Szomor 56 – Leejtőn futunk!


 A Túra időpontja: 2013.10.23
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4895
Képek megtekintése
 

Október 23-án mi mást is csináljon az ember, minthogy túrázzon. Sikerült egy telekocsiban helyet kapnom, így könnyedén lejutottam Dani és Gabi társaságával. Szomorra érkezést lassította az, hogy a forró süteményt meg kellett várni Gabival egyetemben. Jó hangulatú volt a társaság így megkérdeztem, velük, vagy legalábbis mellettük mehetek-e.

Együtt indultunk el a túrán. A gyakorlott, gyors léptű Dani könnyed csevegős túrázásba csapott. A túra szakaszain, hol velük, hol kissé lemaradva, hol előrébb rohanva tettem meg a távot.

A Kakukk-hegy, mint Szomor központi hegye, minden oldalról megtekintésre került. Felmásztunk rá, elkerültük, balról, jobbról, előröl, hátulról. Mindeközben pedig falvakba, erdőkbe és nyitott szántóföldeken jártunk. (Hol máshol egy túrán)

Egy kedves macska állja utunkat és kelleti magát, persze nem is lehet megállni azt, hogy ne legyen körbesimogatva.

A szép horgásztót majdnem teljesen megkerüljük, mikor rájövünk, hogy két bokor közötti vékony résen át ki kell verekedni magunkat.

Itt tanultam meg, azt, hogy leejtőn futni kell. Ez később elég sokszor jelenik meg a túrák szellemiségében. Annyival egészül ki a későbbiekben, hogy leejtőn és ellenőrzőpontokhoz futunk, lehetőleg a legjobb arcunkat mutatva, ezzel is bizonyítva, hogy mi milyen kemények vagyunk.

A legjobban akkor látszott meg, hogy mi is a különbség az én és Dani vagy Gabi sebessége között, amikor az Apple szikláknál elindultak felfele a saját tempóban. Kettőt pislogtam és már fent voltak, én majd kifulladtam, mire felértem és addigra egy kiadós tüdőtisztításon is részt vettem. Beérve Apple (Epöl) faluba megállapítottuk, hogy csoda, hogy nem támogatja őket az amerikai óriáscég…

Gyermely irányában végül nem álltunk meg tésztát venni, pedig állítólag a szénhidráttal teli étkezés a túra előtt hasznos, igaz túra közben sokat enni nem tanácsos, de a következő túrára bevásárolhattunk volna.

Mikor aztán utunk vége felé haladunk az egyenes betonos szakaszon, Dani egy trükkös mozdulattal körbemutatott, amitől Gabi teljesen nekiszédült és elesett. Az eddigi kavicsos, gyökerekkel akadályoott út erre a trükkre nem volt alkalmas, csak egy 360 fokos panorámát nyújtó terület. Gyors elsősegély, melyből kiderült, milyen sok felesleges és kevésbé felesleges dolgot hurcolok állandóan magammal az 50 literes hátitáskámban.

A célba előbb bukdácsol a végén már újra kocogva értünk be. A kellemes túra jó hangulata és a táj szépsége – különösen a Kakukk-hegy látképével örökre beégett a retinámba.

Azt is meg kellett állapítanom, hogy igencsak sokat kell edzenem ahhoz a szlogenhez, miszerint leejtőn futunk, mert hiszen fusson az, akinek hét anyja van…

 

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s