Az Utazó – A mágia (3. rész)


(3.)

  • Tamás, már megint idebent vagy, ahelyett, hogy kint élveznéd a napsütötte tájat és tanulnád a fák nyelvét, a madarak énekét, a szél fúvását, a víz csobogását vagy a tűz perzselését.

  • Fő Eutrun úr, ne haragudjon rám, de ezek a könyvek, egyszerűen lenyűgözőek, nem lehet megunni őket. A cirádás betűk az idegen nyelvek és az ismeretlenek is mind-mind hozzám szólnak és beszélnek.

  • Az írott tudomány olvasása is mágikus Tamás fiam, de nem elég ahhoz, hogy teljesen mágussá válj általa. Nem elég csak olvasni, érezni is kell azt, amit a betűk írnak. Szükséged lenne friss levegőre, egy kiadós sétára, akármire csak ne itt rostokolj a könyvtárban. És mondtam már nem kell rangomon szólítani szólíts mágus nevemen, ha annyira akarod, vagy ahogy mindenki más, hívj Fá-nak.

  • Tudom jól Fő…. elnézést Fiebedelármádelech főmágus, hogy a mágia lényege az egység, de létezik az írás mágiája is, én azt a tudomány szeretném magamévá tenni.

  • Ó igen fiam, sokan megpróbálkoztak már az írás mágiájával, de nem véletlenül nincs tanító-mágus ebben az irányban. Az egyik talán legnehezebb dolog… persze, lehet, hogy… – tett egy érdekes érdeklődő mozdulatot a tanonc felé, a kellő hatás elérése végett pedig úgy tett, mint aki távozni készül -, mindegy téged úgysem érdekelne, mondhatok én akármit maradnál a könyveknél.

  • Na, ne tegye ezt velem Fiebedelármádelech főmágus, mi az, most nagyon kíváncsivá tett engem. Csak nem a szárnyai alá vesz, mint tanítványt? – csillant fel Tamás szemében a remény, mert tudta, hogy a nagy mágusmester emberemlékezet óta nem fogadott fel tanítványt – Tudja… nálam már vagy három tanár adta fel a reményt arra, hogy valaha is teljes értékű mágus leszek…

Fá felnevet Tamás kijelentésén és hosszú fehér szakálla mögött húzódó szája mosolyra görbül. Lassan végigsimítja szakállát egyszer, majd kétszer. Tamás feszülten figyel, próbál uralkodni a türelmén, ami mindig nehezen ment neki, nézte azokat a kifürkészhetetlen zöld szemeket ősz hajzuhatagjai között. A főmágus tudta, hogy Tamás nagy értékű mágus lehet, és már előkészítette azt az utat, amit Tamás választani szeretett volna. Tamás rettegett és remélte, hogy nem rúgják ki, hiszen ő volt az első, aki nem tudta letenni még a legegyszerűbb vizsgákat sem. Három tanító hagyta már ott, s az út, melyet ő választott sokkal nehezebb, mint azt valaha remélte.

  • Na, jól van Tamás eleget vártunk ahhoz, hogy eldöntsd, velem jössz, vagy sem. – mondta erre válaszként a mágus.

Fá nem várta meg Tamás válaszát elindult, nagy Ederfa-botjára támaszkodva elindult az ajtó felé. Tamás nézte a főmágust, amint elhagyja a szobát. Tamásnak majdnem későn esett le, az, hogy igen akár a nagy mágus lesz az ő mestere, gyomra görcsbe rándult, s izgalommal telve fogta magát és Fá nyomába eredt. Utolérte, majd követte az idős ember lassú lépteit ki a könyvtárból, majd az épületből. Nem szóltak semmit, Tamás egyre csak nézte és próbálta kifürkészni a mágust, mire gondol, mit akarhat tőle, mit fog mutatni neki. S bár nem sikerült semmit megtudni abból, ahogy a mágus lassan sétálva ment egyenesen az ismeretlen célhoz. Tamás a friss levegő hatására felfrissültnek, élettelinek találta magát. Elhagyták már a főbejáratot és a Nagy Kert felé vették az irányt. Odaértek a hatalmas kőkapuhoz, mely a kert bejárata volt és idestova százezer éve áll ott mohásan, körülölelve különböző indákkal. A legérdekesebb mégis a kapu oldalából kinövő félkör alakú kőkampók. Ezen egy-egy tálat tartottak, a kapu tetején négy ilyen helyezkedett el, mindegyikben a mágia egy-egy elemének manifesztációja elevenedett meg. Ezek mindenki által ismertek: a tűz, a víz a szél és a föld.

A kapu a mágusok szimbóluma volt, minden tudás alapja, valamikor régen itt vált szét minden elem, a legősibb legendák szerint itt Szállt fel Petty is megteremtve a halál fogalmát. Fá hosszan nézte, Tamás eközben szinte türelmetlenül topogott és tanácstalanul tekintett hol a kapura, hol a mágusra.

  • Tamás, mire emlékszel tanulmányaidból? Mit jelképez ez a kapu?

Tamás bizonytalanul felnézett a kapura, majd válaszolni próbált.

  • Jelképezi a mágia különböző elemeit és fajtáit. Ahogy a könyvekben olvastam, hogy legalább százezer éves, rengetegen próbálták megfejteni a titkát, de mai napig nem tudják, hogyan állhat egyáltalán ez a kapu, mi tartja össze.

-Ó hagyd el, te magad is megtapasztalhattad már: a mágia csupa fizikai-képtelenség. Nem is lehetnél itt, ha ezt nem tudnád elfogadni és megérteni. Ez a kapu jelképezi a mágia működését, ez a kapu minden mágia kulcsa. Ha például tűzet fogod, akkor tűzből készítesz mágiát, például tűzvirágot.

Fá kinyújtotta a kezét a tűz tálja felé, a mindennapi ember nevetségesnek találná, hogy ezt egy öregember megpróbálja levenni, holott a kapu legalább három méter magas volt. A tál mégis felemelkedett és lassan az idős mágus felé vette az irányt, majd a tenyerén landolt.

  • Meg tudod mondani milyen mágiát kell használni ahhoz, hogy a tenyerembe kerüljön ez a tálka?

  • Ez könnyű Fiebedelármádelech főmágus, a szél energiáit használtad.

  • Könnyebb rávágni az egyértelműt, mint jobban megnézni azt, amit látsz! Figyeld meg jobban a kezem, figyeld meg az egészet!

Fá odatartotta másik kezét a tálkához, melyben az eleven tűz lángolt. Beletette tenyerét: játszott nagyobb, majd egyre kisebb lángokkal. Feltekerte a lángot az ujjára, majd lefejtette azt onnan, megfogott egy darab lángot a kezével, a tenyerén égett most egy kisebb láng, a tálka közben lassan visszalebegett a helyére. Tamás figyelte a cirkuszi mutatványnak tűnő előadást, szemei mégis különös dologra lettek figyelmesek. Egy apró tűzsugár tolta a tálcát és egy nagyon vékony tűzlap tartotta azt. A tűz szinte nem is volt látható épphogy pislákolt. Mégis a tűz elemű tálkát magával a tűzzel mozgatta a mágus, rettentő ügyességgel.

  • Ahogy látom, a tüzet használod Fá. – zavarában teljesen kiment fejéből az illem, nem mintha ezt a főmágus bánta volna. Tamás még sosem látott ehhez hasonlót az eddig itt töltött 120 éve alatt.

  • Jól mondod fiam – mosolyodott el Fá – most pedig fogd meg ezt a kis tüzet, amit ebben a tenyeremben tartok.

  • De hát a tűz éget. – válaszolta kapásból Tamás.

  • Hát semmit nem tanultál a 120 év alatt, a könyvek ennyire elvették az eszedet, túl sok tudományt olvastál talán? Mire emlékszel mit tanultál, mik a legfőbb elemei a mágiának?

  • A mágiának négy fő eleme van…

  • Hogy a tüske állna bele abba a puha hátsódba, melyet a szék már laposra puhított! – mondta most már emelt hangon. Fá, sosem volt türelmetlen, viszont elvárta Tamástól, hogy 120 év alatt már nem az elsőévesek válaszát adja meg számára.

  • A mágiának egyetlen fő eleme van, minden elemhez ez kell, és a fő elemet nagyon kevés mágus képes teljesen használni. Emlékezz Tamás, melyik ez az elem?

Tamás igazán megijedt, sokat olvasott és annyiszor hallotta, hogy a négy legfőbb forrás a tűz, víz, szél, föld, hogy teljesen kiment a fejéből az az egy elem, ami még a többihez is hozzákapcsolódik. Tamás csak nézte a kaput, hiszen minden mágia kulcsa benne rejlik és megtalálhatja rajta a választ, de a kapu tetején nem volt egy ötödik tálka, semmi nem volt a négy elemen kívül.

Fá nézte Tamást, és látta tanácstalanságát, látszólagos haragja elpárolgott már, ezért a kapu alá lépett és ránézett Tamásra kedvesen. Tamás figyelte, ahogy a főmágus a kapu alá áll, először nem értette miért… Aztán rájött, ezt is olvasta, de igaza volt a főmágusnak: 120 évet elvesztegetett a mágia olvasására, és elfelejtett tapasztalni.

  • Főmágus – szólt Tamás lassan és megfontoltan -, ez a főelem az Élet…

  • Pontosan fiam! Élet nélkül nem lehetne mágia. A tűz is él és ahhoz, hogy lángoljon, szüksége van az életre. Te is egy élet vagy fiam, ezért téged és a tüzet összeköt az élet eleme, az élet elemén érthetitek meg egymást. Ha képes vagy megérteni a tűz életét és összekapcsolod a tieddel, akkor képes vagy a tűz mágiájára. Akartál mondani még valamit Tamás? – vette észre Fá, hogy valami nyomasztja még a tanítványt.

  • Csak annyi Fá, hogy hiábavalónak érzem azt, amit eddig olvastam és tanultam a könyvekből. Miért van ez?

  • Ez csak azért van, mert megmondtam neked: több idő kell neked kint, a könyvek tudásra, a szabad a megértésre és tapasztalásra valók. 120 év alatt valóban sokat olvashattál, de ne hidd, hogy hasztalan az, amit olvastál, bár kétségtelen, hogy voltak benne teljesen felesleges olvasmányok is. De mégis mi az, amit még szerinted fontos tudni a mágiáról?

Tamás gondolkodott egy darabig, majd eszébe jutott egy régi könyv, melyet a könyvtár különleges részlegében olvasott.

  • Az egyik, amire leginkább emlékszem – azt mondják, nagyon fontos –hogy a mágia alapvetően két részre oszlik, fekete és fehér…

  • Ne merd folytatni tovább, mert esküszöm, hogy nem lehetsz ebben az iskolában soha az életben mágus, mehetsz rögtön Biederámedelech iskolájába, ahol ezt a képtelenséget tanítják. – Fá hihetetlen mérgesnek látszott, botjával a földre csapott, amitől Tamás azt érezte be szakad alatta a föld.

  • A mágia – folytatta Fá kissé nyugodtabban – nem fekete és nem is fehér, a mágiának nincsen színe. Mondok egy példát, milyen mágiának állítja alapvetően Biederámedelech a tűz elemű mágiát?

  • Feketének – vágta rá szinte túl hamar Tamás, ezt rögtön látta Fán aki nem az a kedves mágus volt aki erre a helyre hozta.

  • Igen úgy van, viszont a tűz elemű mágia nem fekete, félre ne érts nem is fehér, mint mondtam. Itt van egy tűzlabda például. – Kezében még mindig ott volt az a parányi tűz, melyet még beszélgetésük elején vett ki a tálkából, s melyről Tamás szinte teljesen megfeledkezett. Ebből most egy öt centiméter átmérőjű tüzes labda formálódott. – Ez a tűzlabda Biá szerint az egyik legsötétebb varázslatok egyike, olyan hatalmas pusztító ereje van, mely képes egész falvakat is rommá tenni. De arról elfeledkezik ez a sarlatán, hogy a tűzlabdával lyukat vág a véshetetlen kőfalba és barlangot készít. Elfelejti megemlíteni, hogy a mágia nem azért van és a tűzlabdát sem azért hozzák létre a mágusok, hogy gyilkoljanak vele. Ha egy mágus elpusztítja az életet, akkor nem lesz mágia, hiszen az életből meríti minden elem a maga erejét, egy mágus attól erős, hogy mennyire tudja az életét felhasználni arra, hogy az elemekkel megossza és felhasználja.

  • De akkor mi az a másik fontos dolog?

  • Ó – mosolyodott el végre Fá – ez tetszeni fog neked.

Ekkor a tűzlabdát a kőkapura irányította és az elkezdett terjedni a növényeket viszont nem égette el, hanem a tűz maga előtt tolta félre azokat. Tamás nem hitt a szemének a növények által eltakart helyen eddig nem látszódó írások jelentek meg: képek, illusztrációk. Megértette mire célzott a főmágus: itt van ez a tűzlabda, ami nem bántja a növényeket, de mégis tűzmágia. A tűz megállt és eltartotta a növényzetet a kőkaputól, teljesen más látványt nyújtott, tele volt írással. Minden jel más-más mágiát írt le, ezek a jelek olyan tálkához álltak közelebb, amelyik mágiához tartoznak leginkább. Észrevette, hogy a növény mágiájának írása kapcsolatban áll mind a négy elem tálkáihoz. Ami leginkább feltűnő volt, hogy minden írás egy-egy része kapcsolódott a kapu alatti területhez, amit már Tamás az Élet mágiájának helyeként értelmezett. Döbbenetében és csodálatában nem tudott megszólalni, Fá törte meg a csendet:

  • Egy mágia, mint mondtam nem jó és nem is rossz. A mágia akkor torzul feketévé vagy fehérré, ha az ember csak egy bizonyos módon használja. A mágus azonban nem használja feleslegesen és főleg nem egyféleképpen a mágiát, bármilyet is tanult meg. A mágia fontos feladata az élet fenntartása és ez a mágus saját életének feláldozásával jár, hiszen saját életét áldozza fel ennek a nehezen és nem mindenki által elérhető tudásnak birtoklásáért. Minden mágus olyan hatalmas, amennyire képes az életét felhasználni, és a mágiának áldozni. (nagyon dramatizálok, erőteljes, rövid mondatokat adok Fá szájába. J ) Annyira hatalmas csak, amekkora az életereje. Mit gondolsz, miért nem sikerült eddig egyetlen mágusnak sem magáévá tenni az írás mágiájának minden rejtélyes tudását?

Tamás nézte a kusza betűket és ábrákat, figyelte, amint minden elemet körülölelt, mindenhol jelen volt, majd megpróbálta levonni a következtetését:

  • Mindent körülvesz az írás talán az írás is egyfajta főelem lenne, ami mindegyik mágiához illeszkedik és hozzátartozik?

  • Majdnem. Az írás valóban körülvesz minden elemet, hisz az írás által tudják a mágusok a tudásuk egy részét átadni. Amint láthatod, a legtöbbet használt könyvek tartalma ezen a kapun is olvasható. Az írás mágiájához meg kell érteni minden mágiát. A legtöbb írásmágus 50-70 évig tanul, s bár még nem lett egyikből sem tanító, ennek oka, igazából egy: az írásmágiát nem lehet tanítani, mindenkinek meg kell találni, hogyan használja fel. Ezt a kőtáblát több mint háromszázezer éve emelte az egyik legelső főmágus. Az írás jól mutatja meg azt, hogyan is működik ez a mágia. Figyeld meg, nem csak az írás kapcsolódik egymásba, nem csak a mágia fajtái, hanem a különböző elemek is kapcsolódnak az íráshoz és mindenekelőtt minden írás egy helyre fut.

  • Igen látom, az élet eleméhez fut, tehát élet nélkül nincs elem, elemek nélkül nem lehetne írás, írás nélkül pedig nem lehetne tovább tanítani az elemek elméleti anyagát. Én úgy tudtam, hogy ez a kőkapu csak százezer éves – mondta Tamás, majd egyre nagyobb csodálattal tekintett a kapura.

  • Csodálatraméltó, hogy végre használod azt, amit eddig olvastál és azt a keveset is, amit láttál. Ne feledd épp ezért, az írás önmagában semmi, meg kell találnod azt, hogyan is válsz te írásmágussá. Ami pedig a kőkaput illeti: igen, valóban a kőkapu, mely növényekkel borítja el az írásos anyagot valóban százezer éve létezik, viszont a kapu ezen formáját az első mágusok egyike alkotta meg.

Fá csettintett egyet: a tűz, ami a kőkapu körül volt eltűnt és visszakerült a tégelybe, már csak halványan pislákolt.
– Hogyan fogom megtanulni az írás mágiáját, ha kulcsát megint elrejti a gaz? – kérdezte Tamás, megdöbbenten.
– Az írás mágiáját nem írásból kell megtanulni, te már 120 éve tanulmányozod a könyveket és ez idő alatt már tanítómágus is lehetnél ebből. Eleget tanulmányoztad már az írott formákat ahhoz, hogy erre nem lesz szükséged, és mint mondtam neked kell megtalálni az utadat. Én csak az első lépésekben segítek neked. Most gyere velem a Sivataghoz.
Tamás nem szólt már egy szót sem, jobb, ha nem is veszekszik, maga a főmágus lett a mentora: mostantól, engedelmességgel tartozik neki, amennyiben még ezen a helyen akar mágussá válni. Márpedig ő sehol máshol nem akart tanulni, hiszen ezen a helyen született meg a mágia, az igazi mágusok itt tanultak, még azok a mágusok is, akik később itt elhagyták ezt az iskolát és más hiteket vallva hoztak létre újabb iskolákat, melyeket a főmágus leginkább csak sarlatánoknak hívott.
Az idős mágus átlépett a kőkapu boltozata alatt és elindult a Sivataghoz. A mágusok főkertje azért volt különleges, mert minden elemnek volt saját hatalmas területe a kerten belül. A Sivatag elnevezést nem véletlenül kapta az a hely ahova indultak, ezen a területen a föld elemű mágiát lehet a legjobban gyakorolni.
Minden területnek érdekessége mágikusságában rejlik: amint belépsz arra a területre körülvesz téged és nem ereszt, addig amíg ki nem mondod a megfelelő szót vagy varázsigét. Ehhez azonban vagy előre tudni kell azt, vagy ismerni valamennyire az adott elemet és annak varázsszavait. Tamás mindenféle gyanú nélkül követte a mágust, de ahogy haladt előre a homoksivatagban eltűnt a szeme elől, s nem látta. Tamás magára maradt…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s