Önzés


Mindig csak én,
csak én,
csak én!
Ott állok a világ peremén,
ordítom gőg szavam.

Mi leszek, ha nagy leszek,
Tán majd embert is eszek!
Mit kérek és mi az álmom?
Elérni már alig vágyom!

Mindig csak én,
csak én,
csak én!
Ordítok zárt ketrec mélyén.
Kiáltok, de nem hallod,
elfoglal saját gondod.

Önzésre nevel minket a világ,
Nem érdekel, mit akar e virág.

Mindig csak én,
csak én,
csak én!
Suttoghatok is, ha úgysem hallod,
a világ legvégén.

Mit tegyek, ha az önzés mindenkit már elnyelt?
S nem hallják más sikolyát,
olyannyira öntelt.

Mindig csak én,
csak én,
csak én!
Van itt sok más is a világ közepén!
(2013.03.30)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s