Pomáz Körül-belül 55 (Teljes) – Újra 50-es


A Túra időpontja: 2013.08.10.
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4760
Képek megtekintése

A túra időpontja:

A túrázás ízére kezdtem ráérezni, igaz, hogy kimaradt egy hét az előző túrához képest, viszont újra be mertem vállalni egy 50 km-esnél nagyobb túrát is. Ez volt így az első hivatalosan is 50 km-esnél hosszabb túrám. Sokan mondták, hogy nem érdemes a Teljes távot megtenni, mert az unalmas aszfalt, viszont engem érdekelt.

Az 55 km-es túra azért nagy kihívás elé állított engem, ami végül igazán meglepően alakult. Kezdjük hát a túra élményével, az indulással, a túra útvonalával és végül az érkezéssel.

A túra rajtájba korán ékeztem még szinte alig voltak emberek. Nagyban készülődtek az emberek arra, hogy elinduljon a nagy tömeges regisztráció. Itt ismertem meg a rajtban Lujo-t a túra főszervezőjét is. Ez volt az első olyan túra, amire előzetesen jelentkeztem, illetve a szervezőtől kérdeztem, így nem kis meglepetésemre Lujo emlékezett a nevemre. Mindjárt olcsóbban is nevezhettem előnevezésem miatt és már a rajtolhattam is. Még a rajtban találkoztam már olyan emberekkel, akiknek arca ismerős volt. Felismertem, hogy nem csak én vagyok az aki többet túrázik, bizony lehet ebből valami közösségi élmény is.

Ettől függetlenül a túrán teljesen egyedül indultam el és végig egyedül mentem, viszont sokat beszélgettem vadidegenekkel. Borzasztó egy hőség volt, ezt kompenzálva én rengeteg vizet iszok, amit persze akkurátusan mindig cipelek. Ide nem kellett volna, mert rengeteg helyen gondoltak a melegre és kulacsokba, palackokba osztogatták a vizet majdnem minden ponton. Az útvonalleírás és az itiner nagyon jól meg volt írva és ehhez még egy érdekes szalagozás is társult. Találkoztam már szalagozással, de ilyennel még nem. Kék mutatta, azt, hogy jó helyen jársz, a piros szalag pedig figyelmeztet arra, hogy nemsokára elágazás, illetve végigvezet a kritikusabb, nehezebben észrevehető ponton.

Bár az első pár kilométer tényleg aszfalt volt (11-es főút menti bicikli út is benne volt) nem éreztem tehernek, érdekesnek tartottam, és még a sárga torony is a fejemben maradt. Igazából csak a tiszteletkör után kezdődött az igazi túra, sok szép helyet be jártam. Többször mentem el túrázók mellett, vagy hagytak le engem, néha beszélgettünk én meg örültem neki, hogy milyen sztorikat lehet hallani.

A túra vége felé sem éreztem magam annyira fáradtnak, bár a lábam máj sajgott, de elviselhető volt a fájdalom. Találkoztam két idős úrral, akik elmesélték nekem az MTSZ tagságot, beszéltek róla, hogy érdemes túrázók lesznek nem sokára és ennyi meg ennyi kilométer van a lábukban. Nem is kell mondanom, csak ámultam és bámultam. Ez után határoztam el, hogy én is utánajárok ennek az MTSZ pontszerzésnek, és mivel amúgy is az ELTE BEAC-on keresztül én tag lehetek, ha már sétálok, akkor ezt megszerzem, legyen egy kis plusz motiváció. Együtt meneteltünk, s tévedünk el a végén, olyan helyekre mentünk, ahol nem láttak nagyon szívesen minket, majd megtalálva a majdnem helyes utat a szeméttelephez érkeztem. Biztos érdekes egy hely – gondoltam – pláne érdekes kép, hogy mennyien vannak kint és turkálnak, a túrának adott egy kis különlegességet. Persze a térkép nem erre vezetett, mindjárt gyanús is lett a dolog, de már nem fordultam vissza, ha nehezen is, de sikerült rátalálnom a helyes útra és így beértem a célba.

A célban aztán átvehettem az extra ajándékokat, annyit kaptam, hogy csuda, kitűző 2 db (egy túrás egy Pomáz) kaptunk egy tollat, két lapot is. Én csak csodálkoztam. Aztán, mialatt megettem a finom levest amit főztek megkérdeztem Lujot, hogy hol is kavartam el. Elmesélte, hogy a kérdéses helyen mindig probléma van, pedig reggel tette ki a jelzéseket, csak egy ott lakó nem szereti, ha a (egyébként jelzett) turistaúton haladnak el a háza előtt a túrázók, ezért ezt eltorlaszolja, letépi a szalagokat stb. Csodálkoztam és értetlenkedtem, ennek ellenére teljesen feltöltődve értem haza, és rogytam az ágyba.

Ezen túrák jellemzői a túra után 1-2 napos masszív izomláz is társult így bizony itt kezdtem el hétfőnként bukdácsolva, bicegve munkába járni és a munkában „szaladgálni”. Hiába volt krém, bármi nem segített. Ez a túra azért is volt fontos, mert elhatároztam, hogy kitesztelem az erőnlétemet és fejlesztem magam egy kicsit. Nem is sejtve azt, hogy mindez mivel jár…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s