Felső-Homokhátság 30 – Az ország közepe felé


A Túra időpontja: 2013.10.20.
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4894
Képek megtekintése                                                        

Dabas kb. 40 km-re van Budapesttől (A vonat 48 km-t tesz meg), ennek ellenére vonattal lejutni az első Alföldi túrámra több mint másfél óra volt. Csodálkoztam is, hogy ilyen lassan haladunk, ha kerékpárral tekertem le volna Dabasra, akkor sem lett volna sokkal több idő.

Az előző túra sikertelensége ellenére, szerettem volna magam kipróbálni sík terepen. Ráadásul a túrának nem volt nevezési díja, ami igazán meglepett. Jobban belegondolva ezzel próbálják a hegy-völgyekhez szokott túrázókat egy kis lapos menetelésre rávenni.

A szervezők rettentő lelkesedéssel várták a jelentkezőket. A hivatalos indulás előtt odaértem, s már többen várták, hogy indulhassanak. Becsülettel megvártam a hivatalos indulási időt és elindultam egyenesen az Ország közepe felé.

A homokos-betonos területen nagyon jól lehetett haladni, a felkelő nap gyönyörű színűre festette az eget. Az őszi látvány festői szépségét egyik fénykép sem tudta visszaadni. Sok erdővel nem találkoztam az út során, ennek ellenére ahol fákat lehetett látni azok több színben pompáztak.

Nem tudtam mi vár rám ezen a túrán, de még a turistajelzés szerint egy hegycsúcsot is megmásztam. A P∆ (Piros Háromszög) jelzés több helyen is ki volt festve egészen a felüljáróig. Ezen sokáig mosolyogtam. A túra legszebb pontja Pusztavacs. Az Ország Közepét jelképező torony (Jurta szerű épület és egy márványtábla) szép látványt mutatott, sajnos sokan rongálják. Az útvonalleírásban szerepelt a Pusztavacsi templomrom, mint érdekesség, ezért fogtam magam és kitértem. A célban megjegyeztem, ha már úgyis rövidült az útvonal elhelyezhettek volna oda egy kódot, mert megérte a közel 1 km-es kitérő.

A túrán ellátás is volt, ráadásul nem is akármilyen. A Hernádi Vadászházban finn kenyeret szolgáltak fel. Soha nem ettem még ilyen finom kenyeret. Barna volt, enyhén édes. Én kipróbáltam milyen ez a kenyér zsírosan, az édes és a sós tökéletes összhangja olyan érzés lehetett, mint a Lecsó filmben a Kicsi Séfnek, mikor összekever két ízt. (Ratatouille, 2007)

Visszatérve az eredeti útvonalra más gyorstalpalók is utolértek. Többek között az egyik legtöbbet gyalogló Örsi Anna is. Ezek után bármikor felismertem, mivel megtudtam, hogy rózsaszín mindig van rajta.

A célban szép kitűzőt lehetett átvenni. Ráadásul a rajt helyszínére ingyen vitte le a teljesítőket a busz, ahonnan már lehetett megint a csiga-vonattal haza zötyögni. Ez a túra megszerettette velem az alföldi túrákat. A 30 km-es táv egy ilyen sík terepen pedig nem volt olyan unalmas és egyhangú, hogy azt túlságosan megterhelőnek véljem, így legközelebb is ki fogom magam próbálni a laposabb túrákon is.

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s