Az ezer évre kárhozott ember halála


Százezer éve élek én,
Mezőkön a fák szélén,
Alszom, s nem álmodom.
Ó nem bírom, nem bírom!

Nappal kelek meg nem állok,
Oh mily álnok ez az átok!
Mennék, de lábam nem érzem!
Ó nem vérzem, nem vérzem!

A hídhoz érek lassan,
Kő kezemben, s kötél nyakamban.
Meghalnék, de nem tudok!
Hallhatatlan, kóbor lélek vagyok.

Beállok a sortűzbe,
Lőjetek engem főbe!
Véreznék, de nincs vérem,
Hol lesz már az én végem?

Sínen fekszem keresztbe,
Vágj vonat el negyedbe!
Szétválnék, de nem tudok,
Újra összeragadok!

Mit vétettem, óh, mi kín,
Élek majd világvég romjain?
Engedd bűnöm, oldozz fel!
Feloldoznál, de nem létezel!

Még hány évig éljek én,
Egymagamban a fák szélén?
Álmodnék de, nem tudok,
Fényt látok, most meghalhatok!
(2003)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s