A rétisas


Az álom tovaszáll,
felriad az élet,
fellázad, felhevül,
majd a hidegé lett.

Boldogság, vak remény,
élet mi csodát ad,
Nem múlik az érzés,
a félelem, s alázat.

Újra próbál szárnyat,
a rég beteg rétisas,
szemében kalandvágy
és éhes kábulat.

Kitárva szárnyait,
zuhan a mélybe,
csapkodva felrepül
belevisít az éjbe.

Öreg már a rétisas,
sok évet is élt meg,
mégis mindig újra vágyik,
pihenni nem tér meg.

Szelek szárnyán repül,
falja a világot.
Megtalálja, mint mindig,
az igaz boldogságot.

(2012.05.29)

Advertisements

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out / Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out / Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out / Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out / Change )

Connecting to %s