán se voltunk sokan. a Rákócziban konkrétan csak mi ketten.

2017.04.15 – Jásdi Nyuszitúra

SAM_4717.jpgBevallom nem voltam benne biztos sokáig, hogy ezen a héten már tudok túrázni, de szerencsére a kellemes bakonyi túra minden szempontból szuper lett.

jásd nyuszi.PNG

A túra útvonala

 

Történt ugyanis, hogy két hete sikeresen kificamítottam a bokámat. Ez nem gyerekjáték, még akkor sem, ha rendszeresen sportolok, szóval pihentetés, jegelés, bokamerevítő, bokavédő. Szerencsére azonban a héten egyre jobban látszott, hogy a lábam vissza nyeri természets sznét és formáját. Persze csak óvatosan és ésszel, ezért előbb otthon sétáltam, majd gondoltam kipróbálom, mit tud túrán. Hiába a ki függő, már hiányzott a sétálás.

Jásdi kultúrházból rajtoltam el túratársakkal, bár a 35-ös távra neveztem, úgy voltam vele, ha nem jó a bokám, fáj, rossz, akkor kiszálok. Sok pont volt ahol le tudtam volna nevezni, mert az útvonal ki lett toldva.

Persze nem a szokásos tempóban, de számomra is meglepetés szerűen jó iramban mentünk Bakonynána felé. A túratársaim ugyanazok voltak, akik a LeFaGyszon i, akkor nekem fájt a térdem, most meg a bokám nem volt még 100%. Úgy látszik ez egy ilyen év.

Szép tavaszi idő volt, bár kissé igazi áprilisi bolond idő, néhol cseperedett, néhol hideg szél fújt.

A Túra a Gaja-patakot kerülgeti és egészen annak a forrásáig meg. Mindjárt az elején Jásd közelében egy szép templom és kápolna vonta el a figyelmemet az útról. Van ilyen, meglátok valamit, meg kell nézni. A túra első fele az egyre zöldebb, még medvehagyma illatú erdőben széles utakon vezetett. Néhol hídon, néhol köveken egyensúlyozva keltünk át a patakon.

A túra lényegében az Országos Kék Túra útvonalán vezetett, kisebb eltérésekkel egészen Nagyesztegárig. Innen ered a Gaja, bár konkrétan nem láthattuk hogy honnan is. Csak azt vettük észre, hogy egy kis érből, hogy válik egyszer csak egy eléggé széles patakká a fent nevezett folyó.

A Borús idő ellenére mi jól elszórakoztunk, élveztük a napot mikor volt, és kellemes sétában igazán jól érezte magát még a lábam is. A Csengő-kilátóról pedig el leheett látni egészen a Balatonig. Igaz meresztettem én is a szememet, mert kicsit beleolvadt az ég színébe.

A túra legszebb része egyértelműen a Kék “T” jelzéstől egészen Bakonynána Római-fürdőig volt. Ill több kis barlangot (Zsomboly) lehetett megnézni, persze csak kívülről, az erdő és az útvonal is itt volt a legszebb.

A Gaja-patak valóban legcsodásabb része pedig a már említett Római-fürdő. Itt aztán ámultam bámultam. Méltán népszerű a hely, sok gyermekes család és rengeteg kiránduló jött ide ki. A vízesés csodálatos, bár az útvonal felülről kerüli, a csapat úgy döntött, hogy lemászik a vízesés oldalában a sziklák mentén. Itt extrém óvatos voltam, de utólag is azt mondom, ezt az élményt nem hagytam volna ki. Mivel nem bíztam még teljesen a jobb lábam stabilitásában, a patakátkeléseket inkább patakátgázolásokkal oldottam meg, így kissé vizes lett a cipőm, de az élmény megfizethetetlen maradt.

This slideshow requires JavaScript.

A szervezők nagyon kedvesek és lelkesek. Mindenhol kaptam valami édességet. Én örültem, hogy ezt a túrát is megismerhettem, a Római fürdős részhez biztos vissza fogok még jönni.

2017.03.25 – Forrástúrák a Vértesben

SAMSUNG CAMERA PICTURESMinden évben megrendezik a forrástúrákat, ebben az

vértesforras.PNG

A túra útvonala

évben a Vértesben kerestünk nekünk forrásokat.

 

A túra útvonala mindig különleges, olyan utakon is jár, amit a legtöbbször nem teszel meg, nem csak azért, mert jelzetlen úton haladsz, hanem mert teljesítménytúrán sem feltétlenül állsz meg egy forrás mellett. (főleg olyan mellett aminek épp nincs vízhozama)

Az elvárás adott volt, járatlan utak, források, és persze egy hosszú távú útvonal. Ez most 52 km-es lett.

Szárligetre a személyvonat hamar leért, nem is olyan messze egy cukrászdából indult el a túra. Mivel forrásokat néztünk, ezért adott volt, hogy sokszor le kell menni egy poonthoz. Persze nem gondoltam volna, hogy a hangulat kedvéért belerakják a számomra eddig ismeretlen Zuppát. Kellemes kis emelkedő, majdnem kétszer kellett megmászni, egyszer míg a forrás közelében lementünk a forráshoz, másodszor viszont tényleg. A Csodás, bár kissé borús kilátás és a kaptató jó kedvet teremtett.

Innen nem is volt lényegében szint, a Vértes-hegység számomra lankás emelkedői, széles megfutható útjait néhol persze kerültök, mert jelzetlen úton találjuk meg a forrásokat, vagy a források helyén lévő mocsaras területet. Volt ahol már csak valami történelmi emlék mutatta, hogy itt bizony forrás volt.

Jó az ilyeneket felfedezni, ettől különlegesek ezek a túrák, ott mégsz és olyan helyeket keresel fel, ahol máshol nem, vagy nagyon ritkán. Amikor erre jársz lehet, hogy elmész mellette, de most megkeressük, felírjuk  kódot, és még a táj szépsége is magával ragadó.

A féltáv után Évi, Egon és Béla bácsi tett ki megint 110%-ot a szolgáltatás révén, házi májas, házi kolbászkrém, süti, itt olyan nehéznek éreztem magam, hogy már nem is volt kedvem sietni, Így Várgesztes határában lévő tótól teli hassal mentem neki a szerencsére lankás emelkedőnek.

Egyszer már jártam Oroszlányban illetve a Kamalduli szerzetesrendet is megcsodálhattam, de megint lenyűgözött a látvány, éppúgy, mint ahogy az közelében lévő Bányamúzeum. Persze a legfelkapottabb a Majki-tó, mely környékén sok ember jött ki süttetni a hasát, mert már szerencsére a borús fellegek elvonultak, és örülhettünk a napnak.

This slideshow requires JavaScript.

Az utolsó kihívás egyben látványosság a Gráciák bérce volt. Fordított irányból ismertem az utat, persze most így a meredekebb oldaláról felmászni sokkal érdekesebb volt, hiányzott is már egy igazi emelkedő a végére. A kilátás csodálatos, remek hely ez a bérc, nem is értem, hogy miért csak egy nem hivatalos jelzés visz fel ide, pedig még home made táblák is vannak mindenhol.

A célban a jól megérdemelt díjazást kiegészítettem egy finom sütivel. Megint érdekes és új arcát ismertem meg a Vértesnek. A Következő forrástúra októbeben a Mecsekben lesz. Csak ajánlani tudom mindenkinek.