2017.03.18 – Aranyszarvas 50

sam_4174.jpgKedvelem az alföldi tájat, még akkor is, ha nincsenek szintek. Vannak olyan hetek, mikor

aranyszarvas

Az útvonal

nem tudom érdemes- e elmenni egyet túrázni. A most hétvégére, legalábbis szombatra esőt mondtak, így persze még jobbn átgondolja az ember, ki akar-e mozdulni. Persze nem vagyok cukorból, így eső ide, vagy oda menjünk. A heti túraválaszték közül végül az Aranyszarvas túrákat választottam. Ennek két oka is van, az egyik, hogy a rendezőséget nagyon kedvelem, élükön a Főszervező lelkes és kedves köszöntése, akár itt vagy máshol találkozunk, mindig vidámságot hoz. A második oka az hogy hol máshol lehetne jobban elázni, mint egy alföldi túrán. Na jó nem ez az igazi másik ok. A másik ok a szép jelvény és a Kincsem ló évfordulójához is kapcsolható. Most jött ki a film, amit tervezek megnézni, és persze akkor már járjunk ott, ahol ez a legendás ló nőtt fel.

 

Reggeli vonatozással telt közel egy óra, míg Tápiószelére értem. A vasútállomástól egy kilóméternyi gyaloglás Blaskovich-kastély a túra rajta. Blaskovich Ernő volt a Kincsem név. Ugyancsak a család nevéhez fűződik a régészeti feltárási munkálatok a környéken, amely a tápiószentmártoni szíkta aranyszarvas megtalálásához veszetett.

Nem véletlen hát, hogy itt kezdődik az 50km-es táv útja, és azt sem, hogy az egész túra a Tápióság ezen szegletét járja be. Mivel reggel már borús volt az időjárás, minden szükséges váltóruhát magammal hoztam, amit a tápiószelei művelődési házban (a túra többi távjának rajtjában és az összesnek a céljában) tettem le. Gyorsan köszöntem a főszervezőnek is, majd elindultam. A város nagyon szép templomai és szobrai érdekesek. Nem sokáig maradunk azonban aszfalton, a jó öreg földutak, homokos szkeérutak váltják egymást. Szerencsére az amúgy süppedő homok most nem okoz gondot, kissé nedves a talaj éppen annyira szívta be a vizet, hogy egy jól járható utat kapjunk. Mindjárt az elején a túrának eleredt az eső, kis cseppekben folyamatosan szemerkélt. A Tápióbicskei csata emlékére emelt szobor, alatta a hősi katonák kriptájával mindig tiszteletet érdemel.

Mindig is megmosolygom, amikor egy aldöldi túrán háromszög jelzéssel találkozok, itt sokat mentünk a sárga háromszög jelzésen. Persze nem kell mindjárt arra gondolni, hogy megmászod a Kékest 😀 (észre sem vehető).

A délre beígért nagy esőzés megérkezett, és szakadó esőben értem a Kincsem lovasparkba. Sajnos a múzeum ismét zárva volt (mikor legutóbb voltam, szintén így jártam). Azért a csodás lovaspark minden szépségét megnéztem, amennyire lehetett. Itt ebédeltem, reménykedve eláll az eső. Persze nem állt el, de csak azért is felmentem az “Attila dombra” (nem írtam el) , melynek állítólag gyógyító ereje van.

Még vagy fél óráig tartott az esőzés, de lassan elállt. A geodéziai toronynál már ki is sütött a nap. A célban a búrkifli és a gratuláció fogadott. Még a tombolán is nyertem, és ismét egy szép jelvénnyel gazdagodtam. Érdemes megpróbálni ezt a túrát, mindenhol kapsz valamit, persze reméljük legközelebb nem viszi el az eső, azért mégis jobb napsütöttésben túrázni.

This slideshow requires JavaScript.

2017.03.11 – Zöld 45

SAMSUNG CAMERA PICTURES

Az tavasz úgy látszik eljött, ezen a túrán pedig végképpen. A Zöld 45, mint ahogy a neve is sejteti a zöld túristaút bizonyos részeit járja be. Ez a jelzés a Gellért-hegy sziklakápolnájából indul és Telkin ér

zold45

A túra útvonala

végett. (kb. 45 km hosszú lehet) A transztúra jelleg elkerülése végett kvázi körtúrát csináltak nekünk, így persze más jelzéseken is haladtunk, bár az mind zöld volt. (Zöld háromszög, Zöld kereszt) A Zöld szín ha jelzés ismereteim nem csalnak helyi jelentőségű természeti értékeket takarnak.

2016-ban már részt vettem a túrán, így tudtam, hogy egy viszonylag minimál, de kellemes hangulatú, meglepetéseket is tartalmazó túráról beszélhetek.

A Budai-hegységben kevés új útvonalat tudnak nekem mutatni, nem is mindig szeretek már itt túrázni. A Márton Áron térről indulva viszont egy elég egyedi úton az Ördög-orom irányából hátulról közelítjük meg a Széchenyi hegyet. Ez a szakasz tavaly teljesen új volt, és most is elvarázsol, kellemes kis emelkedő, szép panoráma (bár innen épp nem a legszebb arcát mutatja nekünk Budapest).

A Széchenyi-hegyre felérve térünk rá az általam már említett zöld sáv jelzésre és lényegében Nagykovácsiig ezen haladunk.

Aki már volt ezen a jelzésen, az tudja mire számíthat: Normafánál szép panorámára, a Disznófői forrást érintjük, mely egyre rosszabb állapotban van, én mégis néha be-besurranok készíteni egy fotót róla. Tündér-sziklát megcsodálhatjuk alulról. Átmegyünk a libegő alatt. Jön a sokak által utalt lépcsőzéses edzés eéőször fel Széher útra, majd később a Nagy-híd után még további három az Apáthy-sziklákhoz. A sziklánál most különös módon nincsenek, innen is szép a kilátás, a János-hegy és Nagy-Hárs-hegyet könnyű felismerni a jellegzetes kilátóikról a tetején.

Az Árpád-kilátó után a Farkas-torok felé vesszük az irányt, Solymár közeledik először a Szarkavár előtti agyagos földúton ügyeskedünk, de pár éve jól megcsinálták szerencsére.

Az első jelentősebb pont itt van a Kocsma Galériában, a templomba induló pár szobra mellett, hipp-hopp Nagykovácsi utcáin vagyunk már. A plébánia épülete ismerősként köszönt, itt Wehner Géza fogad és pecsétel, majd kis frissítés után megyünk is tova.

Az új dolgokat mindig szeretem, Nagykovácsi határában kettő is volt. Egy kívánság fa a kereszt mellett. Sok kedves kívánságot tartalmazott a másik pedig egy fa kereszt, mely annyira új volt, hogy a napokban adhatták át.

Innen lassan, de hosszan indulunk fel a Nagy-kopasz-hegyre. A Zöld sávot a Zöld háromszög váltja. A Csergezán Pál nevét viselő kilátó mindig szép, csak az utolsó métereknél lehet látni, hogy megérkeztél ide. Sajnos most kihagyjuk az általam olyannyira kedvelt Tarnai-pihenőt, mert ismét jelzést váltunk. (Zöld kereszt)

Innen azért hosszú lefelé vezető úton, egy forgalmas, de szerencsére rövid főúti szakaszon keresztül érhető el a Mammutfenyők. A két óriás fa még mindig megvan, szeretem őket megcsodálni. Innen már nem sok kell, és beérünk a célba.

Kellemes fáradtság ismét, de szerencsére szép napsütéses idő volt. Egyszer mindenképp érdemes ezt a túrát választani.

This slideshow requires JavaScript.