Szurdok 40 – A rövidtávú kihívás


A Túra időpontja: 2013.07.14
Túra adatai: http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=4727
Képek megtekintése

Amikor erre a túrára elmentem, nem tudtam még ki az a Hevér Gábor, nem tudtam még mi az az Utvonal Követők Klubja, sőt azt se tudtam ki az a Gethe László. Ez a túra méltán kerülhet be szerintem a túratörténelembe. Mikor már írom a beszámolót erről a túráról, tudom, hogy ez volt az a rendezés, ami nekem az első volt, de a túrának egyben úgy tűnik az utolsó is…

Pedig ez egy igazán különleges történet.

Történt a napon, hogy kinéztem egy túrát magamnak, hát elég rég voltam túrázni mit ne mondjak, több, mint egy hónapja… Nagyon hiányzott már a természet a kihívás, úgy minden. Rég kinéztem ezt a túrát, Pilis- és Visegrádi-hegység az egyik kedvencem ami a környékemen belátható időn és egész jó közlekedéssel elérhető. A 40 km-es táv ráadásul szépséget is ígért, mert akkor teljesíthető, ha időbe beérsz Dobogókőre. Az utolsó busz tökéletes határ a túra befejezésére. Nem is kell ennél nagyobb hajcsár.

A túrára lóhalálában érkeztem, majdnem utolsónak rajtoltam a 40-es távra. Nem akartam 30km-ert menni, kevésnek bizonyult volna, tetszett a tra neve, láttam a Rám-szakadékot a 40 km-esben, hát arra el kell, hogy menjek!

Ekkor nem is foglalkoztam azzal a ténnyel, hogy a megadott szintadatok szerint bizony ezen a túrán több, mint 2000 m szintkülönbséget teszel meg csak felfele. A túra gyönyörű időben zajlott, és hihetetlenül jó útvonal volt. Minden egyes másodperce felüdülés volt, a régen látott természet tárt karokkal fogadott, nem felejtem el az érzést. Azt sem felejtem el, hogy annyit kellett lemenni a szurdokokba, és a köveken járni. Egészen bent mélyen. Imádtam.

A túra nem vezetett a Salabasina árokba, de a szalagokkal kitérőt is lehetett tenni. Köszönöm kedves szervezők, olyan hálás vagyok ezért, hogy nem tudom rendes szavakba önteni. Imádom azokat a túrákat, amelyek valamilyen úton-módon vadregényesek, kalandosak. A Salabasina árokra pedig ez pontosan igaz volt. Kúszás mászás, nehezített közlekedés stb. Bár a szintidő terhére teszed meg a kitérőt és annyira nem is tudsz közlekedni nem bánod meg, ha arra akár egyszer is mentél. Ez volt az első olyan túrám, ahol nem volt már gond a lábammal átázás szintjén, mert ekkor már vettem egy sportcipőt, és bár nem túracipő, mégis sokkal jobban éreztem magam benne.

Mikor felértem Dobogókőre nagyon szorított a határidő. A 40-es távra csak akkor engednek tovább, ha 16-ig odaérsz. Én ezt annyira szűkösen abszolválta, hogy hihetetlen. Majdnem úgy volt, hogy Gethe Laci megkért én legyek egy másik sráccal a seprű. Mondom jó, de ennek ellenére vagy 5-6 ember még elindult utánunk, szóval ez egy hamvába holt vállalkozás volt.

A Rám-szakadékban idejét sem tudtam mikor voltam, ezért jó volt végre újra ott lenni. Amikor én jártam, még csak láncok voltak, nem voltak fák, vájt lyukak, így is csodálatosan szép volt. A túrát végül annyira a végén sikerült befejezni, hogy egy kólavásárlás fért bele a büfében és az utolsó busz ott állt menetkészen vissza Pestre.

A túra tán viselnem kellett a hihetetlenül sok lépcsőzés következményeit. Masszív izomláz, térdvájás vagy 2-3 napig tartott. Nem bántam azonban egy másodpercre sem, hogy elmentem erre a túrára. Nagyon sajnálom, hogy nem rendezik többé, remélem azért valaki egyszer előveszi a túrát újra, ha más nem magam megyek végig újra az útvonalleírás alapján…

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s