A Lélek

Bolyongó, fényes felleg,
Tudatlan ártatlan lélek.
Keresi magának a testet,
Melyet elfoglalva lesz az élet.

Folyamatos körforgásba kerül,
Szurokként kerül rá a tapasztalat,
Füst gomolyog körülötte,
Átkot szórva rá a rossz akarat.

Újra és és újra
Másik életet játszik a lélek.
Sötétedik a felhő,
Eljön egyszer a végítélet.

Rosszat átélni, könnyen lehet,
Tapasztalatot szerezni kellhet.
Megtalálni a jót, és a kincseket,
Megtanulni a szépet, a mértéket.

Mikor válik ez fontossá végre? – kérded
Élni kell hát, s féljed,
Lelkedet boldogság ragyogja,
mert az igaz kincs: Az Élet.

2015.05.25