ISZINIK – 100-asért a…


A Túra időpontja: 2013.11.23
Túra adatai: http://teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4915

Sokan kérdezték már tőlem az eddigi túrák alkalmával. Kinizsin voltál már? Én meg mondom nekik teljesen ártatlanul, hogy nem. Sőt, ha bevallottam volna, hogy sokáig azt se tudtam miről van szó, azt hiszem nagyon néztek volna. A Kinizsi 100 ugyanis az egyik legelső teljesítménytúra, amit mind a mai napig megszerveznek. Budapestről 100 km-es gyaloglást végzel Tatáig.

Erre vonatkozóan van is egy blog és egy kedves túratárs is, Csetneki Sándor, aki büszkén felvállalja Kinizsi szeretetét. Mit szeretet, imádat.

Mondanom sem kell, amint egy-egy „kocaturista” megtudta, hogy én még nem voltam Kinizsin, nem voltam ember. Persze az már mit se számított, hogy voltam már két másik százas túrán, esetenként keményebbeken, mint a szóban forgó. Azt nem annyira ismerik. Mindegy is, számomra ez nem volt lényeges. Kinizsi ide, vagy oda, rengeteg szebbnél szebb túrán vettem részt, és még igazán nem is túráztam sokat.

Az ISZINIK 100, mint neve is mutatja a Kinizsi szó fordítottjából ered. Nem véletlen, mert a túra útvonalának visszafelé való megtételére vállalkozik, aki elindul rajta. Mivel maga a túra többször is módosult útvonalon haladt, az egyik régebbi útvonalvezetést használják a szervezők.

A különbség továbbá még az, hogy nem jelvényt kap az ember, illetve van szolgáltatás is a túrán. Ráadásul legendás szolgáltató pont az ún. Sistergő pontja. Ezen kívül Hotdog Man-től is kapunk egy Hot Dogot (benne van a nevezési díjban)

Természetesen lehet elemezni, vajon melyik a nehezem, de 50 km-es túra felett már én nem igen tennék különbséget, csak kitartás kérdése. Azért megjegyezném, hogy a Kinizsivel épp áttételes napon van, így jóval hosszabb már az éjszaka, sokkal rövidem időszak az amit nappal mész. Emellett pedig az első 50 Km lényegi szinttől eléggé mentes. Az igazán nagy kapaszkodók csak a táv második felén találhatóak, élén a Nagy-Getével.

Az én történetem az ISZINIK-kel már a vonaton kezdődött. Sárga sapkában Henrik várta a nevezőket, lehetett nagyban nevezni, ami remek ötlet volt, így mire Szárligetre értünk, nem csak a MÁV ellenőr kezelte le a jegyet, de neked is már csak a rajtolással kellett törődni szinte.

Szárligeten aztán tömegrajt. Az ilyen események eddig is tetszettek. Ismerős és ismeretlen emberek, haverok, barátok, olyan emberek, akikre felnézek. Mindenki itt van és várja, hogy elindítsanak minket. Aztán jön egy rövid szónoklat. S mint akit puskából lőttek volna magam is elindulok kocogva. Magam se tudom, miért futok, de visz az emberáradat. A széles utca hamar keskeny erdősávvá változik. Itt előzni szinte lehetetlen. Még jó, hogy előre siettem, így se lehet saját tempóban menni, mert vagy te előznél, vagy téged előznének.

A Kinizsihez képest pedig jóval kevesebben vannak „csupán” 2-300-an a rövidebb távosokkal együtt. Saját szemmel nézve úgy haladtam, mint a veszett egér. 9 óra alatt tettem meg az első 50 Km-t s bár sötét volt, mire a fél-távhoz értem, mégis iszonyat erősnek éreztem magam. Persze Ekkor jött a fekete leves. Megjöttek a hegyek, vagyis inkább én értem el őket. A Nagy-Gete megmászása csúszós és kemény volt. Na azt hiszem valahol itt találtam ki Sziszi és Niki történetét. (ISZINIK) Sziszi, könnyen meghódítható volt, na de Niki… Küzdeni kellett érte rendesen.

Dorogra beérve igazán fáradtnak éreztem magam és nagyon fájt a lábam, annyira, hogy valakitől Algopyrint kellett kérnem. Később elég erős gyanúm lett, hogy az IT ízületem gyulladt be, majd egy hónapig fájt folyamatosan ugyanott, de ennek ellenére nem adtam fel, mentem tovább.

Itt jut eszébe az embernek az a szakállas vicc, miszerint fáj a lába? Amputálja! Én inkább hagytam hagy fájjon, fásliztam, térdvédőztem. Fásli és térvédőztem. Valahogy elbotorkáltam. Mondani se kell ez úgy hiányzott, mint, a kamasznak a hátsóján egy pattanás.

Sistergő pontjára értem. Nem tudom hogyan. Nem tudom mikor. Esőre állt. Már hallottam legendákat. Mindenki áradozott a pontról. Nem túloztak. Reflektorok világítottak, Forralt boros tea, Foghagymás zsíros kenyér, házi körözöttes, Folyamatosan pucolt mandarin. Korlátlan mennyiségben, amíg bírod. Itt fontos, hogy felállj, ha nem teszed, nem jutsz be. Pedig már 20 km-nél is kevesebb van.

Csobánka körül aztán elered az eső. Az utolsó kilométereket már csak azért is sietve tettem meg (önmagamhoz képest rohanva).

Az első 100 km-es túrám, amit 24 órán belől bőven megcsináltam. Büszke voltam magamra. Fáradt és csurom víz. A célban még egy utolsót merítettem a telefonomon az által, hogy a QR-kódos rendszerrel beolvastam az utolsó célt is. Bányahegyen nem volt térerő, egyébként remekül működött.

Bár se Sziszivel se Nikivel nem találkoztam a túra alatt, azért egy jó szervezéssel és egy nagy kihívással igen.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s