Piros 85 – Gyalogos terepfutás


A Túra időpontja: 2013.11.02
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4550
Képek megtekintése

 A legutóbbi sikertelen hosszú távú túra után kissé féltem belevágni egy hasonlóan hosszú túrának. A Piros 85-ös távja mégis magával rántott. Könnyen elérhető rajta és a célból is könnyű volt hazajutni. A Pálos túrából kiindulva rutinosan hajnalban indultam, az első indulókkal együtt. Mindenki tűkön ülve várta a jelzést, hogy elindulhat.

Mintha puskából lőttek volna. Elindultam. Magamhoz képest is gyorsan, és jó kedvvel. Nem történt semmi most, minden rendben volt. Szép idő nem volt, de legalább nem esett. Minden úszott a tejfölben. A gyors lépteim falták az elején a kilométereket. Még Dömösre sem értem, már értek utol a terepfutók. Mindezt úgy, hogy két órával később indult. Nem kicsit voltam meglepve, de nem zavar, hiszen, tudtam magamról én gyors nem vagyok.

Ez az a túra, ahol a nevezési díjat megérzi az ember, nem olcsó, viszont, szolgáltatás van bőséggel. Dömösön korlátlan mennyiségű kenyér, és választható feltét volt, italpótlással. Amúgy ez az összes ellenőrzőpontra igaz volt. Mindenhol emberek vártak rád, bő választék volt aszalt gyümölcsökből, édes vagy sós apró dolgokból, csokoládé, mogyoró, s minden földi jó.

A hűvös és hideg ellenére is nagyon jó érzés volt haladni. Az első előző után már folyamatosan jöttek a futók, sosem érezted magad egyedül. Az ellenőrző pontok közelében szurkolók bíztatták a résztvevőket. Volt, amikor én is kaptam ebből a bíztatásból. Dobogókőn ezt a bíztatást megfejelték az ellátás mellett forró csokoládéval.

A Terepfutók tömege lassan fogyatkozott, de hiába voltak futók ezen a napon a leggyorsabbakat és az igazán edzetteket kivéve hegynek felfele sokszor gyorsabban haladtam egy-egy futónál. Lefele ugyan egyik-másik gyorsabb volt, de a terep sem veszélytelen, láttam olyan eséseket, amik nekem fájtak. Szerencsére senkinek nem volt komoly baja. A 65-ös résztáv előtt utolértem egy kedves futót, akinek nagyon beállt a lába, így csak a résztávot tudta teljesíteni. Itt látszik meg igazán az, hogy mennyire kemény is a megterhelés, főleg futótempóban.

A túrán több külföldi is részt vett, főleg a terepfutó kategóriában. Az éjszaka már mindenki számára extra terhelést jelent, hiszen, a tájékozódás mellett az útviszonyokra is figyelni kell. Ezen a túrán olyan erőt kaptam a társak jelenlététől, a szervezés minősége miatt, hogy nem éreztem fáradtságot, és stabil tempóban haladtam, még az Erzsébet-kilátó felé is, kitartóan meneteltem felfele. Itt értem be egy-két terepfutót, akik nem nagyon hittek nekem, hogy ez egy kicsi hegy a többihez képest, és mindjárt vége, látszott rajtuk a kimerültség, viszont el tudtam nekik magyarázni a helyes útvonalat. Az utolsó szakasz volt talán a legveszélyesebb, a sziklák között kellett keresztülverekednie magát az embernek. A kövek csúszósak voltak és a terepen többször csúnyán estek az előttem- mögöttem jövő terepfutók is. Nagyon megörült mindenki, mikor végre eljött az utolsó aszfaltos szakasz, amit végig lehetett futni. Velük futottam, euforikus állapotban értem be a célba. A díjazás is szép és egyedi volt, extra zoknival és piros-szelettel. Jövőre talán megpróbálhatnám terepfutóként?

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s