Digitális Pedagógia konferencia összefoglaló – I. Plenáris előadások


A digitális pedagógus konferencia nem csak pedagógusoknak, hanem andragógus hallgatóknak is igen érdekes. Számomra, aki a digitális eszközök használatát evidensnek érzem, és mindennap benne élek, nem gondoltam volna azt, hogy ez másképp lenne a pedagógusok esetében. Digitális eszközök használatát ma már szinte elkerülhetetlen használni. Ami mégis mássá teszi az órát a Herbart-féle iskolától azok az effektív módszertanok. A tanítás áthelyezése a tanulás középpontjába, az osztályozás átértékelődése, az órán folytatott munka és az otthoni munka aránya.

A digitális pedagógus konferencián dr. Buda András előadására értem oda, melynek címe Pedagógusok az információs társadalomban címet viselte. Az előadó számomra nagyon frappánsan és viccesen kezdte bemutatóját, emlékeztetett arra a szomorú tényre, hogy bizony a mai pedagógusok többsége még mindig nem tudja milyen egy jó prezentáció, hogyan is kéne kezdeni azt. Mindenkit be akarunk valahova sorolni, már csak kompetenciáink alapján is, illetve az alapján is, hogy használ-e egyáltalán digitális eszközöket. Van, amikor ezekre a besorolásokra büszkék vagyunk és van olyan is, amikor nem szeretnénk, ha besorolnának minket valahova, sőt odáig is elfajulhat a dolog, hogy rejtőzünk, nehogy véletlenül besoroljanak.
A digitális bevándorlók, és digitális bennszülöttek fogalma már nem állja meg a helyét. dr. Buda András egy másik felosztást javasol:
1. A digitális remeték – azon csoport, akik egyáltalán nem érintkeznek digitális eszközökkel
2. A digitális felfedezők – használják a digitális eszközöket, bizonyos helyeken, mint pl. munkahely.
3. A digitális nomádok – azon tudatos használok, akik fogyasztanak leginkább. ún. “1.0 felhasználók”
4. A digitális vándorok valahol a nomádok és a telepesek között helyezkednek el.
5. A digitális telepesek – Számukra a legfontosabb információ forrás az internet, Web 2.0 felhasználóknak mondhatjuk őket, befogadják a multimédiás elemeket, nagy mértékű a digitális kommunikációjuk, intenzíven jelen vannak a különböző közösségi oldalakon, gyorsan képesek alkalmazkodni az új programokhoz, digitálisan intézik ügyeiket és végül multitasking üzemmódban vannak
6. A digitális honfoglalók, akik 24 órán keresztül használnak valamilyen digitális eszközt, állandóan elérhetőek az internet segítségével.
dr. Buda András kiemelte, hogy még mindig vannak bizonytalanságot indukáló tényezők, úgy, mint a félelem a technikai problémáktól, attól hogy a felhasználó saját tudása elértéktelenedik. Ilyen lehet az iskolában fejlesztendő képességek dilemmái is, példának hozta az kézírás tanítását a gépíráséval szemben. A pedagógus egyfajta kirakatéletet él, hiszen példát kell mutatnia mind a szülők, mind pedig a diákok előtt.
Az előadás remekül szedi össze azokat a hibákat és félelmeket, amiket egy kezdő pedagógus elkövet, amikor használatba veszi a digitális eszközök rendszerét. El is gondolkoztam azon, hová soroljam magam? Az okos telefonok már elérhetővé tesznek egem éjjel nappal és még csak le se tudom szedni a facebook alkalmazást a telefonomról, akkor én digitális honfoglaló lennék? Úgy gondolom, hogy nem, hiszen van, hogy rá sem nézek a telefonomra, bár használom a web 2.0-ás tartalmakat, ez alapján lehetnék telepes is, de vannak olyan területek, amelyben digitális felfedezőnek vallom magam.

A plenáris előadások sorozatát dr. Veszelszki Ágnes folytatta Digitális Pedagógus – digitális nyelvhasználat címmel. Az előadáson szóba kerültek az ún. mémek. A mémek a memetikából az evolúciós biológiából ered. Lényege, hogy változatos, replikálható. Az új replikátorok a digitális világban az ideák, a mémek utánzás révén terjednek, ami különlegessé teszi őket a cyber-tében az, hogy „potenciálisan hallgatatlanok”. Mém bármi lehet, egy dallam, gondolat, jelszó egy kép. A virtuális térben „like”-ként terjed, ez a fő mértékegysége. Különlegessége, hogy csak hetekig-hónapokig tart. (Nekem eszembe jutottak a Megasztáros fellépők, az unalomig használt magyar bajusz, Chuck Norris)
A digitális nyelvhasználat nem csak a mémekben jelenik meg, hanem nagyon sok részre bontható, ilyenek például:
– a helyesírás
– írástechnika
– olvasás, szövegértés
– grammatika (töredékesség, redukció)
– pragmatika
– vizualitás
– lexika (szókincs)
A formai változások is igen jelentősek, de nincsenek egyértelmű tendenciák, az is elmondható, hogy személy, szövegforma függőek. Nem mindegy, hogy az adott személy milyen eszközök, milyen felületre ír, sőt befolyásolja az is, hogy milyen a szövegbeli technika. A legjellemzőbb különbség az egybe illetve különírás, a kis és nagy kezdőbetűk elhagyása, idegen – főleg angol – szavak használata, az írásjelek felváltása emotikonokra, az „ly” elhagyása.
Szókészleti változások is jelentősek egy szövegben, függ attól mennyire tagolt vagy tagolatlan maga a szöveg. Létezik ún. gamer szókincs, amelyet általában azok értenek meg, akik játszanak egy adott típusú játékkal. A különböző szöveges egységek külön-külön tagolódnak, így kialakult a bloggerek szókincse, amiben jellemző szavak a komment és a poszt. A közösségi oldalak szókincse is igen változatos, itt olyanokat lehet találni, mint: fészel, csoport, lájkgyanús stb. a chat-en (cseten) lévő rövidítések is külön szókincset eredményeznek (pill, mom, tel). Jelentős az angol nyelv hatása. Pl. BRB (be right back), Thx (thanks). Van, amikor nem a rövidítést veszi át a magyar nyelv, hanem fonetikusan írja ilyen szavunk a divájsz (device) is. Gyakori az ún. tükörfordítás is, amikor a facepalm angol szót arcpálmának fordítják – ami szerintem igazi facepalm…(amit jelen esetben inkább a szánalmas jelzővel fordíthatjuk)
A netspecifikus akronimák is igen gyakoriak, melyek szintén az angol nyelvből erednek. Ilyen például az ASL (Age, Sex, Location), OMG (Oh My God), LOL (Laughing Out Loud), TLDR (Too Long Didn’t Read).
Az előadó által prezentált Netszótár c. könyvben – vagy magyar-mémesítve „Nötszótár”-ban – ilyen és ehhez hasonló kollekciók lelhetőek fel, új kifejezések közül példának hozható az egoszörfölés az ikszdézés és a szkájpozás is. A Nötszótár igen érdekes egy könyv lehet, azt, hogy mennyire aktuális egy ilyen szótár igen csak kérdéses, mivel maga a szerkesztő is megjegyezte, ezen szavak jönnek-mennek, az ami ma még trendi, holnap már őskorszak. Amikor ezt az összegzést írom, még dúl a Kedvesem-láz mém, elég rendesen…
Prievara Tibor 21. századi tanárként a tanárblog.hu egyik létrehozója arról beszél, milyen is egy jól működő modern tanulási rendszer. Az ő óráit egy RPG-nek élhetném meg, ahol HP-t kell szerezni, és „Questeket” teljesíteni, a „Reward” pedig magáért beszél, hiszen tanítványai egy félév alatt akár A2-ből B2-es szintre fejlődnek angolból. Nincs negatív értékelés, így ilyen értelemben nem hallgatok meg, csak az nem kap jegyet, aki nem lép be a játékba. Fontos kérdéseket vet fel, amik jó ideje rágják minden tanár, andragógus, pedagógus, és a határterületekkel foglalkozó szakemberek fülét: Tanítás vs. Tanulás arányának mértéke és milyensége. Ezt meghatározni igen nehéz lehet, de a kezdeményezés működik… Sőt, eredményes…Sőt produktív – lásd később I. szekcióról szóló beszámolóm. A kollaboratív tudásépítés, a valódi helyzetek és valódi problémák megoldása, új eszközök és technológiák használata, az újraértelmezett tarári értékelés mind-mind elősegíti abban, hogy a tudatos digitális állampolgárokat neveljen, kreativitást és tudást fejlesszen.
A legfontosabb a pedagógiai attitűd – nagyon sajnálom, hogy még mindig ki kell emelnünk ezt és nem teljesen elfogadott dolog az oktatás területén a digitális eszközhasználat. Természetesen a viselkedés-változás ellenzését az is befolyásolhatja, hogy a felelősség rendszerei átrendeződnek, a tanulás autonómiája megváltozik, értékelés sokkal nagyobb hangsúly kap, mint a jegyek, és ez a többletmunka, nagy türelmet igényel. A tanulásra való hangsúlyáthelyezéssel, azzal, hogy a tanulónak közvetlen beleszólást adunk a rendszer alakítására, ráadásul ő maga irányíthatja a saját tanulását, sok pedagógust és tanárt megrengethet. Ez a változás nem csak a tanárokat, hanem a tanulókat is megrengeti, hiszen nincs önálló gondolat, idegességet lehet tapasztalni az új rendszer miatt, rájönnek, arra, hogy a felelősségvállalás fájdalmas, a demokrácia nehéz dolog.
A tanár órái viszont ígéretesek, a diákok proaktívak, kezdeményezők, fejlesztőkké válnak. Bár megváltozik a kommunikációs tér, a diákok blogot vezetnek füzet alapú napló helyett, ennek ellenére az nincs pezsgés az IKT területén, általában szakmai munka folyik, maga a folyamat pedig lassú és türelmet igényel, de amint az eredmények is bizonyítják, megéri.

A plenáris előadásokat a digitális de-generáció 2.0-ás kötet bemutatása és a digitális pedagógusok díjazása zára. Fontosnak tartom még kiemelni, hogy a TEMPUS közalapítvány egy ingyenesen elérhető módszertani ötletgyűjteményt tart fent. Pedagógusok osztják meg ötleteiket pedagógusoknak. A Módszertanokat böngészni, saját módszertant feltölteni az alábbi oldalon lehetséges: digitalismodszertar.tka.hu

Hivatkozások:
Veszelszki Ágnes (szerk. 2012): Netszótár, ELTE Eötvös Kiadó URL: http://www.eotvoskiado.hu/kezikonyvek/8659-netszotar
Tanár Blog: http://tanarblog.hu/
Digitális Pedagógus Konferencia honlapja:http://digitalispedagogus.hu

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s