Monoton Maraton – A változatosság..


 A Túra időpontja: 2013.11.01
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4903

Mi abban a kihívás, ha folyamatosan változó tájakon kell menni? Ugyan, semmi különös nincs benne, hisz ettől lesz érdekes és változatos a túra, mindig új és új arcát láthatod ország egy kis részének.

A Monoton Maraton viszont arról szól, hogy ugyanazt a 3 km-es kört kell megtenned 14-szer, ahhoz, hogy a maratoni távot (42 km) legyalogold. A eseménynek természetesen vannak rövidebb távjai. Félmaraton, ami hét kört jelent ezen a pályán és a minimaraton, ami pedig egy kört.
A szabályok értelmében nem csak az út monotonitása adja a nevét az eseménynek, hanem az is, hogy elméletileg nem lehet senkivel beszélni, tehát magadban, egyedül fejben kell teljesítened.
Ez egy egész jó elmélet, de minden 3. kilométernél megtörik az. Nem beszélve arról, hogy a pontőrök személye is elűzi minden monotonitását az útnak. A résztvevőknek se szeri se száma, nekem tűnt soknak, vagy csak állandóan előzgettek, de ezt az utat rendesen kikoptattuk.
A terep jól kocogható, az emelkedőnél persze nekem nincs kedvem futni, sőt általában inkább gyalogolok, de sodor magával a tömeg. Volt olyan is, aki visszafelé csinálja az útvonalat, így mindenkivel találkozott.

Én úgy döntöttem, hogy egy félmaratont vállalok be. Hét kört megtenni éppen elégnek gondoltam ugyanazon az útvonalon. Az első körben még táskával, a másik körben már csak a telefonommal együtt róttam a köröket. Persze nem maradhatott ki a nyakamon lógó fényképezőgép sem. Minden körben ugyanarról a pontról készítettem fotót, ezeket pedig a végén összeollóztam.

Minden túrázó ott rohangált fel-alá, mindig találkoztál valakivel, a monotonitás nem is vetted észre. Minden kör valamiért változatos volt. Egyrészt a pontőrök váltották egymást, az is változott, hogy egy adott körön belül ért-e a ponton valami meglepetés, illetve ki mellett mentél el és ki hagyott már le (megint).

Így lehetett, hogy egyik kört majdhogynem végigfutottam a gyorsabb lábú túrázókkal, egy másik körben a Makovecz-kilátónál (Kis-Hárs-hegy) kaptunk finom házi süteményt, majd az utolsó előtti körben már kínálják nekünk a finom házi pálinkát, de csak a 7. körben merek belőle inni.
Megkapom a monotonitást is szimbolizáló szürke kitűzőt. A túra viszont nem volt monoton…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s